Századok – 1966

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Balogh Sándorné: A Szovjetunió története szovjet korszakának kérdései a Voproszi Isztorii hasábjain 939

A SZOVJETUNIÓ TÖRTÉNETE A VOPROSZI ISZTORII HASÁBJAIN 943 mi új születik az adott probléma további kutatásai során és milyen kérdések várnak még megoldásra. Módszertani szempontból közel áll D. Selesztov írásához L. Zak cikke: „A Szovjetunió kulturális fejlődése a szovjet történetírásban" (1956—1963). A szerző a kulturális fejlődés fő irányvonalai tanulmányozásának szentelt, 1956 — 63 során végzett kutatások ismertetését tűzte ki célul. Zak mejegyzi, hogy a kultúrforradalommal foglalkozó történeti művek keletkezésében három alapvető s a szovjet történetírás egész fejlődésével szorosan összefüggő szakaszt különböztethetünk meg. Az első szakasz 1917-től az 1930-as évek kezdetéig terjed, amikor is Lenin vezetése mellett sikerült kidolgozni a kultúrforradalom. elméleti és gyakorlati alapjait. A szerző megjegyzi, hogy bár a Lenin által alkotott „kultúr-forradalom" terminus megjelenése az 1923-as esztendőhöz fűződik, a lenini örökség átfogó tanulmányozása meggyőzően bizonyítja, hogy Lenin értelmezésében a kultúrforradalom szerves részét kópezte már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét követően rögtön meginduló szocialista építő munkának. V. I. Lenin cikkei, majd N. Krupszkája, A. Lunacsarszkij, M. Pokrovszkij írásai — a szovjet művelődéstörténet gazdag forrásai. Az első periódusban azonban — jegyzi meg a szerző — a hivatásos történetírók nemigen foglalkoztak az adott problémakörrel. Az 1930-as évek közepétől az 50-es évek kezdetéig terjedő második szakaszt elsősorban az anyaggyűjtés s emellett egyes művek publikálása jellemzi. A kultúrforradalom történetének átfogó feldolgozását azonban a személyi kultuszból fakadó, a történetírás egészére jellemző okok egész sora akadályozta. A harmadik szakasz az 1953— 1956-os években a történettudomány teljes értékű fejlődését lehetővé tevő feltételek létrejöttével vette kezdetét. Az SzKP XX. kongresszusát követően jelentősen bővült a kulturális fejlődés történetének tanulmányozásához szükséges forrás-bázis. Elsőrendű jelentőséggel bírt e tekintetben Lenin cikkeinek, beszédeinek s egyéb dokumentumainak gyűjteményes kiadása, a pártkongresszusok és konferenciák, valamint az össz-szövetségi szovjet-kongresszusok gyorsírásos jegyzőkönyveinek ismételt megjelentetése, az annak idején alaptalanul megvádolt neves szovjet államférfiak műveinek újabb közzététele. Az SzKP XX. kongresszusa után Lenin szerepének tanulmányozása a kultúrforradalom történetében a történetírás központi témája lett. Születésének 90. évfordulója alkalmából jelent meg I. Szmimov monográfiája: „Lenin és a szovjet kultúra. V. I. Lenin államfői tevékenysége a kultúrális fejlődés terén. (1917 október— 1918 nyara)", a Moszkvai Állami Egyetem által megjelentetett „Lenin forradalmi és államfői tevékenységének történetéből" c. gyűjteményes kötet, és még sok Lenin ez irányú tevékenységét tárgyaló egyéb munka. Azonban — jegyzi meg a szerző — ezek a művek csak kezdetet jelentenek a Lenin által a szovjet kultúra terén kifejtett tevékenység vizsgálatában. A szovjet történészekre vár az a feladat, hogy monográfiák egész sora segítségével teljes egészében feltárják a „Lenin és a szovjet kultúra" c. témát. A vizsgálat tárgyát képező periódusban a Szovjetunió kulturális fejlődésével foglalkozó történetírás számos módszertani elvvel gazdagodott. Ezek legfontosabbja a kultúrforradalom történeti periodizációjára vonatkozik. Még nem is olyan régen a történeti irodalomban Sztálinnak az a dogmatikus megállapítása uralkodott, hogy a XVII. és a XVIII. pártkongresszus közötti periódus képezte a kulturális forradalom idejét. A kulturális forradalom időhatárainak ez a leszűkítése azt a határozott tendenciát rejtette magában, amely a kulturális forradalom irányításának szerepét személy szerint Sztálinnak tulajdonította, elhallgatva azt a fontos tevékenységet, amelyet a szovjet hatalom első napjaitól kezdve Lenin és a párt a kulturális forradalom megvalósítása érdekében végzett; magát a kulturális építő munkát pedig nem tekintették a szocializmus felépítésére vonatkozóan Lenin által kidolgozott terv szerves alkotó részének. A történetírásnak a személyi kultusz felszámolása nyomán bekövetkező általános fellendülése, valamint Lenin alkotó hagyatékának széleskörű publikálása révén lehetővé vált a kulturális forradalom Lenin által meghatározott, majd elfeledetté vált programjának ismertetése. E kérdés kutatása terén a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja, M. Kim játszotta a kezdeményező szerepet, aki elsőkónt vetette fel a Szovjetunió kulturális fejlesztésével kapcsolatosan Lenin műveinek és beszédeinek helyes értékelését. A periodizálás problémája — jegyzi meg Zak — nem merül ki a kultúrforradalom kezdeti időpontjának meghatározásával. Meg kell határozni a kultúrforradalom kronológiai kereteit, de általában helyét is a szovjet társadalom történetében. Annak ellenére, hogy az adott kérdéssel kapcsolatosan már számos, helytelen nézetet sikerült felszámolni, még hosszú ideig — egészen az SzKP XXII. kongresszusa által elfogadott programter-