Századok – 1967

Korreferátumok - Pamlényi Ervin: A magyar történetírás fejlődése a felszabadulás óta 1191

1198 PAMLÉNYI EU VIN folyamatát. A középkori magyar állam története című nagyszabású monográfia pedig marxista irodalmunkban elsőnek tett kísérletet arra, hogy a magyar állam fejlődésének beható analízisével együtt, egyszersmind probléma-történetet is nyújtson, azaz összeállítsa a kulcskérdésekkel kapcsolatos álláspontokat, és azokat magas marxista szempontból értékelje, s ahol szükséges, meggyőzően bírálja. Gazdag forrásfeltárási munka alapozta meg történelmünk XVI—XVII. századi, oly sokat vitatott fejezetét. Ez a feltárás elsősorban gazdaságtörténeti jellegű volt, mint az Urbáriumok kiadása, a Dézsmajegyzékek közzététele, a Jobbágytelek és parasztgazdaság című kötet adatsorainak publikálása. De voltak közöttük politikai és diplomáciatörténeti jellegűek, mint pl. a Rákócziszabadságharc külpolitikájának megítéléséhez nélkülözhetetlen Ráday Iratok II. kötete. Egész történetünk szempontjából döntő probléma vizsgálatát tűzte ki céljául az a már kiadott, és még nem publikált forrásokon alapuló munka, amely a XV—XVII. századi nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés menetét elemzi és hasonlítja össze. Ez a kötet részletesen megvilágította, hogy a XV. század végén, XVI. század elején Magyarországon meginduló gazdaságitársadalmi fejlődésmenet mennyiben tér el a korábbi magyar fejlődéstől, hogyan kanyarodik el egyszersmind az egyidejű nyugat-európai úttól és hogyan viszonylik a kelet-európai fejlődéshez — mennyiben azonos vele, illetve milyen sajátosságokat mutat fel. Magától értetődő, hogy e munka legfontosabb végkövetkeztetése, az ti., hogy a XVI—XVII. század hazánkban nem a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet ideje, hanem legfeljebb csak annak előtörténete, nem a bomló hanem a kései feudalizmus kora, — messzemenő következtetéseket hoz magával, nemcsak az egész későbbi gazdasági és társadalomtörténeti problematikánk felfogására, hanem pl. az ideológiatörténetre is. E korszak politikai történetéből a Boeskavra, a két Zrínyire vonatkozó monográfiák és gyűjtemények emelkednek ki. Érdemleges eredményeket ígérnek máris a Rákóczi-kor társadalmi viszonyaira, különösen a szabadságharc és jobbágykérdés kapcsolatára vonatkozó tanulmányok, míg éppen a közelmúltban nyert végleges kifejtést egy impozáns monográfiában a legfontosabb külpolitikai reláció, a Rákóczi-szabadságharc francia kapcsolatainak története. Az Egyetemi tankönyek II. kötetének ez időszakra eső átdolgozása, az első kiadással kapcsolatban felmerült kritikai szempontok, elméleti vonatkozásban is sok újat hoztak, és elősegítették a marxista álláspont kikristályosodásának folyamatát, többek között egy olyan fontos kérdésben, mint az osztályharc és a függetlenségi küzdelmek összefüggése. На a XVIII. század története kissé háttérbe is szorul, annál nagyobb érdeklődéssel fordultak kutatóink a feudalizmus válsága, a polgári nemzeti fejlődés, a forradalom és szabadságharc kora felé. Most nyertek befejezést még az előző időszakban megkezdett olyan fontos forráskiadvány-sorozatok, mint a magyar jakobinusok iratai, s nemrég elhunyt kollégánk, Barta István fáradhatatlan buzgalmából előrehaladt a Kossuth-sorozat legfontosabb, 1849-ig terjedő része, legutóbb Kossuth fiatalkori iratainak és az országgyűlési tudósításoknak a kiadásával. Újabb kötettel gazdagodott az arisztokrácia 1848—49-es ellenforradalmi tevékenységét bizonyító forráspublikáció is. Gazdaságtörténeti vonatkozásban a bécsi udvar 1790 — 1815 közötti gazdaságpolitikáját bemutató kötetet kell említenünk, továbbá a