Századok – 1967

Történeti irodalom - Contrasts in Emerging Societies. Readings in the Social and Economic History of South-Eastern Europe in the Nineteenth Century (Ism. Katus László) 1418

TÖRTÉNETI IRODALOM 1421 politikai változásaiból mintegy automatikusan vezet le egy hasonló arányú gazdasági változást, a nyugatihoz hasonló jelegű és méretű kapitalista fejlődést. Warriner bírálata — úgy véljük — nem indokolt, ha az érintett országok jelenlegi marxista történetírására vonatkoztatjuk, mert olyan jelenségeket érint, amelyek a marxista történetírás; kezdeti szakaszára voltak jellemzőek, s olyan vulgáris ós leegyszerűsítő nézetek ellen harcol — teljes joggal —, amelyek ma már túlhaladottnak tekinthetők, s egyre ritkábban bukkannak fel a marxista történeti munkákban. A mai marxista történetírás teljes mértékben egyetért Warrinerrel abban, hogy a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet a délkelet-európai országokban rendkívül lassú ós kínos volt, kerülő utakkal és ellentmondásokkal terhes. A feudális agrár- és jogviszonyok felszámolása, a nemzeti függetlenség kivívása alapvető szociális és politikai előfeltétele volt a tőkés fejlődésnek, de önmagában nem eredményezhette a gazdaság kapitalista típusú növekedését. Ez utóbbinak számos egyéb, az érintett országok gazdasági és társadalmi struktúrájában, történelmi múltjában rejlő feltótelére ós akadályára mutat rá Warriner tanulmánya, amely ismételten hangsúlyozza — s teljes joggal —, hogy a feudális viszonyok felszámolásával ós a nemzeti függetlenség kivívásával járó nagyjelentőségű szociális és politikai változások és a gazdasági növekedés között nem volt egyértelmű és szoros korreláció, mert ez utóbbit számos egyéb tényező is befolyásolta. Ezen tényezők eredője egy lassú, nehezen nekilendülő, hosszú stagnálások, sőt átmeneti hanyatlások időszakain átvergődő fejlődés, különösen a balkáni paraszttársadalmak esetében. Warriner rámutat arra, hogy ezekben az országokban a bomló feudalizmus méhében több olyan, a jövő gazdasági fejlődés szempontjából biztató jelenség mutat kozott, amely a polgári forradalom és a függetlenség kivívása után nem fejlődött tovább, vagy éppen elsorvadt, megsemmisült. Hasonló jelenségek egész során figyeltük meg magunk is az Osztrák-Magyar Monarchia délszláv-, szlovák- ós románlakta területein, s a nemzetközi szakirodalomban is egyre szaporodnak a hasonló megfigyelések, amelyek most már lehetővé teszik a jelenségek szélesebb nemzetközi összehasonlító elemzését (pl. a stockholmi nemzetközi történészkongresszuson két ilyen előadás is elhangzott: D. Thorner: „De-industralization" in India, 1881—1931. Première conférence internationale d'histoire économique. Contributions. 217—226. 1. — A. Wielopolski: The Economie Regression of Western Pomerania in the Era of Capitalism. Poland at the Xl'ft

International Congress of Historical Sciences in Stockholm. Warszwa. 1960. 239—264. 1.). Warriner végül felveti a kérdést, hogy a tárgyalt négy ország a XIX. század végén valóban fejlődésben elmaradott ország volt-e olyan értelemben, mint ahogy a mai „harmadik világ" elmaradott. A legfőbb hasonlóságot abban látja, hogy az agrárkérdés mindkét csoportban központi jelentőségű volt, így a délkelet-európai agrártörténet tanulmányozása tanulságos lehel a mai problémák szempontjából is. A részleges analógiák ellenére sem tartja azonban indokoltnak, hogy a XlX. századi délkelet-európai társadalmakat valóban hasonlóknak tekintsük a mai afrikai, ázsiai és dél-amerikai társadalmakhoz. Két alapvető különbségre hívja fel figyelmünket. Az egyik az, hogy a XIX. századi balkáni parasztság nem volt olyan szegény, mint a mai elmaradott országok parasztsága, s nem volt olyan nagy szakadék életszínvonaluk és a fejlettebb tőkés országok parasztságának életszínvonala közt. Az egykorú nyugati utazók egyöntetű megállapítása szerint a balkáni parasztok magasabb életnívón álltak, mint az angol munkásosztály. A másik különbség a lényegesen eltérő gazdasági világhelyzetből adódik. A XIX. század végének és a XX. század elejének gyorsan fejlődő és kiterjedő világgazdasága jó agrárpiacot, olcsó tőkét kínált a délkelet-európai országok számára, Amerika pedig munkát népfeleslegüknek. Az általános gazdasági expanzió viszonyai között gazdaságuk tervezés nélkül növekedhetett. Az 1960-as évek viszonyai között a fejlődés jóval nehezebb, s csak hatékony nemzeti gazdaságpolitika által realizálható. Warrinerék könyve kétségkívül az utóbbi évek egyik legsikerültebb kísérlete — a nyugati történetírásban — a kialakuló délkelet-európai polgári társadalmak és a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet gazdasági problémáinak ábrázolására. KATUS LÁSZLÓ