Századok – 1966
Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713
744 MÁLYUSZ E Г.КMí:К niök s ha — elsősorban Kétyi — mégis tettek, azzal a színvonalat indokolatlanul szállították le a XI —XII. századira. Azt kell mondanunk ugyanis, hogy a magyar gesta V. István-kori folytatója, Ákos mester és főleg gyökeres átdolgozója, Kézai Simon náluk hasonlíthatatlanul koncepciózusabb és tudósabb szerzők voltak. Különösnek tűnhet ezt éppen Kézairól állítani, aki korlátokat nem ismerő képzelőtehetségét szabadjára engedve írta meg munkáját. Éppen az ő fantáziája azonban nem kis jelenetek kifestésében élte ki magát, hanem egy nagy állampolitikai rendszer történeti alátámasztására alkalmas elgondolás kitervezésében. Ákos mester és Kézai koruk társadalmának átalakulását, annak fejlődését a communitas elvével évszázadokra befolyásolva, mesterien tudták érzékeltetni s magát a fejlődést is befolyásolták. Sem János provinciális, sem Kétyi évről-évre haladó elbeszélése nem versenyezhetett velük. Az ő népies szemléletük és belletrisztikus előadásmódjuk térfoglalása azt jelentette, hogy a XIII. század utolsó évtizedeinek és a XIV. század első felének történetében a társadalmi fejlődés mozgató elvei észrevétlenül és feljegyzctlenül maradnak. Az összkép nem lesz akkor sem kedvezőbb, ha a ferences szerzők mellé állítjuk a Képes Krónikát. Amióta, a közelmúltban, Karsai Géza kimutatta, hogy Toldy Ferenc kellő megfontolás nélkül nevezte el a krónika szerzőjét Márknak, Jakubovich Emil pedig a téves alapról kiindulva nagy akribiával kiásta ugyan Kálti Márkot a klerikusok tömegéből, de önkényesen azonosította a krónikaíróval,79 azóta úgy látjuk, hogy csak egy színes buborék játékában gyönyörködtünk és a Képes Krónika szerzőségének elintézettnek vélt problémája változatlanul megoldásra vár. A nyílttá lett kérdés megengedi, hogy a ferences történetírók oldaláról is vessünk reá egy pillantást, s felhívjuk a figyelmet a Képes Krónikának az övékével egyező vagy övékéire emlékeztető vonásaira. A Képes Krónika bevezető fejezetéből lehet a legtöbbet következtetnünk a szerző személyére. Ez a fejezet, mint Horváth János megállapította,8 0 írójának teológiai képzettségéről tanúskodik, amennyiben java része a biblia különböző könyveiből vett mondatokból van összeállítva. Ezzel az írói eljárással találkozunk a legismertebb XIII. századi ferences krónikás, Salimbene munkájában is, ahol hosszú részek szintén ily idézetekből állanak.8 1 A módszer azonossága ugyan nem elegendő bizonyíték amellett, hogy az író annak a rendi közösségnek az iskolázottságán ment keresztül, amelyen az olasz krónikás, azonban alkalmas valószínűsíteni a feltevést. Maga a fejezet8 2 tartalmilag nem udvari klerikus szerzőségére emlékeztet. Ily klerikusoknak jellemző vonása tanultságuk, műveltségük korszerű jellege, annak megértése, hogy a magyar gesta szükségképpen tükrözi állam és társadalom kapcsolatának időnkénti módosulását. A gesta valamennyi szerkesztményében, amelynek szerzője világi pap volt, felismerhetjük a társadalmi fejlődés előre haladását. Velük ellentétben a Képes Krónika szerzőjének felfogása államról és társadalomról látszatra történetietlenül időtlen, valójában a XI. századi gondolatkörben mozog. Nincs nála szó a társadalom-79 Névtelenség, névrejtés ós szerzőnév középkori krónikáinkban. Századok 97. évf. (1963), 671. sk. 1. 80 I. m. 269. 1. 81 M. G. H., SS. 32 (ed. Holder-Egger), 347, 348, csaknem az egész lap bibliai idézet« 82 SRH I. köt. 239. sk. 1. \
