Századok – 1966

Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713

718 MÁJA'USZ ELEMÉR Ezek szerint az ősgesta nem hallgatta el a magyarokra kedvezőtlen tényeket, a magyarokban nem legyőzhetetlen, soha kudarcot nem szenvedő hősöket látott. Nem Anonymusnak és a XIII. századi gesta írójának felfogását vallotta, és súlyos hiba volna az utóbbiakénak mintájára képzelni el az első magyar történeti munka szemléletét. Ez fokozatosan alakult át, amint az utódok egyre inkább enyhítették a magyarságra kedvezőtlen ítéletet, majd, az ellenkező végletbe csapva, dicsőítéssel váltották azt fel. Nem véletlenül hiányoznak, mondhatjuk ezek után, a németek kudarcairól szóló hírek, nem is úgy kell elképzelnünk elmaradásukat, hogy az írónak nem volt alkalma tudomást szerezni róluk. Aki az altaichi évkönyvek alapján földrengésről, tűzvészekről és természeti csodáról értesített, annak módjában lett volna egy évtizeddel későbbi időből a Konrád császár 1030-i sikertelen hadjáratáról szóló tudósítást átvennie. Az évkönyvek szavaiból is kitűnik, mily végzetes kudarc érte a császárt Magyarországon, s mily fényes győzelmet aratott Szt. István: Chonradus imperátor in Ungariam cum exercitu properans. . . Rediit autem de Ungaria sine militia et in nullo proficiens, ideo quod exercitus fame periclitabatur et Vienni ab Ungris capiebatur.14 Az ellenségnek ez a beismerése a megsemmisítő vereségről szinte parancsolólag követelte, hogy, mint ragyogó magyar fegyvertény, belekerüljön történetünk első összefoglalásába. Hozzá úgy, hogy a leírás minden túlzás nélkül megfogalmazva, beéri a tények felsorolásával. A XI. századi magyar közvélemény számon tartotta az 1030-i győzelmet, s évtizedek múlva sem feledkezett meg róla. A Szt. István-féle nagyobb legenda (1077 és 1083 között) meg is örökítette, még pedig oly módon, hogy az ősgestának az 1051-i hadjáratról szóló leírását mintául véve, ugyanennek fordulataival fogalmazta meg szövegét.15

Kétségtelenül azért kényszerült arra, hogy maga állítsa össze a hadjárat lefolyását, jnert forrásában, az ősgestában nem talált reá vonatkozó adatokat. Az ősgesta szerzőjét nem esetleges német származása indította a magyar vereségek megörökítésére és oly győzelem, mint az 1030-i elhallgatására. Magyarázatot arra vonatkozólag, hogy miért járt el így, az őshazáról és a magyarság leszármazásáról adott leírásában kereshetünk. A gestában az őshazának két jellemzése is olvasható. Az egyik szerint termékeny föld volt, a másik szerint kietlen pusztaság. A leírások keletkezésének idejével és jellegével, ellenmondásuk magyarázatával a forráskritika nem foglalkozott. Nyilvánvalóan abból az egyébként általános meggyőződésből kiindulva, hogy csak olyan középkori szövegrészekkel érdemes törődni, amelyek a mai kutatónak hasznos felvilágosítást adnak, amelyeknek van forrásértékük. Ily szemszögből nézve Szkítia rajzával nem volt mit kezdeni. Sem azzal, amely vadban gazdag, ligetes és jó legelőjű területnek mondja,16 sem azzal, amely szerint különféle kígyók, sertés nagyságú békák, basiliscusok, mérget lehelő állatok, tigrisek és egyszarvúak szélsőséges éghajlatú hazája.17 Az első leírás közhelyszerűsége, a másik mesébe illő jellege miatt látszott ősgestából, ahonnan átkerült Konrád király neve is (SRH I. köt. 109.1.). A XIII. századi gestában Konrád ugyan már rossz helyen, 955-nél szerepel (SRH I. köt. 307.1.), megemlítése azonban az író tévedése ellenére bizonyítja, hogy forrása, az ősgesta valóban szólt róla. 14

M. G. H., SS 20, 791. 16

Az egyezés először Marczalinak tűnt fel, részletesen megtárgyalta Gerics (i. m. 19. sk. 1.). " SRH I. köt. 254. 1. " SRH I. köt. 252. sk. 1. -