Századok – 1966
Közlemények - Tömöry Márta: Bosznia-Hercegovina annektálásának történetéből (Részletek Thallóczy Lajos naplóiból) 878
906 TÖMÖRY MÁRTA . . . Este (Budapestre utazva) Thaly fogadott a Bristolban. A vén hiú műkuruc fecsegett akkor a Házban, hogy engem meg akar hívni az annexiós bizottságba szakembernek. Erre az »Alkotmány« és a »Néppárt« illetőleg Polónyi, de valószínűleg a ganef Rakovszky, kivel gyűlöletben élünk, megtámadott, hogy mit keres ott egy közös hivatalnok. Erre Thaly nagy bölcsen a magyar tudósító előtt nyilatkozott, hogy mint tudóst hívnak meg s ő hívhat akárkit s ón az osztrákok ellen fejtsem ki nézeteimet, persze a tisztelt sajtó tele volt vele, mint eleve közjogi sérelem, megcsípett az Alkotmány, az Újság s bizonyára a bécsi antiszemiták is. Az öreg kuruc, aki mindenáron titkos tanácsos akar lenni, így akar szolgálatot tenni a Felségnek s rontja itteni helyzetemet s amellett a t. kuruccal még nem is beszélhetek, mert elvénült . . . Természetesen nem nyilatkozom . . . Az annexiós törvény egyáltalában nagyon kiélesedik. Itt akarnak nagy vitát, odalenn a horvátok; — a két szöveg nem egyezik. Bienerth itt új. A képviselőházban nem nagy a harcikedv s voltaképpen az 1878 hangulat, hogy nem kell Bosznia, fel-felbukkan. December 1. A Monarchia dolgaiból: Prágában tüntetés, Bécs kivilágítva, Lueger a főember a királynál. Kicsiben mintha előkészületek lennének 1848: XII. 2-ára. A csehek egyenesen a germanizációtól félnek s a pánszlávokkal szövetkeznek. Szájhőseink a bécsi fényárhoz gondoskodtak árnyékról is. Ferenc Józsefnek — „Pech Franz"-nak — mindenütt beleköpnek a levesébe. Most természetesen a diplomáciai előkészületeket okolják. Hiba kétségtelenül történt, elsietve csinálták, szóval nem sikerült úgy, ahogyan akarták s utólag meg kell másodszor fizetnünk Bosznia birtokát. A legnagyobb baj az, hogy akár győzünk, akár nem, a törökök rokonszenvét Ausztria-Magyarország elvesztette igen hosszú időre s ennek az árát a kereskedelem adja meg. Most derül ki, hogy milyen rossz a helyzet. . . Baj volt ez így s nagyobb baj lett volna talán, ha semmit sem csinálunk. Ki kell tartani. ... A munkásokat elbocsátották, mert nincs áru. A bojkott miatt. Decmber 2. .. . Megtárgyaltuk Buriánnal ... az értekezletnek anyagát. A fő elvmagyar részről, hogy többet, mint a horvátok, nem kaphatnak. Wekerle igen gyorsan fogta fel a dolgot, s élvezet volt vele tárgyalni ... A királyt úgy imformálja, hogy Ausztria nem bír el több szlávot.120 December 4. Tittoni beszólt. Ugyan nagyon változott a külpolitika sora. Már más látószögből kell nézni a dolgokat. Itt azzal vigasztalódnak, hogy Tittoni kimondotta, hogy Bosznia és Hercegovina a miénk s e miatt háború és compensatio nem lesz. A tény az, hogy a hármasszövetség egyik tagja, Olaszország muszájból benne van a hármasszövetségben, de érzelmileg teljesen olasz politikát csinálnak. A szerbek külügyminisztere, Milovaj'ió ma egy közleményt adott ki, mely teljesen igaz szempontból jellemzi a helyzetet: történjék bármi, a bosnyák kérdés szerb szempontból nyitott kórdós marad. Ez a kommüniké rendkívül tanulságos, azért el is tettem. Ez volt az én nézetem végig a dologról . . . Benne élvén a kormányhatalomban, amely külpolitikai szempontból dög, hiszen leveretett