Századok – 1966
Közlemények - Tömöry Márta: Bosznia-Hercegovina annektálásának történetéből (Részletek Thallóczy Lajos naplóiból) 878
BOSZNIA-HERCEGOVINA ANNEKTÄLÄSÄN AK TÖRTÉNETÉBŐL 895 hercegovinai szerb embert, aki nálam fogalmazó, szemeltem ki erre a célra, megeskettettem s reggel 10-től este 6-ig elvégeztük. Azt hiszem elég jól ós népiesen hangzik. Este У 2 7-kor elmentem Buriánhoz, vele átvettük a szöveget, most még hátra van annak a kéziratnak a fordítása, amelyet О Felsége fog kiadni s amelyben őt az intézkedések megtételére felhatalmazza. Wekerle holnap reggel vagy legkésőbb este itt lesz, s az utolsó simítás és ^megegyezés itt lesz. Szeptember 28. Átadta [Burián] . . . olvasásra a bosnyák kérdésben szerkesztett második emlékiratot, mellyel a kérdés voltaképen kezdődik. 1908 április havában kelt s ő április 4-ón adta át a Felségnek, 20 kopogtatott oldal. Az első memorandum voltaképpen a Monarchia jövőjéről szólt, s ebben fejtegeti az 50 százalékos quotát, ezt még — úgymond — nem adja ide. Ez a második emlékirat45 kissé terjengős ugyan, de ügyesen van szerkesztve, hozzáilleszkedik a Felség gondolkodásmódjához s abban kulminál, hogy mennél tovább halasztjuk a dolgot, annál nehezebb lesz az annexió, később annál több áldozatot fog kívánni. A külügyi szempontokat ügyesen emeli ki, noha nem vág elébe a külügyminiszternek. Érvei meggyőzők s éppen a szerb agitációt használja fel közvetlen indítóokul. Ismervén a Felség gondolkodását, veié közölte a dolgot. Már néhány nap múlva jött Aehrenthal, kinek a Felség átadta, de oly irányban, hogy neki tetszik s kijelentette, hogy egy ellen-emlékiratot fog szerkeszteni. Ez az ellen-emlékirat elmaradt. Aehrenthal Budapestre menvén, erről Wekerlének szólt. Wekerle mellette volt. Beck, az osztrák miniszterelnök nagyot ugrott, amikor olvasta, azonban midőn később a Felség a minisztertanácsban tárgyalta az ügyet, Burián meggyőzte róla, mert gyorseszű ember. A magyar igényeket illetően azzal szerelte le, hogy ha valaki valamit örököl, — kár elhallgatni, hogy kitől örököl, csak az örökséget kapja meg (sic !). Az első memorandum 1907 május havában kelt s úgylátszik, erről is beszéltek, de azt már nem jegyzem meg magamnak. Rendkívül sok nehézséget kellett elhárítani, Ferenc Ferdinándról nem is szólt, itt ádáz harc folyt. Burián ha nem is az a miniszter, aki a bosnyák hivatalnokoknak kell, de ezzel igazolta, hogy milyen jószemű és bátor diplomata, s ha a dolog sikerül, ez az ő érdeme lesz. Persze sokat el lehet rontani, s csak ezután kezdődik a bonyodalom, de ő optimista módon veszi a dolgot. Hogy az itteni széthúzó faktorok mely irányba terelhetik a dolgot, erről sokat lehetne írni, de most az a kérdés: a dolgot meg kell csinálni s állani elébe az összes következményeknek. Bulgária függetlensége persze, szintén következik. Hogy a Balkánkórdés szőnyegre kerül-e majd, ki tudná ezt előre mondani. Bizony, az érzés azt mondja, hogy a dolog nem fog oly könnyen menni, mint hisszük. if- Szeptember 30. Tegnap Buriánnál: Wekerle nem jöhetett, ő megy most d. u. a 4 óra 40 perces vonattal. Este összeülnek 10 órakor Wekerlénél, de ha nem egyeznek meg, akkor Becket meg kell várniok, aki csak 2-án megy Pestre. Előre érzem, hogy a „szent István koronás" frázis miatt van a baj, alig is tudtam elhinni. Most öt variánst visznek le, hogy elhomályosítsák a dolgot. Ha Budapesten belemennének, megadják az árát a jövőben. Andrássy ellene van a dolognak, még nem vették le a lábáról. Burián augusztus 5-e után, mióta Aehrenthal belement, teljesen ennek a gondolatnak áll a hatása alatt . . . Október 1. Tegnap reggel 10 órakor átvettem Buriántól ismét a proklamációt s a hozzá és Aehrenthalhoz intézendő legfelsőbb kéziratokat. Mentől tovább olvasom, a proklamációban annál szembeszökőbb a régi cafrang, ragaszkodnak hozzá, akár az ötvenes években. Mit ér a „szent István koronája", ha ismét népcsaládról beszélnek s ezt a Kossuth-aeraban ! Hogy fogják ezt megvédeni? A néptörzseket is szegény Khuen nyakába varrták, dehát Tisza is megelevenedett, megjön-e a második ideje is ? Egyébként én ebben csak eszköz vagyok. Burián közöl mindent, de nem kérdez s különben jól is teszi. Amit én mondhattam azt megírtam.*6 Most azért csak ki kell nyomatni ezt a dolgot, 45 Az 1908 ápriliában beadott II. Denkschrift über Bosnien und Herzegovina с. iratról van szó. 4Л Ez a mondat arra a beadványra vonatkozik, amelyet Thallóczy bizalmas használatra írt Buriánnak, mint saját véleményét, s amelyet naplóihoz mellékelve találunk. (OSzKK Quart. Hung. 2459. 11. f. 79—80. p.) Szükséges' nek tartjuk legalább jegyzetben a fenti időponthoz kapcsolva közölni ezt az emlékiratot, mert Thallóczy véleményét, elgondolását kitűnően mutat ja, 8 mert ennek az iratnak egyik-másik részlete hol itt. hol ott bukkan fel a továbbiakban az államférfiak, politikusok javaslataiban. „Bosznia és Hercegovina annexiójának kérdése, amint az események eddigi lefolyása bizonyítja, körülbelül úgy ment végbe, mint az azt intézők előre megállapították. Nagyon természetes azonban, hogy a kérdés csak a nemzetközi vonatkozás feltüntetésével nyert megoldást. De viszont előre látható volt, hogy már most megindul az az áramlat, hogy hová tartozzék e két ország. Benne van a nemzetközi ösztönben, hogy ha megjön az ideje és az aliíalom, bizonyos problémák megoldásával foglalkozik, ezért nagyon érthető, hogy magyar részről megnyilatkozik az az áramlat, amely nem akarja, hogy velünk ellenkező elemek hatalmába essék e két ország, s viszont az. osztrákok igyekeznek ezen az úton a birodalmi egység eszméjét valamelyes kézzel foghatóbb formában megvalósítani. Most van az a pillanat, amikor szembe kell szállnunk azzal a már 1878-ban feltámadt rémlátással, hogy Bosznia egy millió 800 000 főnyi lakossága, amely vallásilag három históriai egyediséget alkot, felbillentheti a magyar szent korona egyensúlyát.! Igaz, hogy talán
