Századok – 1966
Tanulmányok - Sipos Péter: Az Imrédy-kormány megalakulásának történetéről 62
AZ IMRÉD Y-KO RMÁ NY MEGALAKULÁSÁRÓL 77 táborába hívta mindazokat, akik ,, . . . alkotmányos eszközökkel kívánnak a miénktől eltérő törekvések megvalósításáért harcolni. . ." Az úri középosztály egységes frontjának kovászaként a zsidókérdés közeli megoldását hirdette, mert úgy vélte, hogyha a zsidótörvény kormányprogrammá válik, a nyilasok agitációja éppen a középrétegek között elveszti leghatásosabb érvét. Ugyancsak az egység gondolata sugallta a falu, a „magyar gazda" talpraállítását és megerősítését hirdető szólamokat. ,, . . . a magyar falunak kell az ország gondoskodásának előterében állnia" — hirdette Darányi. Nem hiányoztak bizonyos konkrét ígéretek sem a mezőgazdaság hitelellátása fejlesztésére, a korszerű művelési módszerek alkalmazásának elősegítésére, az új földszerzéseknél a „nemzeti és népi szempontok" figyelembevételére vonatkozólag.6 9 Mindez a kormánypárt agrárcsoportja és ezen túlmenően a középbirtokosok igényeinek kielégítését ígérte, megakadályozandó, hogy elégedetlenségüket a nyilas propaganda kihasználhassa. A győri program ezermilliós beruházási kerete, valamint a kilátásba helyezett zsidótörvény és a szabadságjogok további korlátozását ígérő rendelkezések bejelentése a tisztikar közvetlen követeléseinek is megfelelt. A fegyverkezés kezdete a nagytőke számára konjunkturális lehetőségeket ígért, ugyanakkor a bejelentett belpolitikai lépések korántsem sértették a nagyburzsoázia érdekeit.7 0 Az Imrédy—Darányi féle politikai irányvonal kompromisszumos jellegű megoldást jelentett az uralkodó osztályok belső hatalmi harcaiban. Bizonyos elemei az úri szélsőjobboldal előretörését tükrözték, s az erőviszonyok eltolódását fejezték ki a katonatiszti-államhivatalnoki-középbirtokosi csoport javára a nagyburzsoáziával és a nagybirtokos osztállyal szemben. Azonban az elnyert engedmények egy jottányival sem mentek túl azon a minimumon, amely az adott pillanatban, az Anschluss előtt a nagytőke szemében szükségesnek tűnt ahhoz, hogy az úri szélsőjobboldalt távoltartsa, leválassza az alsóbb társadalmi rétegek fasiszta mozgalmaitól. A győri program csupán csekély módosítást jelentett a hatalmi status quon s azzal, hogy az uralkodó osztályok, minden rétegének, ha nem is egyformán, de ígért vagy nyújtott valamit, alkalmasnak tűnt ellentéteik legalább ideiglenes elsimítására. „A győri beszéd . . . alkalmas arra, hogy tárgyalási alapid szolgáljon mindenkinek" — olvashatjuk a polgári baloldal egyik orgánumában.71 S valóban, Darányinak a Kisalföld fővárosában elmondott szavait széleskörű helyeslés fogadta. Rajniss, az úri szélsőjobb egyik hangadó újságírója „az ezerszer kigúnyolt jobboldaliság kormánycélokra való törvényesülését" látta bennük,72 míg a polgári ellenzék azt sem tartotta elképzelhetetlennek, hogy a Treuga Dei koalícióvá mélyül. „Maga a miniszterelnök is érzi és tudja, hogy olyan áldozatok, aminők a nemzeti társadalomra várnak, szinte azt az erkölcsi kényszert hárítják a kormányzatra, hogy a felelősséget megossza azokkal az ellenzéki tényezőkkel, amelyek az alapkérdésekben vele egyetértenek, amelyek mögött a nemzeti közvélemény értékes és fontos tömegei állanak — hangoztatta Pethő Sándor lapja — . . . , ha valamikor életbevágó 69 O. L. MTI, 1938. márc. 5. 70 Vő. Berend T. Iván—Bánki György : Magyarország gyáripara a II. világháború előtt és a háború időszakában (1933 — 1944). Bpest. 1958. 80-81. 1. 71 Újság, 1938. máre. 6. 72 Új Magyarság, 1938. márc. 8.
