Századok – 1967
Tanulmányok - Galántai József: Osztrák–magyar egyezkedés 1865–67 1265
1302 GALÁNTAI JÓZSEF amely azután a kiegyezkedés közjogi szerkezetét a 15-ös albizottság többségi platformjának megfelelően oldja meg. Július 19-én Ferenc József fogadta Deákot, aki a kihallgatáson a Königgrätz előtti programot képviselte és Andrássy elnökletével alakuló kormányt kívánt.150 Andrássy ezekben a napokban állandóan Bécsben tárgyalt és háromszor is volt a császárnál kihallgatáson.151 Ezekben a napokban élénk tárgyalások folytak Lónyai és az osztrák liberális párt vezetői között is. Tárgyalt Schindlerrel, Kaiserfelddel és másokkal is. Lónyai e tárgyalásokról feljegyzi, hogy az osztrák alkotmánypárt legkülönbözőbb frakcióinak vezetői most már elfogadták a 15-ös albizottság dualista munkálatát a megoldás alapjaként.15 2 A porosz hadsereg azonban nem kívánta kiaknázni győzelmét további előrenyomulás érdekében, a porosz kormány július 26-án előzetes, majd augusztus 23-án végleges békét kötött azon az alapon, hogy Ausztria elismerte kiszorulását a német szövetségből. Ilymódon a pillanatnyi kényszerhelyzet elmúlt, és most a bécsi kormány visszatért a háború előtti politikájához, és a magyarországi kormányzat gyeplőjét ismét konzervatív kézbe kívánta juttatni. Most már csak arra volt hajlandó, hogy Sennyei elnökletével és konzervatív többséggel alakuló kormányba beveszi Andrássyt, Eötvöst és Lónyait is.15 3 R. Kann jellemzése a Belcredi-kabinet politikájáról ezen időszakra vonatkozóan találó: „Mind nyilvánvalóbban és fájdalmasabban mutatkozott, hogy a birodalom dualista felosztásának magyar feltételeit el kell fogadni. Még reménykedtek, hogy ezt a megállapodást konzervatív magyar kormányzattal és nem -— amint ez történt — a liberálisokkal kötik. De a koronának e tekintetben is csalódnia kellett reményeiben."154 A magyarországi Sennyei-kormányzat eközben a katonai kudarcok folytán rendkívül megcsappant tekintélyét a katonai hatóságokkal való zsörtölődésekkel próbálta ellensúlyozni. Sennyei augusztus 12-én tiltakozott az újabb újoncozás valóban hallatlanul rövidlátó szabályzata ellen, és állását kötötte elhalasztásához, mivel az „nemcsak a kormány iránti bizalmat ásná alá visszahozhatatlanul, hanem a legsajnosabb következmények előidézésére nyújtana alkalmat".15 5 Jellemző egy másik eset is: A katonai parancsnokság két képviselő (Maróthy János és Domahidy Ferenc) ellen intézkedéseket foganatosított. „A legközelebbi országgyűlésen —jelenti a tárnokmester augusztus 15-én — emiatt szenvedélyes kifakadások várhatók."15 6 Kéri az ügy áttételét a polgári bírósághoz. Sennyei itt a vád elejtésével akart a maga számára politikai tőkét kovácsolni. Az uralkodó el is rendelte a polgári hatóság illetékességét.15 7 De a katonai hatóság az iratok átküldését megtagadta azzal, hogy az időközben jött bűnbocsánat folytán az ügy lezárult.15 8 Mivel ez keresztülhúzta Sennyei politikai tőkét kovácsoló számítását, követelte, hogy az ügyet mégis tegyék át a polgári hatósághoz és majd az állapítsa meg a továbbiakat.15 9 160 Kónyi: i. m. III. köt. 1. kiad. 583. 1. 161 Kónyi : i. m. IV. köt. 2. kiad. 3., 6. 1. 162 Uo. 4, 17, 37, 44—45. 1. 163 Ezeket a tárgyalásokat ld. Kónyi: i. m. IV. köt. 19—38. 1. 154 Kann : i. m. 2. köt. 132. 1. 165 D—185. 1014/1866. 158 D—185. 1027/1866. 15 'D—185. 1072/1866. 158 D—185. 1115/1866. 169 D—185. 1145/1866.
