Századok – 1966
Tanulmányok - Puskás; A. I.: Adatok a magyar haladó erők szerepéhez az ország felszabadításában. 763
774 A. I. PUSKÁS német csapatok harcbavetését. Ezzel nagy segítséget nyújtottak a Szovjet Hadseregnek. A fasiszták kénytelenek voltak a városban hagyni 6000 vagon gabonát, 70 vagon bőrárut, sok cukorrépát, kukoricát stb.4 6 A németekkel szembeni tömeges ellenállásra példát adott Miskolc város lakossága is. A hitleristák ée a nyilasok felrobbantották a városban a villanytelepet és néhány más objektumot, s előkészítették a diósgyőri kohó felrobbantását s a gyárak leszerelését is. A munkások azonban megakadályozták a fasiszták terveinek végrehajtását. Az ellenállási mozgalom helyi szervezetének felhívására a hazafiak a kommunisták vezetésével védelmük alá helyezték a gyárépületeket, a hidakat, kapcsolatot létesítettek a szovjet csapatokkal és segítséget nyújtottak számukra a német csapatok szétzúzásában.47 A munkások oldalára állt Hinczern Sándor ezredes városparancsnok is. Hozzálátott, hogy megakadályozza a gyár felrobbantását s ezzel biztosítsa a termelést a felszabadulás után is. Hinczernt a visszavonuló németek megölték.48 A Miskolcért folytatott harcokban 1944 novemberében a szovjet csapatokkal együtt küzdött többszáz partizán is, akiket ennek az ipari körzetnek mintegy 20 000 munkása is támogatott. Az üzemek leszerelése és teljes megsemmisítése elleni népi küzdelem egyik legkimagaslóbb példájaként tarthatjuk számon a csepeli vasipari kombinátban lezajlott eseményeket. 1944 novenlber végén a nyilasok parancsot adtak arra, hogy szereljék le az értékes felszerelést, s arra készültek, hogy a gyárépületeket felrobbantsák. 1944. november 27-én a kommunista párt külön felhívással fordult Csepel munkásságához, amelyben felszólította arra, hogy küzdjön a gyár épségben maradásáért. A munkások egyöntetűen támogatták a felhívást. Különleges fegyveres csoportokat hoztak létre, amelyek őrizetükbe vették a gyárat. A csepeli munkások megfutamították a nyilasokat, akik a gyár leszerelésére érkeztek. A csepeli igazgatósági épület előtt mintegy 5000 ember gyűlt össze. A jelenlevők ilyen jelszavakat kiáltoztak: „Nem hagyjuk el hazánkat !", „Itt akarunk maradni !" stb. Ez után a tüntetés után a kiürítést 24 órával elhalasztották. A gyűlés azonban erőteljes munkástüntetéssé változott. A tüntetők a közelben levő magyar katonák segítségével kiszabadították letartóztatott társaikat.49 Csepel felszabadulása után azonnal megalakult az üzemi bizottság, amely azt a feladatot tűzte ki, hogy mielőbb megindítsák a termelést, s megtisztítsák az irányító apparátust a fasiszta elemektől. Ezek a feladatok elsőrendű fontosságúak voltak, mert a bombázások eredményeként romokban hevert a repülőmotor-üzem, a traktor-üzem, a harckocsi-üzem és részben az acélöntődé is. A németek elszállították a gyár felszerelésének egy részét: az alumínium-kohót, az alumínium-hengersort stb. Február 2-án, midőn még a Duna másik partján, Budán elkeseredett harcok folytak, már hét ezer munkás dolgozott itt az üzemek rendbehozásán, s hozzákezdtek a hidak vaselemeinek gyártásához. A 2. Ukrán Front politikai osztályának 1945. február 2-án kelt jelentése megállapította: „Jelenleg a munkások többsége megelégedését fejezi ki a Szovjet Vörös Hadsereg bejövetelén s szeretne mielőbb munkába állni."50 46 OL. OgyL. Törvényhozók Nemzeti Szövetsége (a továbbiakban TNSz.) jkv. 1944. dec. 1., 4. 1., Felszabadulási, 90. 1. « PI. Arch. A. VII. 2/24; Néplap, 1944. dec. 10. 48 OL. OgyL. TNSz. jkv. 1944. dec. 1. 131. 1. 49 Az illegális Szabad Nép. Bpest. 1954. 125. 1. so HMI. 32. f. 11306. op. 582. d., 103—104. 1.
