Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
122 SZEKERES JÓZSEF arról, hogy milyen az élelmezés, amely különösen a nagyon szétszórt lakosságú salgótarjáni bányavidéken kétséges volt, hogy megfelelő-e — legalább is előttem kétséges volt —, és nem is találtam megfelelőnek és azon voltak, hogy ez a kérdés rendeztessék."11 9 A jelentések egyöntetűen hangsúlyozták a sztrájk anyagi indítékait és feltetlen követelményként jelölték meg a bányászok helyzetének javítását. A vezérkari főnök tájékoztató jelentéseiben szintén a munkások helyzetén javító rendelkezéseket sürgetett. „Tekintettel arra, hogy úgy a szemlélő elöljárók, mint a karhatalmi parancsnokok egyöntetű jelentése szerint a munkásság szociális helyzete feltétlen javításra szorul, szükségét látom annak, hogy mindazokon a helyeken, ahol a munkásság a katonai karhatalom ténykedésének hatása alatt a munkát újból vállalja, ezt azonnal a munkásság helyzetének megjavítását célzó kormányintézkedések kövessék."12 0 A kormány a kedvezmények mértéke felől október 20-a után tárgyalásokba kezdett a bányatőkésekkel. Október 24-én Alliquander miniszteri tanácsos, szénkormánybiztos és Vizer Vilmos MÁK vezérigazgató között megállapodás jött létre a munkásoknak adandó kedvezményekről. A megállapodás szerint elsősorban a kisebb keresetű munkáskategóriákon kell béremelés formájában segíteni, a túlórákra meg kell adni a bányászatban is a pótlékot és rögzíteni kell a béremelés előtti időpontban érvényben volt legfontosabb élelmi cikkek és ruházkodási cikkek árát a bányák élelemtáraiban.12 1 Miután a kormány és a legerősebb bányatőkés csoport ily- • módon megegyezett a bányászoknak nyújtandó kedvezmények tekintetében, a sztrájkolok és a kormányképviselők közötti tárgyalásokon a tisztviselők a tőkésekkel közösen kialakított álláspont alapján teljesítették vagy vetették el a munkáskívánságokat. Tatabányán október 28-án a munkások 98%-a kezdte meg a termelést és még ugyanaznap este megérkezett Kádas államtitkár is, aki a munkások 30 tagú küldöttségével kezdett tárgyalásokat. Ez a megbeszélés nem hozott semmiféle konkrét megállapodást, mert a munkások igen sokféle és szerteágazó panasszal éltek, melyek kivizsgálása meghaladta Kádas hatáskörét. Végül megállapodtak abban, hogy október 30-án hattagú küldöttség keresi fel Varga iparügyi minisztert és ott adják elő az összegezett kívánságokat. A küldöttség két és fél órán át tárgyalt az iparügyi miniszterrel és éjfél felé érkezett vissza türelmetlenül várakozó munkástársaihoz. Beszámolójukban közölték, hogy a kormány a legkisebb munkabérek újból való megállapítását tervezi, amelynek alapján a szakmányban dolgozóknál 4—5 filléres, az óra és napibérben dolgozóknál pedig mintegy 10%-os béremelés várható, a korábban megadott 7% mellett. A túlórákra bevezetik a 25—50%-os pótlékolást, az élelmiszerárakat az október 1-i színvonalon rögzítik.12 2 A bányászok nem nagy lelkesedéssel fogadták a küldöttség által közölteket, de figyelembevéve a vállalat által kilátásba helyezett és részben már ki is fizetett 25%-os őszi és 25%-os karácsonyi segélyeket, megállapítható, hogy a tatabányai munkások mintegy 13—17%-os béremelést értek el állhatatos harcukkal, szemben a kormány által eredetileg megadott 7%-kai. A tatabányai megegyezés hírére az összes többi bányatelepen, a dorogi szénmedence kivételével, megkezdődött a bányászok visszaszivárgása munka-119 Képviselőházi Napló 1939 — 1944. 7. köt. 363. 1. 120 HIL VKF Ein. 1. 6.366/1940. 121 OL Budapesti Bányakapitányság 7.266/1940. 122 PIA Bányászszakszervezet iratai Bsz. 3/1940.
