Századok – 1966

Krónika - A smolenicei Academia Instropolitana-konferencia (Kovács Endre) 639

640 KRÓNIKA huszita légkör semmiesetre sem lehetett kívánatos a magyar király szemében. A vita ily módon előtérbe hozta Mátyás és a cseh hadjárat kérdéseit, s ennek politikai tartalmát. Mátyás feltételezett huszitaellenességével kapcsolatban Kardos Tibor kifejtette, hogy Podjebrád esetében nem beszélhetünk a szó igazi értelmében vett huszitizmusról, még ha a kortársak a cseh uralkodót huszita királyként emlegették is; Mátyást pedig kizárólag az államrezon vezette, amikor hadat indított a „huszita" király ellen. A prágai egyetem domináló befolyása a pozsonyi főiskola megalapítására végül is a vita során egyéb szempontoknak adta át helyét. Peter Ratkos előadása meggyőzően világította meg az egyetemalapításnál szerepet játszó hazai feltételek ós szükségletek fontosságát. Ami az egyetemalapításnak Mátyás külpolitikájával való összefüggéseit illeti, a konferencia nem jutott túl a már ismert nézeteken. Az egyetem fenntartóit tárgyalva egyes előadók (Ratkos) nyomatékosan utaltak Vitéz János ós Schömberg György kiemelkedő szerepére. Nem nyert azonban kellő bizonyítást az a feltételezés, mely szerint Mátyás csak másodrendű szerepet játszott volna az érsek (az egyetem kancellárja) és az alkancellár mögött. Hogy a király az egyetemalapítás idején gyakran volt távol az országtól, ez egyáltalán nem bizonyítja, hogy nem törődött volna az egyetemmel. Továbbra sem világos, hogyan függött össze az egyetem megszűnése Mátyás és Vitéz ellentétével, melyet — mint Kardos Tibor rámutatott — helytelen volna pusztán személyes ellentétként felfogni, de ugyanígy nem állanak előttünk tisztán az egyetem anyagi forrásai sem, melyek megcsappanása sokban hozzájárult a főiskola megszűnéséhez. A konferencia érthetően nagy figyelmet szentelt az Academia Istropolitana nemzetközi kapcsolatainak, s e téma szükségszerűen összefonódott általában a reneszánsz nemzetközi kapcsolataival. Nagy súllyal kerültek szóba a prágai, a krakkói és a bécsi egyetemekkel fennállott kapcsolatok, viszont teljesen kiesett a vitákból az olasz és a német összefüggések tárgyalása. Erezhető volt az egyetemtörténeti kutatások általános gyengéje: az egyes egyetemek között fűződő személyi szálak mellett alig találkozunk olyan kísérletekkel, melyek a hatások és kölcsönhatások konkrét eredményeit vizsgálnák. E szempontból fontos volt a magyar vendégek témaválasztása. Mátrai László az olasz reneszánsz filozófia magyarországi hatását konkrét példán (Francesco Petrizzi) is bemutatta, Kardos Tibor a devotio moderna ós az Academia Istropolitana kapcsolatát ugyancsak konkréten vizsgálta. Az európai összefüggések egybevetésére adott jó példát Josef Polisensky (Prága) hangsúlyozva, hogy a humanizmus kérdései csakis az európai gazdasági-társadalmi helyzet ismerete alapján válaszolhatók meg. Polisensky a vitában a szlovákiai humanizmus jellegéről szólva azt az álláspontot fejtette ki, hogy a XVI. század első felétől kezdve a szlovák nyelvterületet semmiképpen sem lehet Európától elszigetelt, elmaradott területnek tekinteni, ahol a humanizmus is csak elcsenevészesedett formában, kisszerűen nyilvánulhatott meg. Poliáensky hadat üzent a „szlovákiai csend- ' élet" koncepciójának, melyet Misianik képviselt a konferencián, s az egyes országok humanizmusának rangsorolása helyébe ezek jellemzését kívánta állítani. Kár, hogy választott témája (A szlovák humanista műveltség a Fehérhegy előtti Csehországban) csak egyes fragmentumokat tudott felmutatni abból a szélesebb európai perspektívából, melyről Polisensky a bevezetőben beszélt. Előadása így is túllépett a tisztán szlovák—cseh összefüggések körén érintve a sziléziai, morva és magyar kapcsolatokat is. A XVI. század folyamán a cseh egyetemre került szlovák értelmiség kiváló képviselői úgy jelennek meg előttünk, mint a polgári-humanista gondolkodás szószólói. Különösen Jesenius és Fradelius munkássága kapott ismételten részletes méltatást a konferencián, mely éppen a későhumanizmus e két jeles alakjának megmutatása által jutott közelebb az általános európai (olasz, német, francia, angol, holland) műveltség hatásának érzékeltetéséhez. Hasonló eredményekkel járt a Sambucus életét és munkásságát megvilágító két előadás (Vantuch és Kardos Tibor referátumai). A szlovák—cseh humanista kapcsolatok tárgyalásánál a kérdés súlyának megfelelő arányban szerepeltek a sziléziai és morva humanizmus képviselői, s ba sok újat ezzel kapcsolatban nem is hallottunk, Macűrek professzor (Brno) lendületes előadása ismét ráirányította figyelmünket arra, hogy a közép-európai humanizmus történetében milyen sok szoros szál kapcsolja össze az egyes területeket, s mennyire kívánatos volna, hogy a kutatás is a nemzetközi együttműködés formájában történjék. A konferencia legfőbb eredményét abban láthatjuk, hogy sokoldalú képet rajzolt a XV—XVI. századi szlovák szellemi élet viszonyairól, s megjelölte a további kutatás idevágó feladatait. A XV—XVI. századi szlovák iskolaügy, az általános műveltség, az Írásbeliség műfaji megoszlása, a könyvtárak, egyes művészeti ágak fejlettsége sokrétűen bontakozott ki az egyes előadások nyomán, ösztönzést és támaszt adva a tudományos kutató munkának. A konferencia anyaga külön kötetben lát napvilágot. Kovács Endre i