Századok – 1966

Tanulmányok - Boros Ferenc: Adalékok a kisantant létrejöttének történetéhez és jellegéhez (1919 augusztus–1920 november) 816

826 BOROS FERENC szlovákiai szeparista mozgalom jelentős vezető személyiségeivel, mint pl. Jehlicskával, aki ez időben a Magyarország kebelében létrehozandó szlovák autonómia elvét hirdette. 1920. január 9-én tárgyalta a magyar minisztertanács a Magyar Nemzetiségügyi Minisztérium által előterjesztett szlovák autonómia tervét.4

2 Mindez azt bizonyítja, hogy a magyarországi reakció sok oldalról támadta a csehszlovák burzsoázia pozícióit. Volt azonban még egy ennél is nyugtalanítóbb jelenség: a nacionalizmus és a sovinizmus felszítása, és ezzel kapcsolatban a magyar irredentatevékenység széles körű kibontakoztatása Szlovákiában. Ez tulajdonképpen beleilleszkedett Horthy revíziós programjába, amelyet még a fővezérség Siófokon dolgozott ki, az ismert „Emlékirat" formájában.4

3 Az „Emlékirat"-ba foglalt program, mint ismeretes, a Monarchia összeomlása során elveszített területeknek a visszaszerzését tűzte ki feladatul. E célból nagy szerepet szánt az utódállamokban folytatandó irredenta propagandának, de a magyar nemzeti hadsereg fegyveres katonai beavatkozásának lehetőségét sem zárta ki. A terv arra számított, hogy a lengyel és a magyar burzsoázia csehszlovákellenes revizionista célokat szolgáló barátsága elmélyül. Továbbá számolt a szudéta.-német szeparatistákkal való együttműködéssel éppen úgy, mint az antanthatalmak közötti ellentétek kihasználásának lehetőségeivel. Bár e tervek csak kalandortervek maradtak, soha valóra nem váltak, viszont eszmei alapot adtak 1920 folyamán a magyar revizionista mozgalomnak, és megvalósításuk érdekében sok minden történt. így pl. Horthy Budapestre való bevonulása (1919. november 16.) után meggyorsult a magyar irredenta propaganda szervezése Csehszlovákia és a többi szomszéd-állam ellen. A Szlovákia visszaszerzéséért folyó harcban az ún. Bulissza- és Dvorcsák-féle akciók4

4

kerültek az előtérbe. Bulissza és Dvorcsák nyílt nacionalista felkelés előkészítésén dolgoztak Szlovákiában. Még 1919 végén lépések történtek az osztrák és csehországi német nacionalistákkal való együttműködés megteremtésére is.4

5 Mindez azt a célt szolgálta, hogy a magyar reakció alkalomadtán kész helyzet elé állítsa a békekonferenciát. A felfokozott szlovákiai propagandának, a szlovák nacionalistákkal elmélyített kapcsolatoknak pedig akkor lett volna nagy szerepük, ha a békekonferencia hozzájárul a magyar békedelegáció által követelt „népszavazáshoz". A magyar békedelegáció ugyanis január 20-án, miután átvette a békefeltételeket Párizsban, hazautazott. Itthon az a döntés született, hogy a békefeltételeket a magyar kormány nem fogadja el, megváltoztatásuk érdekében, vagy legalább is a „népszavazás" jogának kivívásáért tovább folytatja a harcot. Ebből a célból ismét széles körű propaganda-hadjárat kezdődött. Az akció Angliában és Olaszországban támogatókra talált, sőt még egyes 42

Erre vonatkozólag lásd Bellér Béla : Az ellenforradalmi rendszer első éveinek nemzetiségi politikája c. cikkének idevágó részleteit. Századok, 1963. 6. sz. 1291 —1297. 1. 43

HL VKF 1919. I. csop. 2046/1., hadin. (1919. okt. 28. Siófok). Megtalálható: Nemes Dezső: Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon 1919 — 1921. Bpest. Szikra. 1953. c. dokumentumkötetben is (239. 1.). 44

Bulissza Károly volt eperjesi ügyvéd és Dvorcsák Győző volt eperjesi levéltáros nevéhez fűződő akciókról van szó, akik szoros kapcsolatban álltak a magyar kormánykörökkel, ezek instrukciói szerint, nagy összegű támogatásukkal kiterjedt hálózattal dolgoztak Szlovákiában. 45

HL VKF. 1919. II. csop. 1130/300.