Századok – 1966

Tanulmányok - Sipos Péter: Az Imrédy-kormány megalakulásának történetéről 62

AZ IMRÉDY-KORMÁNV MEGALAKÜLÁSÁllŐI, 65 lomra"1 6 — jelentik vidékről, rámutatva az előbb említett konvergenciára a nyilaspártok, valamint a kormánypárti szélsőségesek között. Martonék tavaszi kudarcukból azt a tanulságot vonták le, hogy szélesebb bázisra kell építeniük a gömbösi politika restaurálására irányuló terveiket a „csáklyások­kal" szemben. „A kispolgárság és proletariátus hangulata városban és falun a harmincas évek közepére elkerülhetetlenül sok szociális feszítő erővel is telítődik."1 " Ez lehetőséget nyújtott a tömegek indulatainak felhasználására egy fasiszta jellegű, sok demagóg elem mellett az" „őrségváltást" mint az úri szélsőjobb alapvető célkitűzését is tartalmazó reformprogram érdekében. Az elégedetlenséggel párosult széleskörű politikai felélénkülés nemcsak lehe­tővé, hanem szükségessé is tette a jobboldali radikalizálódás támogatását, mert,, . . .ha Magyarországon ma bármi ok következtében teljesen megszűnne a jobboldali szervezkedés, napok alatt erősödne meg félelmetesen a baloldal, a szociáldemokrácia szélsőséges szárnya, mert a politikai aktivitás kora sohasem terel tömegeket középre . . ,1 8 — szögezte le Rajniss, helyesen érzékelve a vagyonos osztályok ösztönös irtózását bármilyen tömegmozgalomtól. Az úri szélsőjobboldal tehát kettős lélekkel tekint a nyilaskeresztes szervezetekre •— szívesen megnyergelné őket saját céljai érdekében, de féli is gátlástalan demagógiájukat és különösen kifogásolja erőszakos módszereiket. A nyilasmozgalom adott állapotában nem is volt alkalmas a vele kapcsolatos elképzelések megoldására. Megvalósíthatatlan és mégis sürgős feladatnak tűnt a szétforgácsoltság felszámolása.1 9 A probléma súlyos voltát maguk a nyilasok is látták. „Tele vagyunk szervezetekkel. Tele vagyunk felkelő szabad csapa­tokkal, de ettől a jobboldali anarchiától nem fél a baloldal" — szomorkodik egyik orgánumuk. ,,A töméntelen jobboldali program, a rengeteg frakció . . . azt bizonyítják, hogy beteges személyi aspirációk uralkodnak a tömeget vezérlő gondolat fölött."2 0 A megoldás mindezen ellentmondásokra és bajokra kézenfekvőnek tűnt — a nyilasmozgalmak egyesüljenek egy olyan politikus irányítása alatt, aki az „úrifasiszták" soraiból kerül ki, de személye elfogadható a „népi" elemek számára is.2 1 Ez egyúttal nyugvópontra juttatná a magyarországi szélsőjobboldali mozgalmon belül a guvernementális és a puccsista szárny között már a húszas években megfigyelhető ellentétet. Bár az a törekvés, hogy az esetleges egyesülés után Mecsér töltse be a „vezéri" posztot,2 2 számos, itt nem részletezhető ok miatt nem valósult meg, a Marton—Mecsér-klikk és a nyilasok jó nexusa továbbra is fennállott. 16 Párttörténeti Intézet, Archívum (a továbbiakban PIA.) SzDP titkárság vidéki levelezés Debrecen „1938—44". 17 Lackó Miklós: Vázlat a szélsőjobboldali mozgalmak társadalmi hátteréről Magyarországon az 1930-as években. Történelmi Szemle. 1962. 458. 1. 18 Összetartás, 1937. márc. 21. 19 A nyilas pártok történetét illetőleg ld. részletesebben Lackó Miklós : Vázlat . . . 20 Összetartás, 1937. aug. 29. 21 Ricsóy-Uhlarik Béla, a fajvédő Békés megyei főispán szerint ,, . . . a jelenleg még kialakulatlan és közösen gomolygó világnézeti hullám szellemileg és erkölcsileg értékes vezetők kezében ... egy hatalmas arányú konstruktív nemzeti mozgalom céljai szolgá­latába volna beállítható" (kiemelés tőlem — S. Р.). О. L. BM. VII. res. 1937 — 6 — 4007 (26-27). 22 „Ujabban a nemzeti szocialisták csoportjai . . . Mecsér András országgyűlési képviselő felé húzódnak. Szívesen látnák a nacionalista mozgalmak vezetőjéül." O. L. BM. VII. res. 1937 szi n. 5 Századok 1966/1

Next

/
Oldalképek
Tartalom