Századok – 1966
Tanulmányok - Valiani; L.: Tárgyalások Ausztria-Magyarország és Olaszország között 1914–1915-ben 787
792 L. VALIANI ítélt. Persze, becsületesebb lett volna, ha Sangiuliano nyíltan kijelenti Ausztria-Magyarországnak, hogy áthidalhatatlan ellentét esetén felmondja a Hármasszövetségben vállalt kötelezettségét. Ez különben, ha július 28-a előtt foganatosítják, hatásos eszköz lett volna arra, hogy nyomást gyakoroljon Ausztria-Magyarországra és ezzel eltérítse a háborútól. De Sangiuliano túl veszélyesnek ítélte volna Olaszországra nézve az ilyenfajta őszinteséget, és bécsi nagykövetének azt az utasítást adta, hogy július 24-én kifejtett szempontjait kendőzöttebb formában továbbítsa.1 7 • Berchtoldnak mindenesetre tudomásul kellett vennie azt a súlyos figyelmeztetést, amelyet néhány nappal később Románia királyától kapott, aki hiába próbálta a koronatanácson rávenni kormányát, hogy a Bécs és Bukarest közötti szövetségi szerződés alapján Ausztria-Magyarország oldalára álljon. Augusztus 6-án Czernin, Ausztria-Magyarország romániai követe, a következő sürgönyt intézte Berchtoldhoz Sinaiából, a román király lakhelyéről: ,,A király J<özli, hogy nem tekinti kizártnak, hogy Olaszország mindenképp megtámad. Az olasz közvélemény állítólag a legnagyobb mértékben ellenünk van. Az itteni olasz követ feltehetőleg erősen befolyásolhatta a koronatanács döntését, amennyiben röviddel ennek összeülése előtt minden tagjával közölte, hogy Olaszország nem fogadja el a casus foederist. Olaszország szerepe és befolyása, úgy látszik, döntő volt a koronatanács negatív állásfoglalásában. Az olasz követ a legnagyobb titokban közölte a királlyal, hogy Olaszországban rögtön kedvezően változnék felénk a hangulat és Olaszország módot találna aktív közreműködésére, ha mi átengednénk Trentot."18 Az augusztus 8-i közös minisztertanácson Berchtold beszélt az olaszok Trento iránti igényéről, de helyesen azt a következtetést vonta le belőle, hogyha ezt ki is elégítik, Olaszország csak a jóindulatú semlegességet őrzi meg, háborút azonban Anglia és Franciaország ellen nem visel. Tisza, akinek az volt a legfontosabb, hogy elkerülje, hogy precedenst adjon Romániának Erdély iránti hasonló igényeihez, kijelentette: a maga részéről biztos abban, ha Olaszország ma megkap valamit Ausztria-Magyarországtól, holnap valami mást kér.1 9 Nem gondolt arra a lehe-17 Felismerték ezt viszont a bécsi és berlini olasz nagykövetek, akik hamarosan sajnálkozva állapították meg, hogy Rómában háborút akarnak Ausztria ellen. Vö. az id. Avarna—Bollati-levelezést. Legalábbis Bollati mindjárt világosan kellett, hogy beszéljen a berlini kormánynyal, ha Sangiuliano júl. 26-án ezt írta Salandrának: „Mióta az Olasz Királyság fennáll, most történt először, hogy egy német külügyminiszter kijelentse, itt a kedvező pillanat Trento megszerzésére." De ahhoz, hogy elérhessen valamit, az olasz kormánynak Sangiuliano véleménye szerint nem volt szabad kizárnia a háborús beavatkozás lehetőségét, akár Ausztria, akár a Központi Hatalmak ellenségei ellen. Július 27-én Sangiuliano Flotow német nagykövet értésére adta, hogy Olaszország két különböző út közt választhat és júl. 29-én sürgönyözött Bollatinak és Avarnának; a bécsi és berlini kormány tudomására hozza, hogy amennyiben Itália nem kap elégtételt a 7. cikkellyel kapcsolatban, „kénytelenek lennénk Ausztria-Magyarországéval ellentétes politikai irányt követni". I Documenti Diplomatici, i. köt. 360., ,362., 413., 438. és 443. 1. A volt miniszterelnök magatartására vonatkozólag vö. Giovanni Giolitti: Memorie della mia vita, III. kiad. Milano. 1945, 613., 511. 1. és O. Malagodi: Conversazioni della guerra, 1914—1919, 2. köt. Milano. 1960, I., 24. és k. 1. 18 H. H. St. A. Liasse XLVII 5a i. Itália bukaresti követének, Fasciotti bárónak bizonyára igen ügyes tevékenységére vonatkozólag Id. I. Documenti Diplomatici stb. 19 1914. szept. 7-én Tisza, válaszolva Czerninnek, aki azt tanácsolta, engedjenek a románok kívánságának, kijelentette, hogy semmiféle engedmény nem elég ahhoz, hogy meghatározza Románia magatartását, amely kizárólag a háború fejleményei szerint fogja alakítani viselkedését. Vö. Gróf Tisza István Összes munkái, IV. sorozat, Budapest. 1924—
