Századok – 1967
Korreferátumok - H. Balázs Éva: A Történelmi Társulat könyvkiadásának száz éve 1169
1172 H. BALÁZS ÉVA eszközölhető változtatásokat, megállapították a magyarázatok szempontjait és technikáját. A tematika alakulását elsősorban a szubvencionáló állam politikai célkitűzései, bizonyos társadalmi-személyi igények és a bécsi levéltár addig zárolt anyagának megnyitása, a megalakuló, eleinte a Társulat égisze alatt működő bécsi Magyar Történeti Intézetben folyó kutatások szabták meg. A Fontes tervezett „gazdasági-társadalmi osztálya", melyben a földművelés, állattenyésztés, bányaügy, ipartörténet stb. kérdéseit dolgozták volna fel, — teljesen háttérbe szorult. Viszont, miután megnyerték a vállalkozás védnökéül József Ferenc főherceget, József nádor élete és tevékenysége kap központi helyet a tematikában. Az 1921. évi főtitkári jelentés hangsúlyozza, hogy József nádor volt az, „aki az osztrák államférfiakkal szemben törhetetlen energiával védelmezte a magyar nemzet érdekeit, s ezzel lehetővé tette a magyarság kulturális és gazdasági megerősödését". A bevezető tanulmány és a forráspublikáció szerzőjének, Domanovszky Sándornak az érdeme, hogy a máig befejezésre váró ötkötetes mű mégis a XVIII—XIX. század fordulójának hatalmas társadalmi tablója, Málvusz Elemér pedig Sándor Lipót nádor iratait tartalmazó kötetében az 1790/91-es országgyűlésről, a nemesi reformmozgalomról ad képet. A nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó köteteket Szekfű Gyulának a magyar államnyelvért folytatott küzdelmekről szóló műve vezette be. A magyar államférfiak közül Széchenyi István iratainak kiadása került előtérbe, Kossuth Lajostól csak emigrációs iratai egyrésze került kiadásra. A felszabadulásig 44 kötete jelent meg a Fontes-nek. Ezek értéke változó, a legtöbbjük magán viseli a korszak politikai-szemléleti hibáit. A fiatal történésznemzedék azonban módszerben, az iratkiadás elveinek érvényesítésében sokat tanulhat e kötetekből. Az ellenforradalmi korszakban természetesen nemcsak forráskiadványok készültek. Az infláció, a papírhiány, a könyvkiadók minimális érdeklődése azonban megnehezítette a kezdeményezéseket. Fokozatosan kialakult azonban a Társulat együttműködése a Franklin-, ill. a Révai-könyvkiadóval. így megindulhatott Hóman Bálint kezdeményezésére a magyar történet „új szintetikus feldolgozása előkészítése, a módszertani tudatosság növelése" érdekében a Magyar Történettudomány Kézikönyve sorozat, elsősorban egyetemi hallgatók számára, — ebből főként a segédtudományokkal és a bizánci forrásokkal foglalkozó kötetek bizonyultak időtállónak. A Magyar Történelmi Társulat Könyvei c. sorozat monográfiákat tett közzé, változatos tematikával. Az igényes, szép kötetek mellett olyanok is megjelentek, melyeket áthatott a nacionalizmus és a faji türelmetlenség. Egyes személyek tiszteletére, vagy évfordulók alkalmából kiadott Emlékkönyvek tarkítják még a társulati kiadványok képét — ezek közül színvonalával kiemelkednek a Károlyi- és a Domanovszky-Emlékkönyv. A tanártársadalom, az ún. művelt olvasóközönség érdeklődéssel fogadta a Magyar Művelődéstörténet 5 kötetét, mely a történészek és a rokontudományok művelőinek nagy közös vállalkozása volt. Ez a kiadvány erényeivel és ideológiai hibáival egyaránt arra int, hogy ma, sokkal kedvezőbb körülmények között, marxista felkészültséggel mielőbb szükséges lenne hasonló munkálathoz látni. A felszabadulás után az 1949-ben újjászervezett Társulat merőben új helyzetben látott munkához. A marxizmus elméleti és módszertani követelményeinek tett eleget kiadványaival; a tudományos célkitűzések megvalósítása mellett megsokszorozódtak a népszerűsítés lehetőségei is. Monográfiák^