Századok – 1966
Tanulmányok - Valiani; L.: Tárgyalások Ausztria-Magyarország és Olaszország között 1914–1915-ben 787
806 L. VALIANI „szóba sem jöhet".6 5 Április 16-án, a Sonnino által végre határozottan megfogalmazott követelésekre adott válaszában (a követelések kiterjedtek Trenton kívül, beleértve Bolzanot is, Gradiscára, Goriziára, Trieszt független állammá alakítására, a Curzola szigetekre és Valonára) az osztrák-magyar kormány újra leszögezte, hogy Valona átengedésén túl Trento tartományt hajlandó átadni Salorno-ig és beleegyezését adhatja — Burián Avarnanak tett kijelentése szerint — egy határkiigazításhoz az Isonzo vonalánál, de csak a háború befejezése után. Sonnino ebből azt következtethette — és sietett is megtenni a következő lépést a londoni szerződés megkötésével —, hogy a tárgyalás Béccsel immár fölöslegessé vált.6 6 A bécsi levéltárakban találtunk még néhány iratot, amely igazolhatja Sonnino döntését. A bécsi kabinet chiffre-irodájának vezetője az 1918-as őszi forradalom után kötelességének tartotta az Osztrák Köztársaság új külügyminiszterét, Otto Bauert, aki Ausztria és Németország egyesítését tervezte, arra figyelmeztetni, hogy a tapasztalat megtanította, az Entente meg tudja fejteni a német diplomácia chiffrekódexét. Biztosra vette, hogy 1915 áprilisában a franciák megfejtettek és Tittoni olasz nagykövet tudomására hoztak egy német sürgönyt, amit a berlini kormány váltott római és bécsi nagykövetségével és amiben kifejezésre jutott az az óhaj, hogy „Ausztria adja meg az olaszoknak az általuk kért engedményeket, hiszen a győzelem után úgyis vissza lehet venni, amit átengedtek".67 Nem sikerült ennek a sürgönynek nyomára jutni. De találtunk egy másikat, ami mintha megerősítené az osztrák chiffre-iroda vezetője állításának igazságát. 1915. május 9-én Schönburg, a vatikáni osztrák-magyar nagykövet, aki XV. Benedekkel egyetértésben éppen azon fára4ozott, hogy elfogadhatóvá tegye az olasz kormány számára a Bülow és Macchio részéről tett utolsó engedményeket, sürgönyében felvetette Bécsnek azt a javaslatot, hogy kezeskedjék a pápa Ausztria-Magyarország Olaszországgal szemben vállalt kötelezettségei betartásáért a háború végén. Hohenlohe herceg berlini osztrákmagyar nagykövet, akinek tájékoztatásul megküldték kollégája javaslatát, május 11-én ezt sürgönyözte a bécsi kormánynak: „Ha bizonyos megadott engedményekre vonatkozóan fenntartással kell élnünk, egészen addig, míg alkalmas pillanatban visszavehetjük, amit tőlünk kicsikartak — erről nyilván Schönburg herceg nem tud —, igazán elképzelhetetlen, hogy még a pápát is felkérjük, hogy kezességet vállaljon a részünkről megadott engedmények betartására."68 65 Uo. Hohenlohe Buriánhoz márc. 14-én, Burián Hohenlohehoz márc. 15. 66 Maga a német külügyminiszter, Jagow mondta az osztrák-magyar nagykövetnek, aki újra megerősítette előtte az azonnali átadás elutasítását, hogy ebben az esetben nem marad más hátra, mint „harcolni a bukásig". Uo., Hohenlohe távirata Buriánhoz ápr. 6-ról. Ahogy Avarna jelentette Sonninonak ápr. 23-án, Burián még nem hitt abban, hogy Olaszország háborút indítson csak azért, amit Trentinon felül kórt, és az azonnali átadásért. A. S. M. E. Missione Avarna. 67 H. H. St. A. Nachlass Otto Bauer. К 262 — X.Varia. Friedrich Probst, a chiffreiroda vezetője 1919. ápp. 7-i levele О. Bauerhez. 68 Vö. a két táviratot H. H. St. A. Liasse XLVII 5a i. (P. A. rot. 507). Májusil-én Stürgkh közölte Berehtolddal, hogy Tisza azt mondta neki, át kell engedni Itáliának „valamit bona fide és valamit mala fide". Vö. H. Hanisch, i. m. II. köt. 738.1. Nem biztos azonban, hogy Stürgkh pontosan adta vissza Tisza szavait, aki abból az időszakból való minden levelében nyomatékosan hangsúlyozta, hogy nem szabad neheztelni majd Olaszországra, ha ez osztrák területi engedmények fejében semleges marad. Az bizonyos azon-
