Századok – 1966

Krónika - A VII. magyar–csehszlovák jogtörténeti konferencia (Búzás József) 641

642 KRÓNIKA Dr. Karel Maly kandidátus, a prágai Károly Egyetem docense referátumában azt vizsgálta, hogyan érvényesült a sajtószabadság és a levéltitok védelme a dualizmuskorabeli Csehországban. E jogok megvalósulásának értékelésénél a törvények szavai könnyen megtéveszthetnek bennünket. Hogy ezek közül mi és milyen mértékben valósul meg, azt mindig az állam és a mögötte álló uralkodó osztályok pillanatnyi politikai érdeke határozza meg. Bár a hatvanas-hetvenes években az osztrák és a cseh burzsoázia között sok kérdésben éles ellentét alakult ki, a polgári szabadságjogok kérdésében álláspontjuk azonos volt: szűkíteni kell érvényesülési körüket. Ez állásponti azonosság közös forrása szerinte az akkoriban megerősödő munkásosztálytól való félelem volt. Szabad György kandidátus, az ELTE ВТК docense előadásában a tárgyalt témakör kérdéseinek előtörténetével foglalkozott, és azt vizsgálta, milyen koncepciókat tartalmaztak a szabadságharc bukása utáni időkben született alkotmánytervezetek a szabadságjogokat illetően. Rámutatott arra, hogy az abszolutizmus magyarországi támaszát jelentő konzervatív körök tervezeteikben nemcsak a negyvennyolcas törvényekben is már biztosított néhány szabadságjog szűkítését akarták, hanem a rendi kiváltságok visszaállítására is törekedtek. Ezekkel a retrográd koncepciójú alkotmányjavaslatokkal szemben a progresszív erők táborában emelkedett ki Kossuth 1851. évi alkotmánytervezete, amely az időtájt a szabadságjogok kérdésében a leghaladóbb magyar programot jelentette. Dr. Tóth Árpád szegedi adjunktus korreferátumában a kivételes hatalom és a szabadságjogok összefüggését vizsgálta az 1912:LXIII. tc. alapján. Dr. Sarlós Béla kandidátus, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, betegsége miatt csak írásban tudta eljuttatni referátumát a konferenciára. Témája a sajtószabadság érvényesülése volt. Kiemelte, milyen élesen tükröződtek a dualisztikus rendszer belső ellentmondásai és politikai módszerei a sajtóval kapcsolatos jogszabályokban. Egyrészt szabályba foglalták az 1848-as törvényekben gyökerező liberális vonásokat felmutató sajtójogot, másrészt a sajtóperekben való esküdtszéki bíráskodás területi centralizálásával, a pereknek a sajtóvétség elkövetési helyétől való elszakításával, a perek helyi társadalmi ellenőrzésének kiküszöbölésével gyakorlatilag megteremtették a sajtószabadság érvényesülésének akadályait is. Az első téma vitájának eredményeit dr. Kovács Kálmán budapesti egyetemi tanár összegezte. A referátumok által megrajzolt kép sokszínűségének kiemelése után röviden összefogta a vita legfontosabb szálait. A szabadságjogok biztosítása mindenütt polgári program, a feudalizmus rendi megkülönböztetései ellen tiltakozó, a feudalizmus korlátait ledönteni törekvő burzsoázia követelése volt. A hatalomra került polgárság — attól függően, milyenek az erőviszonyok közte és a földbirtokos osztály között — többé-kevésbé jogszabályokban is körülírta ezeket a jogokat, de mivel érvényesülésük az elnyomott osztályok, főként a proletariátus mozgalmainak kibontakozását segítette, akadályokat is gördített gyakorlati alkalmazásuk útjába. így történt ez az Osztrák-Magyar Monarchia nagy részében is. A polgári szabadságjogok értéke valójában nem az alkotmányok, törvények szavaiban rejlik, hanem megvalósításuk módjában és mertékében, s ezt az uralkodó osztályok társadalmi, politikai érdeke határozza meg. Magyarországon — a Monarchia más részeitől eltérően — még e jogok egészének általános deklarálásáig sem jutottak el a dualizmus idején, s a szórványosan egy-egy szabályban biztosított jogok részére sem intézményesítettek jogvédelmet, hiszen az 1896-ban felállított magyar királyi közigazgatási bíróság hatásköre — szemben az osztrák Reichsgerichtével — nem terjedt ki a szabadságjogok megsértéséből származó ügyekre. * * A konferencia második témája — a dualizmus államelmélete volt. Dr. Konstantyn Grzybowski, krakkói professzor referátumában kifejtette, hogy a dualizmus történeti-jogi alapját Habsburg Ferdinánd királlyá választ ása, majd a Pragmatica Sanctio, végül az 1867. évi kiegyezési törvény képezte. A dualizmusnak kettős politikai funkciót kellett betöltenie: egyrészt kompromisszumot kellett kialakítania az osztrák összbirodalmi koncepció és az önálló magyar állam eszméje között, másrészt biztosítania kellett a német-osztrákok és a magyar uralkodó helyzetét Cislajtániában, ill. a magyar korona országaiban. E kettős politikai funkció kettős ellentmondást is rejtett magában. A kiegyezés létrehozói a dualizmusban kifejezésre jutó reálunió megvalósítására a közös ügyeket szabályozó és intéző szervek (delegációk, közös miniszterek, minisztériumok) létrehozásával vélték megtalálni a megfelelő államjogi formát. Ez a konstrukció azonban egész sor