Századok – 1966
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Balogh Sándorné: A Szovjetunió története szovjet korszakának kérdései a Voproszi Isztorii hasábjain 939
940 BALOGH SÁNDORNÉ: A SZOVJETUNIÓ TÖRTÉNETE Alapjában véve a „hadi kommunizmus" pozícióit meghagyó VIII. Szovjet-kongresszus mégis nagy szerepet játszott a háború után a parasztsággal kapcsolatos nézetek kialakulása, s így a párt felkészülése szempontjából, az új szakaszra, a NEP-re való áttérés kérdésében. A szerző részletesen foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy gyakorlatilag miért volt megvalósíthatatlan a NEP-re való áttérés 1920 decemberében. Â háború befejezéséhez közeledett, a hadsereg még 5 millió embert kötött le, s éppen csak megkezdődött demobilizációja. A jónéhány millió főnyi katonaság állami ellátásának s a katonai kiadásoknak a megszüntetése 1921 ta vaszára-nyarára vált megvalósíthatóvá. A kapitalista országokkal (a balti országokat kivéve) 1920-ban kereskedelmi szerződések még nem létesültek, s éppen ezért nem volt mód arra, hogy az áru- és élelmiszerkészleteket a külfölddel folytatandó kereskedelem útján növeljék. Végezetül 1921. február 20-ra az országos beszolgáltatást csak kevesebb, mint kétharmadára (mintegy 60%-ra) sikerült teljesíteni. Lenin éppen ezért ebben az időben gondosan mérlegelte a beszolgáltatás megszüntetésének és bizonyos adó bevezetésének időpontját (március 15. vagy április 1.), hogy lehetségessé váljék még legalább minimális mennyiségű gabona begyűjtése és az első adó beérkezéséig terjedő időszak átvészelése. Rendkívül komplikált és nehéz volt abban az időben a párt belső helyzete. A szerző részleteket idéz Lenin 1921. január 19-ón írt „A párt válsága" c. cikkéből, amelyben jelzi, hogy a trockisták által a pártra erőltetett szakszervezeti vita elvonta a pártot a fő-, gazdasági jellegű feladatoktól, a parasztsághoz fűződő viszony új formáinak kérdéseitol. A február 6-ra kitűzött X. pártkongresszust áttették 1921. március 6-ra. A kongresszus elhalasztásának egyik oka éppen az 1920 végére s 1921 elejére rendkívül kiélesedő szakszervezeti vita volt. Azonban még a legnehezebb 1921. évi januári és februári napokban is — mondja a szerző — a helyi partszervezetek gyakorlati tevékenységének súlypontja a begyűjtés mielőbbi végrehajtására, az éhező körzetek megmentésére stb. irányult. Hangsúlyozza, hogy az 1921 elejére kialakult helyzet elemzése arra a következtetésre vezet, hogy feltétlenül megérett a NEP-re való áttérés szükségessége, ugyanakkor azonban rendkívüli nehézségek és komplikációk is jelentkeztek ezen áttérés során. E. üenkina megállapítja, hogy a begyűjtést adóval felcserélő változással kapcsolatban megoldandó kérdések közül a legfontosabb és legnehezebb az adó teljesítése után a paraszti gazdaságoknál fennmaradó feleslegek felhasználási módjainak és formáinak kérdése volt. Felmerült az árucsere-forgalom, a szabad-kereskedelem engedélyezésének kérdése. Premizálás — adó — árucsere — íme az egymást követő fokozatok ama határozat kialakulása, előkészítése során, amely aztán igen fontos fordulópontot jelentett a párt politikájában az új gazdasági politikához vezető úton. A NEP-hez vezető fokozatos átmenet e három lépcsőfokával behatóan foglalkozik Ju. Poljákov „Az ösztönzés, a mérték, az ütem" című cikkében (1964. 7. sz.). Utal a beszolgáltatás megfelelő és időben történő végrehajtásáért a parasztoknak folyósított prémium gyakorlatára, majd hangsúlyozza, hogy ez az intézkedés még nem válhatott igazi ösztönzővé a parasztság számára. A NEP-re való áttérést előkészítő évek során az ösztönzés keresése ós meghatározása meglehetősen komplikált és nehéz volt, mivel e kérdéssel elválaszthatatlanul összefüggött egy másik kérdés, a kapitalista elemek újjászületésének veszélye a parasztság körében. A kulákság megerősödésének veszélye felmerült már a földbirtok-átadás szabályozásának kérdésével kapcsolatban. A forradalmat követő első időkben bekövetkező gyakori földátadások pozitív jelleggel bírtak, mivel elősegítették a paraszti földhasználat kiegyenlítődésót. A földátadásoknak ugyanakkor kifejezetten negatív oldala is volt. Megfosztották a parasztot a kezelésében levő föld megjavítására irányuló igyekezetétől, mivel hiányzott a földhasználat stabil, állandó jellege. A gyakori földátadások gazdasági célszerűtlensége következtében (a parasztok kívánságainak megfelelően) szükségessé vált azok korlátozása. 1920. április 30-án az PSzFSzK népbiztosi tanácsa külön rendelkezést adott ki „A földátadásokról". A rendelkezés szerint földet átadni ezután csak a földművelésügyi szervek beleegyezésével lehetett. Ugyanezt a célt szolgálta — jegyzi meg a szerző — az Össz-szövetségi Központi Végrehajtó Bizottság és a Népbiztosok Tanácsa által 1920. május 27-én elfogadott „A dolgozó paraszti gazdaságok földhasználata mértékének megnöveléséről" szóló dekrétum is. A korábban érvényben volt törvényekkel ellentétben a szántóföld és egyéb mozőgazdasági területek feljavításával foglalkozó, ipari növényeket termelő s vetésforgót alkalmazó intenzív gazdaságoknak engedélyezte a használatukban levő teljes földmennyiség megtartását, még akkor is, „ha ez a földmennyiség meghaladná az adott körzetben elfogadott föld-juttatási normát". Az a kérdés, hogy a parasztok ilyen ösztönzése a kapitalista elemek erősödéséhez vezethet, ilyen élesen a paraszti gazdaságok premizálásával kapcsolatban merült fel a VIII.