Századok – 1967

Korreferátumok - Pamlényi Ervin: A magyar történetírás fejlődése a felszabadulás óta 1191

Pamlényi Ervin: A magyar történetírás fejlődése a felszabadulás óta Tudománytörténeti szempontból is messzemenően indokolt volt Társulatunk elnökségének az az elhatározása, hogy ünnepi tudományos ülésszakunk napirendjére tűzte történettudományunk felszabadulás utáni fejlődésének áttekintését, megvitatását. Nem kétséges: 1945 után — ha nem is egyik napról a másikra, hanem egy néhány éves átmeneti periódus során — a régihez viszonyítva valami egészen más, valami gyökeresen új kezdődött, ami nem csak egyszerűen új fejezetet jelent, hanem pontot tesz egy sokévszázados fejlődés — a magyar feudális és polgári történetírás korának — végére és tudományunk fejlődésének valóságosan új, minőségileg magasabbrendű korszakát, a magyar marxista történettudomány fejlődésének korszakát nyitja meg. Több mint két évtizede annak, hogy ez a fordulat megkezdődött, s ez alatt az idő alatt nemegyszer álltunk meg, hogy visszatekintsünk az addigi útra, felmérjük eredményeinket és hibáinkat. S minél élénkebbek voltak a viták egy-egy ilyen mérlegkészítés alkalmából, annál hasznosabb volt az összegezés a. továbbiak szempontjából; egy tudomány forradalmi átalakulása — mert ez történt — csak úgy haladhat előre, ha — mint Marx mondja a proletárforradalmakról, — folytonosan bírálja önmagát, visszatér ahhoz, amit már elvégzett, s alaposan kigúnyolja első kísérleteit, gyengeségeit és gyatraságait. Tehát nemcsak az eredmények számbavétele, hanem ez a folyamatos önbírálat — fejlődésünk egyik feltétele — teszi szükségessé most is a visszapillantást. Ez a gyökeresen új a történettudományban — amit említettünk — teljesen elválaszthatatlan, mert logikus következménye annak a gyökeresen újnak, ami a felszabadulás után egész népünk történetében bekövetkezett. A tulajdonviszonyokban bekövetkezett alapvető változások nélkül, a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság hatalomrajutása nélkül, az egész új társadalmi rend nélkül, röviden a régi ellenforradalmi Magyarország összeomlása, a népi demokratikus, szocialista forradalom kibontakozása és győzelme nélkül nem képzelhető el a kulturális forradalom sem; ezek voltak egyúttal a marxista történettudomány térhódításának, kibontakozásának elsőrendű, legfontosabb feltételei is. De ha a felszabadulás és az azt követő forradalmi fejlődés meg is teremtette az alapvető feltételeket, nem valósította meg egyszersmind azt a fejlődésmenetet, amelynek részesei és munkásai lehettünk. Azok között a hajtóerők között, amelyek ezt lehetővé tették, realizálták, elsősorban azt kell kiemelnem, hogy milyen mértékben változott meg a tudomány szerepe általában a megelőző kapitalista korszakkal szemben, arra kell utalnom, mennyire elválaszthatatlan és szoros általában a szocialista rendszer és a tudomány