Századok – 1966
Tanulmányok - Valiani; L.: Tárgyalások Ausztria-Magyarország és Olaszország között 1914–1915-ben 787
TÁRGYALÁSOK AUSZTRIA-MAGYARORSZÁG ÉS OLASZORSZÁG KÖZÖTT 789 háború esetére II. Vilmos és a birodalmi kancellár biztosították „Németország leghatározottabb támogatásáról", hozzáfűzte, hogy „most még Olaszországgal és Romániával is számolnunk kellene"; majd a berlini kabinettel egyetértve azt a véleményt fejezte ki, hogy jobb előbb Szerbiát elintézni és megvárni a kárpótlás iránti esetleges igényt.7 A várakozás rövidebb volt, mint Berchtold gondolta volna. Sangiuliano márki, az olasz királyság külügyminisztere, már július 14-én a következőképpen határozza meg Bollati berlini és Avarna herceg bécsi nagykövetnek az olasz politika irányvonalát, amelyről különben már Flotow római német nagykövetet is tájékoztatta: „Egész politikánknak arra kell törekednie, hogy megakadályozza . . . Ausztria területi megnövekedését, ha azzal nem jár együtt megfelelő területi kárpótlás a mi javunkra."8 Sangiuliano, ahogy levele szövegéből kiderül, akkor még nem gondolta volna, hogy az esetleges osztrák—-szerb konfliktus európai háborúvá szélesedik, s így határozottan állította, hogy Olaszország helyesen teszi, ha egyelőre megmarad a Hármasszövetségben, bár egyáltalán nem zárta ki kilépésének lehetőségét: „néhány éven belül, hogy más csoportosuláshoz csatlakozzunk, vagy semlegesek maradjunk".9 Véleménye szerint tehát a „Hármasszövetség szilárdsága és ütőképessége" érdekében Németországnak magáévá kellett volna tennie az olasz álláspontot az osztrák-magyar előnyomulás esetére Olaszországnak járó kárpótlás kérdésében.1 0 Július 18-án, mikor már meggyőződött arról, hogy Oroszország hadbaszáll Szerbia védelmében (előző nap egyenesen kérte a szentpétervári olasz nagykövetet, tanácsolja a cári kormánynak, hogy az fejtse ki világosan a bécsi kormánynak ezt a szándékát, megpróbálva ezzel jobb belátásra hangolni), Sangiuliano megbízta Bollatit, magyarázza meg sürgősen Berlinnek, hogy a Hármasszövetség szerződésének 7. cikkelye értelmében Olaszországot kárpótlás illeti meg minden ideiglenes vagy állandó jellegű területi foglalásért, amit Ausztria-Magyarország Szerbia elözönlésével dans les regions des Balcans (a balkán térségében) végrehajt.11 Egyelőre még szövetségesek közötti vitáról volt csak szó, még ha három olyan szövetséges között is, akik közül kettőt súlyos érdekellentétek választottak el egymástól és ebben a harmadiknak (Németországnak) kellett a döntőbíró szerepét játszania. Az orosz nagykövetnek, aki július 22-én arra figyelmezteti, hogy „Olaszországnak érdeke, hogy ne engedje összezúzni Szerbiát", gátolva ezzel a balkáni osztrák hegemónia létrejöttét, Sangiuliano azt feleli: „Ez igaz, bizonyos határok között segíthetjük Szerbiát diplomáciai eszközökkel is, azért viszont nem fogunk háborúba keveredni Ausztriával, hogy megmentsük."1 2 A valóságban az olasz kormánynak, amely nem kevésbé volt 7 Lásd az ülés jegyzőkönyvét, H. H. St. А. XXXX.-312. 8I Doeumenti Diplomatici Italiani. IV. sorozat: 1908 — 1914. XII. köt. (1924. június 28.—augusztus 2.). Roma, 1964, 160. 1. Vö. az egészre az Avarna—Bollati levelezést, 1914 július—1915 május (II earteggio Avarna—Bollati), „Rivista Storica Italiana" 1949 — 50. A kérdésre vonatkozó irodalomban vö. Leo Valiani: II partito socialista italiano nel periodo délia neutralità (Az olasz szocialista párt a semlegesség időszakában) (1914 —1915). Milano. 1963. Vö. még Brunello Vigezzi: La neutralità italiana del luglio— agosto 1914 e il probléma deH'Austria—Ungheria, „Clio", 1965. 1. sz. 91 Documenti Diplomatici, i. köt. 161. 1. 10 Uo. 11 Uo. 207., 221.1. A Hármasszövetségről ld. Luigi Salvatorelli : La Triplice Alleanza. Storia diplomatica. (A Hármasszövetség. Diplomáciatörténet.) 1878 —1912. Milano. 1939; Fritz Fellner: Der Dreibund. Wien, 1960. 121 Documenti Diplomatici, i. köt. 278. 1. 6 Századok 1966/4—5
