Századok – 1967

Folyóiratszemle - Szovjet folyóiratok szemléje 1061

1078 FOLYÖniATSZEMLE többsége 50 évnél fiatalabb volt. — Sz. V. TYUTYTXKIN: A lenini referátumok a háborúról, 1914 ősze (29 — 42. 1.) nagyrészt visszaemlékezések alapján igyekszik rekonstruálni a Lenin által tartott előadások mondanivalóját. A legjelentősebb október 11-én Lausanne-ban volt, aliol Lenin Plehanovval szemben fejtette ki álláspontját. Az előadások fő mondanivalója minden esetben a szoeiálsovinizmus elleni hare volt. — A proletár forradalom katonái címen új rovatot nyitott a folyóirat, az üdvözlő sorokat JE. D. SZTASZOVA, a SzKP legidősebb tagja írta még 1966 végén, nem sokkal halála előtt (43 — 44. 1.). — B. D. KARGAJEVA: .4 Korosztyelev-testvérek (44—52. 1.) G. A. és A. A. Korosztyelev életét mutatja be a forradalom előtt és a szovjet korszakban. — M. D. BEDNOV: A hivatásos forradalmár, csekista, államférfi (53 — 58. 1.) V. N. Mancev életrajzát adja. — Október katonái beszélnek (58 — 62. I.) címen néhány részletet közölnek az 1927-ben a forradalom részvevőihez küldött kérdőívekre beérkezett válaszokból. — JE. R. OLHOVSZKIJ: A „Fekete Földosztás" historiográfiájához (63 — 81. 1.) az egyéni terrort ellenző narodnyik szervezet történetével foglalkozó munkákat veszi számba, a szervezet tagjainak visszaemlékezéseitől kezdve. Hangsúlyozza, hogy ez a szervezet sem jelentett egységes irányzatot, tagjai később négy irányban fejlődtek tovább, vagy marxisták lettek, vagy a Narodnaja Volja szervezethez csatlakoztak, vagy a liberális narodnyikokhoz, vagy megpróbálták eredeti álláspontjukat módosított formában fenntartani. — N. A. KAZAXOVA: Makszim Grek mint „önzetlen" (82 — 95. 1.) a XVI. században élt szerzetes munkáit elemezve kimutatja, hogy a kolostori állapotok és a feudális egyház leleplezésére törekedett. — Az Októberi Forradalomban részt vett történészek sorában megint háromról hoz adatokat a folyóirat: VLAGYIMIR DMITRIJEVICS BONCSBRUJEVTCstől egy önéletrajzot ós beszámolót saját tudományos tevékenységéről (96 — 105. 1.), VILGELM GEORGIJEVICS Knorinra vonatkozó visszaemlékezéseket ( 105 — 111. 1.), és N. M. DRUZSINYIN és JE. MICKEVICS visszaemlékezéseit Szergej Ivanovics Mickevicsre (111 —118. 1.). — G. Z. IOFFE: Az 1917-es februári forradalom angol—amerikai historiográfiájának fejlődéséről (137 —159. 1.) nagyobbrészt a nem sokkal a forradalom után kiadott, részben emigránsoktól származó irodalmat bírálja, amely a forradalom okát csak a rossz hadvezetésben látta, s a februári forradalmat, mint népforradalmat szembeállította a bolsevikok állítólagos puccsával. Ezek a hamis nézetek még sok újabban megjelent angolszász feldolgozásban is tovább élnek— N. I. KOPICSEV: A NDK történészei a szovjet—német kapcsolatokról és a nemzetközi viszonyokról (160—166. 1.) az Októberi Forradalommal foglalkozó munkákat nem érintve ad számot az utóbbi évek terméséről. — A külföldi kortársak szemével, 1917—1929 (167-184. 1.) szemelvényeket közöl időrendben C. Zetkin, Bertrand Rüssel, H. Barbusse és mások korabeli nyilatkozataiból és írásaiból. — Bohumii Smeral Szovjet-Oroszországról 1920-ban (184 — 189. 1.) a CSKP egyik alapítójának útibeszámolójából hoz idézeteket. — D. A. RAVIKOVICS: A történelmi és műemlékek védelme az OSzSzSzK-ban (192 — 206. 1.) 1917-től napjainkig mutatja be a műemlékvédelem fejlődését. — I. D. KOVALCSENKO, L. V. MILOV: Még egyszer a pénzszolgáltató parasztság kizsákmányolási foka vizsgálatának módszeréről. Válasz P. G. Rindzjunszkijnak (223 — 230. 1.) fenntartják megbírált tanulmányuk megállapításait, utalva arra, hogy csak a pénzszolgáltatás növekedési tendenciáját akarták megmutatni. Az átlagok számítását Lenin is fontos módszernek tartotta. — D. Sz. LIHACSOV: SZ. N. Azbelev: A textológia mint történeti segédtudomány c. tanulmányával kapcsolatban (230 — 235. 1.) kiemeli, hogy a tanulmány szerzője csak az ő megállapításait idézi és bírálja, de nem használja a kérdés széleskörű egyéb irodalmát, s ez önállótlanságra vall. — A Viktor Kornyelevics Jaeunszkijról írt nekrológ (237 —245.1.) közli az 1893-1966-ig élt kiváló történész munkáinak bibliográfiáját is. SZOVJETSZKOJE SZLÁVJANOVEGYENYIJE 1967. 1. szám. — L. JA. GIBIANSZKIJ: Az osztály erőviszony ok Jugoszláviában 1944 —1945-ben (3-18. í.) a felszabadulás utáni helyzet sajátosságát eleve abban látja, hogy a hadsereg és a rendészeti szervek a kommunista párt ellenőrzése alatt voltak. A Tito—Subasic egyezmény azonban még biztosított a burzsoázia számára bizonyos legális szervezkedési lehetőséget, s elsősorban Anglia is igyekezett befolyást gyakorolni, bár ugyanakkor Jugoszlávia újjáépítéséhez nyugatról nem jött tényleges segítség. Az 1945 novemberében tartott választásokon a választók 1/5-e bojkottálta a választásokat vagy az ellenzékre szavazott. A demokrata és a radikális párt nyíltan ellenzéki volt. A régi politikai pártok vezetőinek többsége azonban kompromittálta magát a háború idején, ezért nem vehetett már részt a politikai életben. Az ellenzéki pártok a városi és falusi középrétegekre tudtak hatást gyakorolni. A többi párt megmaradt a