Századok – 1966

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat közgyűlése 618

KItÓNIKA 625 Tisztelt Közgyűlés ! Röviden be kell számolnom Társulatunk folyóiratának, a Századoknak munkájáról. A folyóirat a beszámolónkban érintett évkörben (1962 — 65) 17 kötetben, 24 számban jelent meg. A megválasztott szerkesztőbizottság, Elekes Lajos elvtárs vezetésével rendszeresen tartott üléseken, Pamlényi Ervin mélyenszántó beszámolói alapján vitatta meg a felmerülő elvi és gyakorlati problémákat. A folyóirat munkájának jellemzésére mindenek előtt néhány számszerű adat: a 4 évfolyamban 88 tanulmány és közlemény jelent meg. Ebből az 1848 előtti magyar történetre 24, az 1848 —1918 közötti periódusra 16, a forradalmak korára 4, az ellenforradalmi korszak történetére 16, a felszabadulás utáni időszakra 8 vonatkozott. 20 tanulmány és közlemény pedig más országok történetének problémáival, egyetemes történeti kérdésekkel foglalkozott. Anélkül, hogy a megjelent valamennyi tanulmány tematikai csoportosítását itt el akarnánk végezni, ki kell emelni hogy a magyar és nemzetközi munkásmozgalom történetének egyes kérdéseivel 8 tanulmány, historiográfiai problémákkal 5 tanulmány foglalkozott, az előző évekhez viszonyítva emelkedett az ideológiatörténeti, művelődéstörténeti témák száma is. A szerkesztőbizottság mindenkori lelkiismeretes mórlegelése alapján összeállított vita-rovatban polémia folyt Kölcsey munkáiról, törtónetstatisztikai kérdésekről, a magyarországi városfejlődés kérdéseiről, Kossuth emigrációs politikájának értékeléséről, a népi demokratikus forradalom jellegéről. A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja című rovatban csaknem valamennyi szocialista ország történettudományáról olvashattunk; ezen felül itt jelentek meg az elméleti szempontból különösen tanulságos szovjetunióbeli viták ismertetései is. Megtalálható volt ezekben az évfolyamokban közel 400 magyar és külföldi történeti munka ismertetése, továbbá beszámolók, nekrológok ós megemlékezések, társulati hírek; beszámolók doktori ós kanditátusi disszertációk vitáiról. Folyamatosan közölte a Századok a magyar történettudomány egyre gazdagodó bibliográfiáját is. A folyóirat tehát a központi történész folyóirat hagyományos funkcióját — ti., hogy egész történettudományunk fejlődését tükrözte — az új körülmények között alapjában betöltötte. Az újabb kezdeményezések sorából megemlítjük a Történelemoktatás kérdései című rovatot, amelyben már néhány, az általános és középiskolai oktatók számára hasznos cikk látott napvilágot. Helyes irányba mutató kezdeményezésnek bizonyult a magyar és külföldi történész-folyóiratok rendszeresen közölt szemléje, valamint a kiállítások, történelmi filmek bírálatával foglalkozó Figyelő is. Egészében véve az elmúlt négy évben a Századok tovább fejlődött. Tágult a folyóirat érdeklődési köre; erre mutatnak az Afrika, Távolkelet, Latin-Amerika történetének egyes kérdéseivel foglalkozó cikkek, tanulmányok. Egyre több az olyan munka, amelyik az adatok közlésén kívül az általánosításra is törekszik. A burzsoá nacionalizmus maradványai elleni küzdelem — napjaink egyik központi ideológiai kérdése — szintén tükröződik a folyóirat hasábjain. Általában elmondhatjuk, hogy a Századok a mai magyar marxista történettudomány csaknem valamennyi törekvéséről, elvi és módszertani eredményéről, kezdeményezéséről tájékóztat anélkül, hogy teret engedne akár a revizionista megnyilvánulásoknak, akár túlhaladott dogmatikus nézeteknek. A jelzett évfolyamokból Andics Erzsébet, Ádám Magda, Balogh Sándor, Barta István, Berend T. Iván, Diószegi István, H. Balázs Éva, Jemnitz János, Juhász Gyula, Kónya Sándor, Makkai László, Mérei Gyula, Nemes Dezső, Perjés Géza, Ránki György, Révész Imre, Somlyai Magda, Ságvári Ágnes, Tilkovszky Lóránt, Tóth Ede, Wittman Tibor tanulmányai, közleményei emelkednek ki, konkrét eredményeikkel, az elvi kérdések tisztázására való törekvésükkel, módszertani igényességükkel. Külön is hangsúlyozni kell a megjelent elméleti munkák fontosságát: itt Molnár Erik tanulmányára gondolok, a marxizmus szövetségi politikájáról, továbbá Pach Zsigmond Pálnak történetírásunk fejlődésének fő problémáiról írt elemző áttekintésére, valamint a szovjet történetírás módszertani kérdéseiről folytatott vita alapos ismertetésére. Mindennek következtében úgy gondolom, meg lehet állapítani, hogy a Századok, az egyre szaporodó történész-folyóiratok között is megőrizte történettudományunk központi folyóiratának megtisztelő, de sokra kötelező helyét. Ebben Pamlényi Ervinnek és a szerkesztőbizottság tagjainak nagy érdemei vannak. Rajtuk kívül köszönetet kell mondanom Szabolcs Ottónak és Unger Mátyásnak, akik a Történelemoktatás kérdései című rovatot gondozták, Niederhauser Emilnek és Vörös Károlynak, akik a folyóiratszemle elkészítését irányították, továbbá a fiataloknak, Glatz Ferencnek, Vida Istvánnak, Szász Zoltánnak, Stier Miklósnak, Szabó Miklós^ nak, akik szorgalmasan dolgoztak a kisebb rovatokon. Végül, utoljára, de nem utolsó sorban a szerkesztőség munkatársainak, Incze Miklósnak és Tilkovszky Lorántnak, akiknek tevékenysége jelentősen hozzájárult a kibővülő Századok színvonalának emeléséhez.