minden igényével s képtelen bárminő akciót kifejteni. Ezért ma mi részei vanírek" rovatból „Thallóczy — és az annexiós bizottság" cfmű cikk van. Ebben az újságíró kb. fentieket kôzli, s hozzá' teszi: „Egyébiránt Thaly Kálmán Thallóczyt nem Is mint közös pénzügyi osztályfőnököt, hanem mint a Magyar Tudó" mányos Akadémia olyan tagját hívta meg, aki Bosznia régibb történetével s Magyarországhoz való viszonyával évtizedek óta foglalkozik s mint ilyen a maga nemében első helyen áll, akitől a bizottság Boszniának a magyar koronát illető bármely viszonyaira nézve bő tájékoztatást nyerhet. Az elnök célja, hogy a magyar jogtörténetet és a közjogot alapul véve az annexió kérdését a bizottságban minél tüzetesebben vitassák meg, épveti az osztrák felfogással szemben." A másik újságkivágás, amit idecsatolt, azEgyetértés 1908.ídec. 4-i (290.) számából való. „A horvátok és az annexió. Az annexió javaslat ugyan nem kerül egyhamar napirendre, de a horvátok éltrken foglalkoznak vele. A »Hrvatska«, mint Zágrábból jelentik, Roic Milán országgy ûlési képviselő elaborátumát közli, melyet a nevezett képviselő az annexiós bizottság elé szándékozik terjeszteni. Roié, aki tudvalevőleg az annexiós bizottság tagja, azt mondja, hogy a magyar országgyűlésnek a pragmatika szankció kiterjesztésénél nem volna szabad praejudikálnia a horvát országgyűlésnek. Roié azt ajánlja, hogy a törvényjavaslat 1. §-ában »a magyar trónon« kifejezés helyett »mint Szent István koronájának viselője« tétessék, úgy, hogy az egész passzi.8 ekként szóljon: «tekintettel azokra a kötelékekre, mely dicső elődjeit, mint Szent István koronájának viselőit«.. . A 3. §-nál Roié a következő passzus kihagyását ajánlja: »Tekintettel arra, hogy Bosznia és Hercegovina viszonya a magyar államhoz sem régebbi, sem újabb törvényeinkben nem nyert kifejezést.« Roié szerint ez a passzus ellentétben van az első paragrafus tartalmával Itt említjük meg, hoáy Thallóczy Lajos, a közös pénzügyminisztérium osztályfőnöke, ma Budapestre érkezett. Az osztályfőnök budapesti tartózkodása az annexiós törvényjavaslattal van kapcsolatban." Thallóczy ugyancsak ide mellékeli Rákosi Jenő levelét, melyben Rákosi tiltakozását fejezi ki a Thallóczyt ért hírlapi támadások miatt, kijelenti, hogy nem a függetlenségi pártból került ki s örülnének neki, ha hozzászólna. Különben új cikkanyagot is kér tőle. Ide mellékeli aztán a Budavcsti Hírlap karácsonyi számát is, melyben egy török elbeszélést írt. — (Thallóczy Kunos Ignáchoz utasítja a török témával kapcsolatos segítségkérésével.) Wekerle december 2-án kérte Buriánt. engedje le Budapestre Thallóczyt, mert a bosnyák törvényt „csinálják" s szükségük lenne rá. Thallóczy feljegyzi ekkor: „Erre célzott Thaly. Én nem fogok lemenni, mert az 1867: XII. tc. 27. §-a értelmében nem foglalkozhatunk egyoldalúan sem a magyar, sem az osztrák dolgokkal, mint közös, nem tehetem most, hogy beleelegyedjek olyan dolgokba, melyek tényleg nem tartoznak hozzám. Tetszett volna Wekerlének határozottan beszélni, (gy nem lehet. Burián ezt helyesli, — azért utána a következőket olvashatjuk: „Holnap megyek Budapestre." Nyilván volt szerepe a következő napokon, mert december 4-én dátumozott következő táviratot csatolja itt naplójához: „Legőszintébb örömmel gratulál Kossuth."
