Századok – 1966
Tanulmányok - Valiani; L.: Tárgyalások Ausztria-Magyarország és Olaszország között 1914–1915-ben 787
Leo Valiani: Tárgyalások Ausztria-Magyarország és Olaszország között 1914—1915-ben Ferenc Ferdinánd meggyilkolása egyúttal a Habsburg-birodalom reformterveinek is véget vetett. Az osztrák-magyar kormánynak az volt a véleménye, hogy a Monarchiát csak egy győzelmes háború mentheti meg. Ausztria-Magyarország, ha azt akarja, hogy még nagyhatalomnak tekintsék, nem teheti meg, hogy ne lépjen fel fegyveresen Szerbia ellen — mondotta gr. Berchtold külügyminiszter Ferenc Józsefnek 1914. július 2-án.1 A magyar miniszterelnök, Tisza, aki a nemzetközi helyzetet józanabbul látta, mint osztrák kollégái és tőlük eltérően meg volt győződve arról, hogy Oroszország — a Németország és Ausztria-Magyarország között fennálló szolidaritás ellenére — beavatkozik a háborúba, nem akarta a háborút, de nem zárta ki teljesen — és ezzel végzetesen meggyengítette saját ellenzéki állásfoglalását —, hogy pártolná azt abban az esetben, ha olyan helyzet alakulna ki, melyben biztosan lehetne számítani legalábbis Bulgária részvételére Szerbia megtámadásában.2 Másrészt közismert volt az is, hogy Tisza mindenki másnál jobban ellenezte a háború helyetti egyetlen járható utat: az Osztrák-Magyar Monarchiában élő délszlávok nemzetiségi törekvéseinek kielégítését a Habsburg-monarchia újjászervezésének keretében. Ennek ellenére, két hét leforgása alatt, épp mikor a fejlemények 1 H. Hantsch : Graf Leopold Berchtold I—II. köt. Graz—Wien. 1964, П. köt. 562, és k. 1. Fél évszázad távlatából Hantsch, a katolikus történész még mindig ugyanúgy vélekedik: a Szerbia elleni háború elmulasztásának katasztrofális következményei lettek volna Ausztria-Magyarország számára. Uo. 576. és k. 1. Hogy a háború hiánya mi módon okozhatott volna a világháborúhoz hasonló katasztrófát, ezt Hantsch nem magyarázza meg. A valóságban a közvetlen elhatározás Szerbia megtámadására — bár Bécsben ezt már egy éve'tervezték — a szarajevói merénylet okozta felindulásban született és a rögtönzés minden jellemvonását magán viselte. Macchio, a későbbi itáliai nagykövet a szarajevói eset estéjén találkozott a bécsi külügyminisztériumban főnökével, Berchtolddal és Stürgkh osztrák miniszterelnökkel. Utóbbi rögtön a háború mellett nyilatkozott, mert ebben alkalmas eszközt látott arra, hogy az ausztriai szláv pártok és a pánszerb vagy jugoszláv mozgalom közti kapcsolatoknak véget vessen. Ö eszerint a háborút mint egyúttal belpolitikai műveletet is tekintette. Berchtold felvetette, hogy a Szerbia ellen intézett rögtöni támadás belesodorná a háborúba Oroszországot, ezt a .kockázatot pedig szerinte viselni kellett ugyan, de nem előidézni. A külügyminiszter még abban a hitben ringatta magát, hogy lehetséges lesz egyedül Szerbia ellen viselni a háborút és elkerülni az összeütközést Oroszországgal, ugyanakkor pedig, lemondva Belgrád azonnali elfoglalásáról, amit a katonai vezetők sürgettek (holott nem álltak készen a csapatok egy villámakcióra), valójában időt adott az orosz kormánynak — amely az első percben még habozott a királygyilkosság miatt —, hogy megérlelődjék elhatározása a szerbek megvédelmezésére. Vö. a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiven (H. H. St. A.) Macchio hagyatékában a Momentbilder aus dem diplomatischen Leben des Botschafters A. D. Freiherrn vonMacchio c. gépelt kéziratot (VIII. fejezet). 2 H. Hantsch: i. m. 560. és k. 1.
