Századok – 1966

Tanulmányok - Sipos Péter: Az Imrédy-kormány megalakulásának történetéről 62

AZ IMRÉD Y-KO RMÁ NY MEGALAKULÁSÁRÓL 75 és kell, hogy így maradjon. S most, amikor új horizontok lebegnek elébünk, . . . kettőzött gonddal kell ügyelnünk arra, hogy ez az ország új alakjában is . . . gentleman-ideállal eltelve vívja a ma . . . küzdelmeit ... A szabotálok és kútmérgezők . . . dzsungeljének bevilágítására ... új fényszórókra van szükség, amelyeknek azonban irányt ... a publica lionestas régi várainak, kaszinóinak és testvérintézményeinek őrtornyaiból messzevilágító nagy tüze­ken kell venniök"65 — mondotta az Országos Kaszinó Wekerle-emlékvacsoráján. Imrédy politikai elképzeléseinek legteljesebb foglalata Darányi részére készített 1937 márciusi memoranduma az ország helyzetéről és az ebből következő teendőkről. Ebben átfogó intézkedéseket javasolt a legfontosabbnak ítélt problémák: a zsidókérdés és ezzel kapcsolatban a középosztály, valamint a mezőgazdasági proletariátus helyzete tárgyában. Különösen sürgősnek vélte a cselekvést azért, ,, . . . mert a zsidókérdés és mezőgazdasági proletariátus kérdése került ma az érdeklődés előterébe és szolgáltatja a legvadabb agitá­ciónak az anyagát. Az antiszemitizmus inkább a . . . középosztály problémá­jával fonódik össze, s mintegy ösztönszerű kifejezése annak a sülyedési folya­matnak, amely a középosztályban megy végbe." A memorandum közép­pontjába éppen annak vizsgálata került, hogy miként lehetne megakadályozni, hogy a közép- és kispolgárság, valamint az értelmiség a nyilasok befolyása alá kerüljön. Imrédy olyan intézkedéseket javasolt, amelyek eleve kifoghatták volna a szelet a szélsőjobboldali demagógia vitorlájából, de mégsem bolygatták volna meg az uralkodó körök gazdasági és politikai érdekeit. Világosan látta, hogy az ún. „zsidó szolidaritás" csupán az antiszemita sajtóban létezik, a valóságban nem. Ezért megoldhatónak vélte azt, hogy a keresztény közép­rétegek igényeit a zsidóvallású polgárság és értelmiség rovására elégítsék ki, anélkül, hogy sértenék a zsidó nagyburzsoázia érdekeit. A memorandum hang­súlyozta azt, hogy amíg az intézkedések „a zsidóság egyrészének helyeslésével, vagy legalább türelmével találkoznak, addig sem nagyobb arányú tőkemene­küléstől, sem pedig olyan nemzetközi reperkusszióktól nem kell tartanunk, amely amúgy is súlyos gazdasági helyzetünket az elviselhetetlenségig fokoz­hatná". Első lépésként sajtókamara létrehozását javasolta, olyan felvételi köve­telményekkel, amelyek eredményeként „nagyon valószínű, hogy a zsidó újság­írók nagyrésze kikapcsolódnék". A nagyvállalatok oly irányú befolyásolását is kívánatosnak tartotta, hogy azok felső és középtisztviselői pozíciókban jelen­tős számú keresztény munkaerőt alkalmazzanak. Imrédy elképzelései később az egymást követő kormányok politikájának oly lényeges tényezőivé váltak, hogy joggal tarthatjuk őt a szélkifogás mód­szere „atyjának". Hasonló taktikát ajánlott a falu problémáinak megoldására — korlá­tozott jelentőségű reformok, anélkül, hogy lényegesen csorbítanák a nagy­birtokos osztály érdekeit. Jellemző, hogy bár sok szó esik a memorandumban az agrárproletariátus helyzetének javításáról, Imrédy a legridegebben elzárkó­zott a falu betegségi biztosítása megszervezésének gondolatától. Az elégedet­lenség lecsillapítására legalkalmasabb eszköznek a közmunkák bővítését, vala­mint azt javasolta, hogy minél több család és egyén részére tegyék lehetővé egy kis föld, esetleg háztulajdon birtoklását, „aminek révén a magántulaj­donnal való kapcsolata megerősödnék". 65 Magyarság, 1938. febr. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom