Századok – 1966
Tanulmányok - Valiani; L.: Tárgyalások Ausztria-Magyarország és Olaszország között 1914–1915-ben 787
TÁRGYALÁSOK AUSZTRIA-MAGYARORSZÁG ÉS OLASZORSZÁG KÖZÖTT 813 (még akkor is, ha az olasz kormány a londoni szerződéssel nem kötelezte volna már el magát az ellenkező irányba), mint az olaszok hallgatólagos ígéretét, hogy segítséget nyújtanak ellenfeleinek. A legkevesebb, amit az olasz kormány még a londoni szerződés aláírása nélkül is az Entente részéről várhatott volna, ellenszenves diplomáciai és gazdasági magatartás s a Hármasszövetség-ellenes olasz politikai erők pénzzel való támogatása lett volna. A londoni szerződés aláírása után az Entente-nak nyilvánvalóan komoly fegyver állt rendelkezésére, hogy nyomást gyakorolhasson: az a fenyegetés, hogy nyilvánosságra hozza a szerződést, s ezzel Olaszországban mozgalmat robbantson ki az intervenció érdekében, amelyet azután támogatni szándékozott. De még Ausztria-Magyarország részéről sem várhatta Olaszország — ha a Monarchia győztesen kerül ki a háborúból, ami pozícióját nagyon megerősítette volna, az olasz kormány előzetesen kikért beleegyezésére is tekintettel, hogy szabad kezet nyerhessen a Balkánon — azt a tényleges jóindulatot, amit neki magának meg kellett volna ígérnie a háború tartamára. Az osztrák-magyar külügyminiszter — aki pedig magyar létére nem volt olyan olaszgyűlölő, mint osztrák kollégái — még május 15-én is azt sürgönyözte római nagykövetének, hogy míg egyrészt „minden hátsó gondolat nélkül" végre akarja hajtani „az általunk elfogadott területátengedéseket", tehát azokat, amiket a Bülowtól összeállított május 9-i jegyzék előtt jóváhagyott, a többiekre nézve, amik még a jegyzékben szerepelnek „Gorizia, a szigetek, Trieszt olasz város jellege és az osztrák-magyar állampolgárságú olaszok jogai" — ahogy Burián pontosan megjelölte — úgy foglalt állást: „Ez az elhamarkodott kibővítés arra kényszerít minket, létfontosságú érdekeink védelmében, hogy most, vagy később korlátozásokra gondoljunk."94 Lehetséges, ahogy Giolitti Malagodinak megjegyezte, hogy Ausztria-Magyarország abban az esetben, ha olasz részről újra felveszik és folytatják a tárgyalások fonalát, végül is megadta volna Itáliának a szükséges biztosítékot, csakhogy beavatkozását elkerülje. Maga Macchio is sürgönyözött Bécsbe május 16-án, hogy Trento városának azonnali átadását javasolja.9 5 Tisza pedig, Forgách tanúsága szerint, ekkor már „teljesen meg volt győződve arról, hogy a háborút Olaszországgal minden áron el kell kerülni; ezt a nézetet Conrad is többször kifejezésre juttatta".96 De eltekintve attól, hogy még május 18-án Berlin arról értesítette Bülowot: a bécsi kormány továbbra is ellenzi az azonnali átadást, amit a pápa is támogat, már nem is volt idő további alkudozásra.9 7 Ha a londoni paktum megkötése előtt teszik meg az utolsó osztrák-magyar ajánlatokat, amelyek 94 H. H. St. A. Liasse XLVII 6a i. Burián Macchionak, máj. 15. Há Giolitti kap megbízást, még harcolni kell majd, hogy ne engedjük át Goriziát és a szigeteket — írta Burián naplójába máj. 14-én. 95 H.H. St. A. i.h. 96 H. H. St. A. Nachlass Macchio. Forgách máj. 15-i levele. Máj. 15,-én és 18-án Tisza valóban Buriánhoz fordult, hogy ez sürgősen szólítsa fel Bülowot és Macchiot, tegyenek valamit, hogy a Vatikán útján rábírják a semlegesség-párti minisztereket a lemondásra, Giolittit pedig, hogy mozgassa meg a szocialistákat, és így tovább. „Miután a háborúpárt a megfélemlítés terrorisztikus eszközeivel dolgozik, ezt a munkások háborúellenes tüntetéseivel kellene ellensúlyozni" (Tisza: i. m. III. köt. 305. I.) — ezt telefonálta Buriánnak a magyar kormányelnök, akit pedig inkább úgy ismertek, mint aki országa munkástüntetéseinek erőszakos elfojtásában jártas. Vö. I. Tisza: i. m. III. köt. 301. és k. 1. 87 Vö. Macchio máj. 18-i táviratát. A pápa még mindig Trentino azonnali átadását sürgette, mint a háborúbalépés elkerülésének eszközét, de Bülow biztos volt benne, hogy Bécstől ezt nem lehet időben elérni. H. H. St. A. i. h.
