Századok – 1966

Krónika - Az első olasz–magyar történésztalálkozó (Hanák Péter) 635

KItÓNIKA 637 Sallai Géza előadása jórészt a forradalmi olasz—magyar kapcsolatokkal foglalkozott. Részletesen tárgyalta és értékelte Kossuth és Mazzini kapcsolatát, Kossuth szakítását és közeledését Cavour, ill. III. Napoleon politikájához. Kitért Kossuth „bonapartizmusának" vitatott kérdésére is. Hangsúlyozta Kossuth óvatosságát, fenntartásait, de rámutatott koncepciójának gyenge pontjaira is. Ismertette Kossuth korabeli ós későbbi véleményét az olasz politikai fejlődésről, majd részletesen tárgyalta a Garibaldival való kapcsolatait, Garibaldi befolyásolására irányuló kísérleteit. Elemezte azt a nehéz helyzetet, amely elé a Garibaldival és Cavourral való együttműködés, az illegális és a legális eszközök együttes felhasználása állította Kossuthot, akit a hazai helyzet alakulása is a mielőbbi cselekvésre késztetett. A hozzászólók rámutattak a nemzeti függetlenség és a demokrácia bonyolult kapcsolatára. Az olasz demokraták 48-ban még a demokráciát tartották fontosabbnak, mint a konzervatívnak ítélt Piémont általi egyesítést. Ez a helyzet az 50-es évek során megváltozott, amint Kossuthóknál is a nemzeti önállóság kivívása vált a fő szemponttá. Egyik felszólaló Kossuthnak a nemzetiségi és a parasztkérdésben tanúsított érzéketlenségét hangsúlyozta, amelyet nemesi állásponjából származtatott. Más részről felvetődött, hogy akkor mivel magyarázható a magyar parasztságban évtizedekig továbbélő, erős Kossuth-kultusz. A magunk részéről igyekeztünk Sallai színvonalas előadását kiegészítve válaszolni a kérdésekre. A vita során merült fel az a visszatérő javaslat, hogy az olasz történetírás szempontjából nagyon hasznos lenne Kossuth válogatott műveinek olasz nyelvű kiadása. Kis Aladár előadása az olaszországi magyar légió történetének fő mozzanatait elevenítette fel. Ismertette — az 1848-as előzményekből kiindulva — a légió megalakításának történetét, elemezte a légió tisztikarának összetételét, létszámát, helyzetének alakulását. Igen érdekes volt Türr István szerepének tisztázása. Az előadó kimutatta, hogy Türr nem volt valójában garibaldista, hanem a piemonti udvar megbízottja, aki állandó kapcsolatban állt a kormánnyal, ill. időnként Viktor Emánuel királlyal, és szerepet játszott az egyesítés piemonti módjának elősegítésében. A vitában kisebb kiegészítések ós a légió legénységének szociális összetételére vonatkozó kérdés hangzott el. R. Mosca professzor érdekes előadása az olasz—magyar kapcsolatok 1866 és 1870 között bekövetkezett fordulatával foglalkozott. Régebben, a Risorgimento-ihletésű olasz történetírás úgy látta, hogy az 1866 októberi bécsi bókével, a Regno d'Italia Ausztria részéről való elismerésével, ill. az 1867. évi kiegyezéssel Olaszország „magyar" politikája tárgytalanná vált, és ezzel a kérdéssel nem is foglalkozott. Az előadé) vitatta e felfogást. Szerinte 1866-tal nem szűnt meg, csak megváltozott a viszony: a korábbi „meleg" szakaszt „hideg" szakasz, a konspirativ, illegális, forradalmi eszközöket használó politikát a legális diplomáciai és széleskörű külpolitikai kapcsolatok váltották fel. 1866-tal Magyarország 4 súlya az olasz politika szempontjából nem csökkent. Magyarország fon los ellensúly volt az osztrák revanstörekvésekkel szemben, s mint ilyen, támogatta az olasz egység vógigvitelót. De már ütköző pontok is jelentkeztek. Andrássy már 1870-ben ellenezte Trentino és más olaszlakta területek átadását, ami számára a Monarchia területi megbontásának veszélyes precedense lett volna. Vagyis már a „hideg" szakasz kezdetén jelentkeztek a későbbi harmasszövétség problémái. Az előadást élénk vita követte. Magyar részről Hanák Péter rámutatott arra, hogy a „meleg" ős a „hideg" szakasz között már 1861-től beszélhetünk egy „langyos" szakaszról is, amikor egyrészt a magyar vezető réteg fokozatosan a kiegyezés felé közeledett, s a kossuthi emigrációs politika elvesztette hazai bázisát, másrészt az Olasz Királyság is lassan felhagyott a Habsburg-Ausztria elleni konspirativ, forradalmasító politikával. Hanák Péter és Ránki György hangsúlyozta a nemzetiségi kérdés jelentőségét a kiegyezés megkötésében ós a kiegyezés utáni dualista Magyarország politikájában: „az egységes magyar politikai nemzet" eszméje a magyar vezető réteg külpolitikáját is konzervatív irányba fordította. Ugyanakkor, az előadóval egyetértve, helyeselték a „hideg" - és egyre inkább elhidegülő — szakasz politikai kapcsolatainak, a közvélemény átalakulásának további kutatását. Olasz részről több kiegészítés hangzott el Olaszország külpolitikájára, az Osztrák-Magyar Monarchiához való közeledésére vonatkozóan. Rámutattak arra is, hogy a magyar püspöki kar nem tartozott az Olaszországgal ellenséges konzervatív erők közé, állásfoglalása többnyire liberális volt. Hanák Péter előadása eddig ismsretlen levéltári anyagok alapján a magyar vezető politikusok szerepét és befolyását világította meg a hármasszövetség utolsó éveiben, ill. a világháború kitörésétől Olaszország hadbalépéséig terjedő szakaszban. Rámutatott arra, hogy a magyar politikai közvélemény a múlt század végétől fokozatosan elhidegült Olaszország iránt. Közrejátszott ebben a nemzeti kérdés is, a Fiume miatti ellentétek, Olaszországnak a szeparatista, irredenta mozgalmak iránti rokonszenve is, főként azonban 23 Századok 1986/2—3.