Századok – 1966
Tanulmányok - Sipos Péter: Az Imrédy-kormány megalakulásának történetéről 62
AZ IMRÉD Y-KO RMÁ NY MEGALAKULÁSÁRÓL 87 s magukat a „fiatal magyarok" kizárólagos képviselőiként emlegették. Az életkor problémájának valójában azonban nem sok szerepe volt, s csupán a nézeteltérések lényegének elködösítésére szolgált, arra volt jó, hogy leplezze a gátlástalan mohóságot, zabolátlan étvágyat. Az elutasítás természetesen szintén a mimikrifrazeológia nyelvén szólalt meg, legélesebben talán Antal István tolmácsolásában: „A keresztény nemzeti jobboldali politika nevében egyedül azoknak van joguk nyilatkozni, akik nem a legutóbbi hetekben tértek a jobboldali politikai szellemiség útjainak megformálására, hanem akkor, amikor még a mai újsütetű politikai próféták még az'áldott tapasztalatlanság és ismeretlenség . . . birodalmából. . . nézték a politikai küzdelmeket. Ж jobboldali politikusok tiltakozunk az ellen, hogy a mi komoly . . . célkitűzéseinket éretlen ... és irreális . . . módszerek hangoztatásával diszkreditálni igyekez' zenek."108 Anyilasok demagóg türelmetlenségével szemben Imrédy,, felelősségérzetet" és „magyar józanságot" prédikált, s az erőszakos módszereket elvetve „evolúciós fejlődést" hirdetett. Ennek biztosítása érdekében határozott ígéretet tett arra, hogy biztosítani fogja a ,,rendet" és a „fegyelmet". A tervbevett intézkedések legfontosabbika a közalkalmazottakat eltiltotta volna a „szélsőségesének nyilvánított pártokban és mozgalmakban való részvételtől, s törvényjavaslatok készültek a nyomdai termékek ellenőrzésének megszigorítására, az egyesülési szabadság korlátozására, valamint bírósági különtanácsok létesítésére az izgatással vádoltak feletti ítélkezés céljából.109 Nem kétséges, hogy mindez szükség esetén a baloldal erőivel szemben is alkalmazható volt, hiszen Imrédy bemutatkozó beszédében szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy a „kommunista. . . mozgalmakkal szemben a legélesebben fogunk elbánni".11 0 Azonban az adott helyzetben az ígért rendszabályok éle elsősorban a nyilasmozgalom visszaszorítására irányult. Imrédy szélesebb látókörű politikus volt annál, semhogy megelégedjék a „rendtörvény"-javaslatokkal. Ezeket csak tüneti kezelésre tartotta alkalmasnak, amelyek ideig-óráig elodázzák a krízis kirobbanását, de lehetőségét nem szüntetik meg véglegesen. Szükségesnek ítélte, amint azt már 1937-es memoranduma is bizonyítja, hogy olyan reformprogramot munkáljon ki, amely kiküszöbölné, vagy legalább halvánnyá tompítaná az uralkodó osztályok közötti ellentéteket, s egyidejűleg lecsillapítaná a városi és falusi kispolgárság, valamint az ipari és agrárproletariátus szociális elégedetlenségét. Az új miniszterelnök Gömbös utódjának ós követőjének vallotta magát, ami nemcsak a kormánypárt jobboldalán ülő „Gömbös-árvák" megbékítésére szánt gesztus, hiszen bizalmas híve és gazdasági szakértője volt. Azonban Imrédy annyira eltérő közegből került tisztségébe, hogy mind társadalmilag, mind lélektanilag lehetetlennek tűnt számára a gömbösi irányvonal helyesbítés nélkül való átvétele. Mindketten kívülről kerültek a politikusok gárdájába, Gömbös élete első felét а к. u. k. hadseregben töltötte, míg Imrédy a kapitalizmus legsajátabb intézményéből, a bankból került az ország elsőszámú politikai tisztségébe. Talán e betörés sikere bátorította fel őket arra, hogy maguknak profetikus képességeket, messiási szerepet tulajdonítsanak. Nem véletlen, hogy a Darányi-korszak hiátust jelent a „reformpolitika" folyama-108 Üj Magyarság, 1938. máj. 17. 109 Magyar Törvénytár 1938. Bpest. 1939. 144 — 161. 1. 110 KN. 1935 — 40. XVIII. köt. 603. 1.
