Századok – 1967

Korreferátumok - Erényi Tibor: Munkásmozgalom-történeti irodalmunk helyzetéről fejlődéséről 1205

MUNKÁSMOZGALOM-TÖRTÉNETI IRODALMUNK HELYZETÉRŐL 1205 KORREFERÁTUMOK Erényi Tibor: Munkásmozgalom-történeti irodalmunk helyzetéről, fejlődéséről Pamlényi Ervin előadásában szólt a magyar munkásmozgalom-történeti irodalom helyzetéről, fejlődéséről is. Az általa elmondottakhoz szeretnék néhány megjegyzést fűzni. Véleményem szerint az utóbbi tíz év folyamán munkásmozgalom-történeti irodalmunk nemzetközi viszonylatban is jelentős és méltányolt haladást ért el. Ez a haladás megmutatkozott mind mennyiségi, mind minőségi viszonylatban. Elég hivatkozni a már megjelent és kéziratban elkészült monográfiákra, amelyek a magyar munkásmozgalom-történet fontos kérdéseinek, eseményeinek egész sorát világítják meg, továbbá azokra az értékes tanulmányokra, amelyek a Párttörténeti Közlemények hasábjain láttak napvilágot. A forráspublikációk közül megemlítem a Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből című háromkötetes sorozatot, amely átfogó képet ad az 1919—1945 közötti időszakról, továbbá az 1945 utáni párthatározatok gyűjteményének már megjelent, illetve sajtó alatt lévő köteteit. Forráspublikáció készült a magyar internacionalisták szovjetoroszországi küzdelméről is. A minőségi fejlődés legfontosabb tényezőjének az egészséges, marxista történeti szemlélet kialakulását tartom. Amikor erről a szemléletről beszélek, természetesen magam sem gondolok arra, hogy valamilyen abszolút értelemben vett, százszázalékos eredményt értünk el. Magát a marxista szemléletet sem foghatjuk fel természetesen dogmatikusan, valamilyen teljesen befejezett és lezárt történeti produktumként. Véleményem szerint azonban az utolsó | tíz év folyamán megjelent munkásmozgalom-történeti munkák igen jelentős részének szerzői szem előtt tartottak néhány olyan tényezőt, amely nélkül valóban alkotó, tudományos munka nem képzelhető el. Á munkásmozgalomtörténet területén — figyelembe véve az előadásban is említett előzményeket — örvendetesen megnövekedett a történelmi forrásanyag, mindenekelőtt a levéltári anyag becsülete. Emellett a forráskutatás kiterjedt a sajtóanyag és a memoárok eddig nem egyszer elhanyagolt területeire. Nem kevésbé üdvözölhető jelenség, hogy a szerzők nagy része helyesen, megfelelő forráskritikával használta anyagát és éppen az ilyenfajta anyagkezelés révén ismerte fel saját tapasztalatából is, hogy a marxista szemlélet és módszer kizárólag az ilyen módon megalapozott történészmunka során nyilvánulhat igazán meg. A forrásanyag becsületének megnövekedése önmagában is egyik hatékony eszköze volt a korábban gyakori konstrukciós gyakorlat kiküszöbölésének. Ez az eredmény egyáltalán nem lenne üdvözölhető akkor, ha valamilyen álobjektivitásnak adott volna helyet. Bár ilyen tendenciák is jelentkeztek, ezektől a művek legnagyobb része mentes maradt. További eredménynek tekintem, hogy a szerzők jelentős része, a művek tanúsága szerint, szakított a korábban gyakori, leszűkített, provinciális szemlélettel. Mindinkább nyilvánvalóvá vált előttük, hogy a szocialista mozgalom maga is eleve internacio-