Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
108 SZEKERES JÓZSEF azonban csak akkor léptek volna életbe, ha a munkások október 11-én délután 2 órakor megkezdték volna a munkát.7 0 Az eredmények kihirdetésére a laktanya-udvaron a délelőtti órák óta étlen-szomjan álldogáló letartóztatott munkások előtt a két kormánypárti képviselő vállalkozott. A képviselők a munkásokhoz intézett beszédjükben dicsőítették a társulat áldozatkészségét és hangoztatták, hogy a kilátásba helyezett engedmények révén a munkások elérték céljukat és vegyék fel a munkát. Beszédjüket azonban a várakozásukban csalódott munkások dühös elégedetlenség-nyilvánításai miatt nem tudták elmondani, s visszatértek a tanácskozóterembe. Gruber igyekezett meggyőzni a jelenlevő kormánymegbízottakat, hogy nagyobb engedményeket tegyenek, de arra nem mutatott hajlandóságot, hogy ő beszéljen a munkásokhoz és megpróbálja őket rávenni a sztrájk beszüntetésére. Végül Barabás altábornagy 10 tagú küldöttséget hivatott be a munkások közül, akik előtt ismertette a kedvezményeket és felszólította őket a munka felvételére. Ezután az elfogott munkások között ennivalót osztatott szét és katonai gépkocsikon hazaszállíttatta őket. A semminél alig több „engedményeknek" természetszerűleg nem volt meg az „urak" által várt foganatja, pedig ekkor még józan és reális engedményekkel elébe lehetett volna vágni a még súlyosabb következményeknek. De a karhatalom kíméletlen eljárása és a bányatőkések rövidlátó, kapzsi profitvágya elkerülhetetlenül gátszakadást okozott és maga után vonta az események lavináját. Október 11-én Ungár ezredes a sztrájk továbbfolytatásáról küldött jelentést Budapestre. Korábbi utasításához képest ezért megkezdte a behívójegyek kézbesítését. „Mindenkit — jelentette —, aki a behívójegyek kézhezvétele után munkába nem áll, őrizetbe vétetek. Minden törvényes eszközt a legkíméletlenebb módon fogok igénybevenni, hogy a sztrájkot letörjem. Eddigi tapasztalatok szerint úgy látom, legalább 7 — 800 főt kell elszállíttatni."7 1 Az esti órákban érkezett Bartha honvédelmi miniszter újabb parancsa, mely szerint 200 sztrájkolót az éj. folyamán tartóztasson le és szállítson Hatvanba, ahol árvízvédelmi munkát fognak végezni. Bartha külön utasította a hatvani helyőrséget, hogy az elfogott bányászokat a legnehezebb munkára állítsák be és vasárnap is keményen dolgoztassák őket. Ezenfelül újabb 6 páncélautót és katonaságot vezényelt a bányavidékre. Ungárt újból felszólították, hogy erélyesebben járjon el, mert „ . . .a miniszter úr is most már elvesztette türelmét".7 2 Október 12-én reggel Ungár közölte, hogy az éj folyamán 217 személyt fogatott össze és szállíttatott Hatvanba. A letartóztatások és a munkások elhurcolása a sztrájkkal járó feszült légkörben mindenütt robbanásig fajuló izgalmat és elkeseredést váltott ki. Zagyvapálfalván és Nagybátonyban nagy tömegek verődtek össze és tiltakoztak a letartóztatások ellen. „Mindenütt az első három sorban az asszonyok, karjaikon gyermekkel. Egy másik helyen az asszonyok embereinket kővel megdobálták, úgyhogy a járőr (tagjai) valami 8—10 asszonyt felnyomtak a kocsikra és elvitték őket. A tömegből ekkor kiváltak a férfiak, így azokat is felnyomták, majd az asszonyokat később letették. A legfőbb izgatók kimondottan a nők . . . Egy másik helyen olyan agresszíven és támadólag léptek fel, hogy a járőr kénytelen volt őket meg-70 Uo. 71 HIL HM Ein. la. 58.813/1940. "HIL HM Ein. la. 68.814/1940.
