Századok – 1966

Krónika - Beszámoló Munk Károly kandidátusi disszertációjának vitájáról (Vida István) 653

654 KRÓNIKA a tiszthelyettesi kar 75%-a, legénység 47%-a tagja volt a MKP-nak. A hadseregen belül a vezetés döntően a párt kezébe került. A proletárdiktatúra győzelme, a nemzetközi helyzet kedvezőtlen alakulása előtérbe állította a honvédelem problémáját, mindenekelőtt szükségessé tette a hadsereg pártirányításának néhány elvi és gyakorlati kérdése tisztázását. Elsőként a Katonai Bizottság helyét, szerepét rendezték. 1948. május 8—9-én összeült a MKPIV. katonai konferenciája, ahol határozatot fogadtak el a honvédségi pártszervezetek átszervezéséről és a Kossuth Körök felállításáról. A katonai konferencia után a hadsereg fejlesztése lendületesen haladt előre. Kiemelkedett a feladatok közül az új tisztikar kialakítása, amely lényegében I960 elejére oldódott meg; az új tisztek aránya az 1945-ös 3%-ról 60%-ra nőtt. 1949 végére befejeződött az újtípusú magyar néphadsereg kialakulása, amely a proletariátus diktatúrájának hadseregévé vált. Borús József opponensi véleményében a disszertáció erényei között első helyen a témaválasztást említette. A népi demokratikus forradalomnak szerves része volt a honvédségen belül a demokratikus hadseregért vívott harc és a proletárdiktatúra győzelmét nagyban elősegítette az a körülmény, hogy a burzsoázia sem 1945 őszén, sem később nem tudta a hadsereget a maga céljainak megvalósítására felhasználni. Elismeréssel szólt a felhasznált anyag szélességéről és gazdagságáról. Kiemelendő pozitívumnak tartotta a tisztikar összetételének, politikai arculatának, pártállásának vizsgálatát. Áttérve a disszertáció fogyatékosságaira, az opponens kifogásolta, hogy a szerző — az utolsó fejezettől eltekintve — a hadsereg problémáival foglalkozva, nem a párt terveiből, elgondolásaiból, a hadsereggel kapcsolatos politikájának részletes elemzéséből indul ki, nem a párt nézőpontjából vizsgálja a hadsereg helyzetét, fejlődését. Nehezményezte, hogy az egyes fejezeteket bevezető általános részek felületesek, helyenként pontatlanul vannak megfogalmazva, nincs meg a szerves kapcsolat a történeti részek és az azokat követő katonai fejtegetések között. Nem értett egyet Borús József a szerzőnek a IV. katonai konferenciának a honvédségi pártszervezetek feloszlatásáról szóló határozata értékelésével, amely ezt a lépést „súlyos jobboldali, likvidációs hibá"-nak bélyegezte. Véleménye szerint a dokumentumok azt tanúsítják, hogy a határozat útkeresés volt és valójában az MDP-nek a hadseregen belüli vezetőszerepe megszilárdítását célozta. A párt Katonai Bizottságának 1948. április 22-én kelt javaslata leszögezte: „Meg kell. . . teremtenünk a tiszti és tiszthelyettesi kar politikai egysége kialakításának korszert}, népi-demokratikus szervezeti formáját, amely biztosítja az egész tiszti és tiszthelyettesi kar, ezen keresztül az egész honvédség marxista—leninista nevelését népi-demokratikus formák között, biztosít ja a döntő kommunista befolyást kommunisták és nem kommunisták számára egyaránt. Az új szervezeti forma megteremtése céljából le kell bontanunk az akadályokat, jelen esetben az egyes pártoknak a honvédségen belüli, önálló pártszervezeteit, a mi pártunk pártszervezeteit pedig át kell szerveznünk." Ugyanezeket a gondolatokat tartalmazta a IV. katonai konferencia határozata is. Az új rendszer lényege az volt, hogy az alakulat minden tagja számára kötelezően, a Kossuth-Körök keretében honvéd-napot kellett tartani; a marxista—leninista nevelés ugyancsak a Kossuth-Körök feladatává lett. A honvédségi pártszervezetek tagjai az illetékes helyi pártszervezetek tagjaivá váltak, de a külön honvédségi pártoktatás nem szűnt meg. A probléma végleges tisztázására újabb kutatásokra van szükség, hangoztatta az opponens. Felhívta a figyelmet arra, hogy a pártdokumentumok pártszervezetek átszervezéséről beszélnek, ugyanakkor az 1948 júliusi miniszteri rendelet, amelynek kidolgozásában a Katonai Bizottságnak, illetve elnökének oroszlánrésze volt, előírta, hogy a honvédség tagjai honvédségi pártszervezeteket nem alkothatnak. Tehát a párthatározat és annak állami megvalósítása között lényeges különbség van. Ugyanakkor több helyen, mint pl. a Kossuth Akadémián, a miniszteri rendelet ellenére sem szűnt meg a pártszervezetek munkája. Az új rendszert néhány hónappal később hatályon kívül helyezték, egyben a végrehajtásban szerzett tapasztalatok mellett a nemzetközi helyzet alakulása és annak akkori értelmezése is szerepet játszott. Mindamellett nem lehet elfelejteni, mondotta, hogy éppen azok, akik 1948-ban egy, az akkori körülmények között reális párthatározat eltorzító értelmezésével saját magukat már akkor a párt fölé igyekeztek emelni, alig egy évvel később éppen ezt a párthatározatot mások nyakába varrva, vádként hozták fel az elkövetett súlyos törvénysértő perekben. Lackó Miklós opponens szerint Münk Károly disszertációja fontos és értékes hozzájárulás a népi demokrácia hadserege történetének feldolgozásához. Külön kiemelte a reakciós jobboldali erők tevékenységének plasztikus ábrázolását, az újtípusú hadsereg feltételeinek megteremtéséért 1946 tavaszától megindított küzdelem bemutatását, a hadseregen belüli reakciós erők bomlásának folyamatáról adott helyes képet, az 1946