Századok – 1966
Közlemények - Mészáros István: A Szalkai-kódex asztronómiai tananyaga 850
876 MÉSZÁROS ISTVÁN Kisvárdai János minden valószínűség szerint tanítványa volt Johannes Glogoviensisnek 1481 —1484 között. De nemcsak az egyetemi oktatás hozta őket közel egymáshoz. 1483-tól 1487-ig — tehát Kisvárdai János ott-tartózkodásának egy ideje alatt — б bérelte a magyar diákok szálláshelyét, a magyar „burza" házát és telkét az egyetemtől. О fogadta fel őket, s az ő felügyelete alatt éltek a Krakkóban tanuló magyar diákok ezekben az években. Jegyzetünk segítségével tehát jól nyomon követhető a külföldi egyetem, illetőleg egy professzor hatása egy magyar iskola oktatási-nevelési gyakorlatában. Ritka lehetőség ez diákjaink XIV—XV. századi külföldi egyetemjárásainak történetében. Krakkó egyébként ebben az időben (különösen 1470—1510 között) az európai csillagászati tudomány középpontja volt. Nem hiába írta Bonfini 1491-ben: „Krakkóban nyüzsögnek az asztrológusok",6 1 itt tanszéke volt a matematikának, de külön az asztronómiának és az asztrológiának is. Nem egy tanárról tudunk, aki matematikus, orvos és asztronómus volt egy személyben. Kopernikusz 1491 —1496 között volt az egyetem hallgatója, s tanárai között volt Johannes Glogoviensis is. A Nap-központú világképet bizonyító műve, a „De revolutionibus orbium caelestium" ugyan 1543-ban jelent meg, de a gondolat felmerült már korábban is, s a geocentrikus világkép kritikája — jegyzetünk is bizonyítja — már Kisvárdai János tanulmányai idején elhangzott Krakkóban. Kisvárdai János tehát valóban a legmodernebb tudományos elveket közvetítette pataki tanítványainak. * Kisvárdai János nemcsak korszerű ismeretanyagot, de jó oktatási módszert is hozott Krakkóból. Sok példát láttunk erre a fejezet tartalmi ismertetése során, itt csupán ennek kapcsán a tanítás közben használt néhány jeljegyzett magyar szót regisztráljuk. A kódex „irodalmi" fejezete, amely Theodolus költeményét tartalmazza, bizonyítja, hogy a pataki iskolában a latinnal együtt mindig felhangzott az anyanyelv is, ahogyan ez akkor Európa-szerte szokásban volt. Az asztronómiai fejezet feldolgozása során történt magyar magyarázat szerény tanúja a lejegyzett néhány magyar kifejezés. Nyefvtörténetileg a ,,torokgyík" eddigi első Írásbeli megjelenése a Teleki-kódexben (1525 —1531) olvasható, a „véghurka" a vastagbél megjelölésére Pápai Páriz Ferenc „Pax corporis: az emberi test nyavalyáiról" című, Kolozsvárt 1690-ben megjelent művében szerepel először. A közbeszédben ez a szó igen elterjedett lehetett, a Czuczor—Fogarasi szótár is értelmezi 1865-ben. Két mai magyar szavunk még latinos formában szerepel Szálkáinál. A cukor nála „czuchrum". A szóalak fejlődésének valószínűleg ez az első formája, ebből alakult ki az 1490-i, majd 1505-i oklevelekben található „czuearum", s a Frankovics Gergely „Hasznos könyv betegségek ellen" című 1588-ban kinyomtatott könyvében olvasható „czukaron", amiből azután a mai forma származott. Nem klasszikus eredetű, hanem a középkorban született hangutánzó szó a latin „gargarizo" kifejezés. A germán nyelvek nem vették át, mi igen, s Melius Péter „Herbarium"-ában (Kolozsvár, 1578) már így olvasható a jótanáes: „A rhabarbarumot főzd meg vizes borban és a gégédet gargarizállyad vele".62 Jegyzetünk híven tükrözi a kor humanista nézeteit a világról, a természetről és az emberről. A kor gondolkodói — ellentétben a középkor teológusaival — sajátos monisztikus, dinamikus egységben látták a világmindenséget, s ennek összetartó és mozgató erőit keresték. Azt vallották, hogy az ember testi-lelki valója és a világegyetem között szerves kapcsolat van. Eget és földet, embert és állatot, élő és élettelen természetet az anyag fogja szerves egységbe: a négy elem, amely az egész világmindenséget alkotja. Egymásrahatás csak ezen a rendszeren belül lehetséges: anyagi okok okozzák a jellembeli tulajdonságokat, a vérmérsékleti különbségeket éppenúgy, mint az egészséget vagy betegséget, jó vagy rossz időt, az évszakokat, nap- és holdfogyatkozásokat, sorsot, szerencsét, jövendőt. A reneszánsz gondolkodót ezért elsősorban az ember helyzete érdekelte a világban, s az ember érdekében akarta megismerni a természet erőit. Az új korszak, a születőben levő új társadalom embere nem érezte ellentétesnek ezt a felfogást a determinizmus és fatalizmus eszmei világával, amely az arab tudományosság és az averroizmus hatására, s az újplatonizmus feléledésének következtében ter" Idézi: Kovács: 1. m. 18.1. 6í Szarvas Gábor—Szinnyei József: Magyar nyelvtörténeti szótár. Bpest. 1889.1. köt. 1108., 1518., 364,1066.1.; Zolnai: Magyar Oklevél-szótár. Bpest. 1902—1900.
