Századok – 1966
Tanulmányok - Sipos Péter: Az Imrédy-kormány megalakulásának történetéről 62
AZ IMRÉD Y-KO RMÁ NY MEGALAKULÁSÁRÓL 79 III 1938. március 12-én hajnalban a Wehrmacht egységei átlépték a németosztrák határt, s egy nappal később Magyarország nyugati szomszédja máinem a gyenge Ausztria, hanem a kontinens elsőszámú katonai hatalma, a hitleri Harmadik Birodalom volt. A német—magyar viszony ebben az időben nem teljesen zavartalan. Kánya taktikázó vonalvezetése elégedetlenséget váltott ki nem is annyira a Wilhelmstrassen, mint inkább az NSDAP külügyi hivatalában és a propagandaminisztériumban: ,, . . . e két helyen óvatos, de azért érthető szavak hangzanak el itt-ott a jelenlegi magyar külpolitika ellen" — jelentették Berlinből.79 A hűvösebb német érzelmek tudatában Ausztria annexiója — a hivatalos magyar megnyilvánulások alázatos hozsannázása és gratulációi ellenére még kormánykörökben is aggodalmakat keltett, különösen azért, mert mintha csak szándékosan történt volna, a német külügyminisztérium „megfeledkezett" arról, hogy — amint ez Olaszország, Svájc és Jugoszlávia esetében megtörtént — formálisan garantálja Magyarország területi integritását.8 0 Később ez a lépés megtörtént ugyan, de Kobr budapesti csehszlovák követ megállapításai továbbra is aktuálisak maradtak: „ . . . Kánya magabiztossága erőltetett, látszólagos, s mögötte ugyanaz a félelem rejtőzik, mely a III. Birodalom szomszédságába került összes államokban él."81 A magyar kormány nem is annyira a nyílt német agressziótól tartott, mint inkább attól, hogy a nyilas mozgalom külső támogatása sokkal intenzívebbé válik, és ez súlyos belpolitikai bonyodalmakat okozhat. A németek azonban korántsem voltak egyértelműen azon a véleményen, hogy számukra csakis egy szélsőfasiszta kormányzat jelenthet elfogadható megoldást a magyar bel- és külpolitika „átállítására" a birodalom érdekeinek megfelelően. A nyilaspártok belső ellentétei, a hazai Führer-jelöltek megbízhatatlansága és silány, szellemi nívója következtében befolyásos náci pártkörök azon az állásponton voltak, hogy ha lehet, akkor a jelenlegi magyar kormánnyal kell minél sokrétűbb együttműködést kialakítani. Ennek azonban bizonyos előfeltételei voltak, így a magyar legitimista mozgalom rendőri úton való felszámolása, engedmények a német kisebbség számára, a nyilas mozgalom teljes legalizálása és amnesztia bebörtönzött vezetői számára, egyszóval „olyan értelmű belpolitikai helyzet kialakítása, mely teret biztosít a nemzeti szocializmus gondolatának . . . Ennek úgy gazdasági szempontból, mint a zsidókérdés általános megoldása nézőszögéből érvényesülnie kell."8 2 Tehát a toleráns német magatartás ára — az ország totális fasizálásának újból a kormánypolitika szintjére való emelése és a folyamat gyorsütemű lebonyolítása. Hasonló jellegű presszió érvényesült a Darányi-kabinetre belső oldalról is. ,,A német csapatok megjelenése a határon áramütéshez hasonlóan rázta meg az országot"8 3 — írta egy külföldi riporter. Senki sem tudta bizonyosan az osztrák tragédiát követő napokban, hogy a német vezérkari térképeken melyik ország felé hajlanak az előrenyomulási irányt jelző égővörös nyilak és vad rémhírek zaklatták fel a kedélyeket. „A helyi nyilasmozgalom már egészen lanvhulóban volt — közli egy vidéki jelentés —, mikor a németek meg-79 OL. Küm. 1938-21/7— 1374. 80 Vő. Ádám Magda: i. m. 287. 1. 81 Uo. 288. 1. 82 OL. Küm. 1938 —21/7— 1374. 83 Times, 1938. máj. 21.
