Századok – 1967
A tudományos ülésszak - Ember Győző: A Magyar Történelmi Társulat száz éve 1140
1146 EMBER GYŐZŐ Ez már nem általános, hanem nagyon is konkrét, nagyon is határozott politikai célkitűzés volt. Fél évszázad elteltével azonban bebizonyosodott, hogy az „ősi magyar alkotmány", amely a feudális uralkodó osztály jogait és kiváltságait bástyázta körül, a bástyán kívülrekedt tömegek felé nem bizonyult olyan összetartó erőnek, amilyennek ez az uralkodó osztály vélte, az összetartó erejéről szóló tan nem bizonyult annak a történelmi igazságnak, aminek ez osztály tagjai, köztük társulatunk első elnöke is, hirdették. * Első vezetői társulatunknak nemcsak társadalmi és politikai szerepét jelölték ki, hanem behatóan foglalkoztak tudományos tevékenységével is, azzal a kérdéssel, hogy mit kell tennie a magyar történettudomány fejlesztése érdekében. Gróf Mikó Imre „a magyar történetírás magasb szintre emelését" tűzte ki általános célul. Ennek érdekében első feladatként a történetírók körének szélesítését jelölte meg. Széles körű anyagfeltárást tartott szükségesnek.2 1 Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a hivatásos történészek kutatásait a társadalom megfelelő anyagi támogatásban részesítse.2 2 Horváth Mihály is részletesen kifejtette elgondolását társulatunk és általában a magyar történetírás tudományos feladatait illetően. „Felfogásom szerint — mondotta 1868-ban Kolozsvárott, társulatunk első vándorgyűlésén — háromra van a jelenben szüksége történetírásunknak. Egyik a kútfők kritikai megrostálása s megállapítása; másik az anyag hézagosságainak kiegészítése; harmadik az élvezhető s tanulságos élvezetet nyújtó, művészies alakú feldolgozás." Érdekes, hogy csak a két első feladatot, clZctZ £L források kritikai feltárását és a még tisztázatlan kérdésekre — ma úgy mondanók: fehér foltokra — vonatkozó anyaggyűjtést minősítette a társulat hatáskörébe tartozónak, a harmadikat, a művészi feldolgozást nem. ,,E harmadik —folytatta fejtegetését —egyes kitűnőbb tehetségekkel megáldott tudósok feladata lévén, tulajdonképpen nem tartozik társasági működéseink körébe; de annál inkább a két első." „E kettő teszi ^-fejezte be —ez idő szerint történetírásunk legnagyobb feladatát."23 A források kritikai feltárásának, az anyagközlésnek előtérbe helyezése távolról sem jelentette azt, hogy Horváth Mihály a feldolgozó munkát le-21 „Tovább kell mennünk" — mondotta társulatunk alakuló közgyűlésén. „Szélesebb körben szerezni a tudománynak mivelőket: a levéltárak ismerői, biívárlói közt, azon szerényebb körökben, melyek anélkül, hogy a tudós névre tartanának igényt, anélkül, hogy az Akadémia figyelmét jeles munkáikkal magukra vonni idejök vagy becsvágyuk volna, mint kedvelői a tudománynak, annak egy vagy más ágával, vagy csak egy részletével foglalkoznak, egyik vagy másik megye, város, avagy község, egyik és másik család levéltára kincseit, városok, községek, vagy csak családok történeteit ismerik, vagy azokhoz, s így az összes haza történeteihez is, adalékokat nyújtani képesek." Thaly idézett tanulmánya. Századok, 1867. 16—16. 1. 22 „Gondoskodnunk kell — folytatta ugyanakkor —, hogy szaktudós hazánkfiai által a történetnyomozás érdekében utazásokat, méréseket, helyfelvételeket, oklevélmásolásokat lehessen eszközöltetni; igyekeznünk kell jutalmakat tűzni, jeles munkákat díjazni, a tehetséget serkenteni." Uo. 23 Századok, 1868. 524—525. 1. — A források kritikai feltárásának fontosságáról már társulatunk első közgyűlésén is beszélt. „A valódiság, a hűség és alaposság mindenekelőtt a lelkiismeretes történetnyomozást, a kútfők szintoly szorgalmas, mint ítéletes fürkészését, az adatok összes tömegének felbúvárlását és megrostálását teszik múlhatatlan kötelességünkké." Thaly idézett tanulmánya. Századok, 1867. 7. 1.
