Századok – 1966

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat közgyűlése 618

KItÓNIKA 619 művelődéstörténet problematikájának megbeszélése, mert egyre sürgetőbb a társadalmi igény, nemcsak az eddig is folyt részletkutatásokra, hanem a szintézisre is. Egész történetkutatásunk arányosabbá vált az egyes korszakok feltárása tekintetében; a felszabadulás utáni időszak történetének elemzésében legelői haladnak most a gazdaságtörténészek. Elméleti munkák középpontjában ma is a nemzeti kérdés áll, a burzsoá nacionalizmus maradványai elleni küzdelem. Bizonyára nem véletlen ez, ha emlékeztetünk arra, hogy a nemzetközi munkásmozgalomban folyó polémia egyik sarkalatos kérdése éppen a szocialista országok fokozottabb együttműködésének vagy pedig elkülönülő önálló, autarchiás fejlődésének alternatívája. Másrészt pedig tudjuk azt is, hogy a szocialista országok felé irányuló nyugati propaganda egyik törekvése éppen a nacionalizmus maradványainak élesztése, alkalomadtán lángra lobbantása ezekben az országokban. Ezzel a két irányból jövő törekvéssel, ezekkel a szándékokkal szemben nekünk hűnek kell maradnunk ebben a kérdéskörben is Marx—Engels—Lenin nézeteihez. Meg kell őriznünk elméleti tisztaságát, bírálnunk kell a nemzeti kérdés jelentőségót, a nemzeti érzés szerepét lebecsülő felfogást éppúgy, mint azt, amely a nemzeti fejlődés érdekeit kiemelve eredeti összefüggéséből, a múltban abszolutizálja. Tisztelt Közgyűlés ! Mikor történetírásunk eredményeiről nagyon is röviden számot adtunk, nem feledkezhetünk meg munkánk gyengéiről sem, amelynek felszámolása éppen az előttünk álló feladat. Társulatunk feladatai elsősorban és túnyomóan Magyarország és a magyar nép történetéhez kapcsolódnak. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy egyetemes történeti perspektíva nélkül, az egyetemes történeti öszefüggések ismerete nélkül a magyar történet problémáival sem boldogulhatunk. Itt nem történetünk külpolitikai vonatkozásaira gondolok, amelyek magátólértetődőleg beletartoznak a magyar történetbe. Azokról az osztályerőkről van szó, amelyek, bár más-más változatban és más-más körülmények között egyaránt működtek a magyar és más népek történetében. Csak akkor tudjuk megállapítani, hogy a magyar történet meghatározott eseményei törvényszerűek vagy véletlenek voltak, ha a mögöttük álló osztályerők működésének törvényszerűségeit kielemeztük az egyetemes történet tényanyagából. Másként szólva, a magyar történetet csak akkor érthetjük meg, ha a összehasonlító történeti módszert alkalmazzuk. Ha ezt elmulasztjuk, menthetetlenül a provinciális szemlélet hálójába kerülünk. Az összehasonlító történeti módszer alkalmazása szükségszerűen magával hozza nemcsak a marxista, hanem a mai polgári történettudomány tényanyagának, eredményeinek felhasználását is. Felesleges talán említeni, hogy a mai polgári'történettudomány eredményeit, különösen haladó irányzatait helytelen lenne eleve visszautasítani, szektás módon teljesen elvetni. Nyilvánvaló, — éppen a bécsi nemzetközi történész-kongresszus figyelmeztet erre bennünket, -— hogy ezek megítélésében, kritikájuk módszerében meszszemenő differenciálásra van szükség. De csak a kritika módszerében, mert egyetlen pillanatra sem adhatjuk fel velük kapcsolatban a beható és sokoldalú marxista kritika igényét. Azt hiszem szükséges ezt most külön is hangsúlyoznom. A jövőben nagyobb érdeklődéssel kell tudományunk módszertani kérdései felé fordulnunk: itt tagadhatatlanul észlelhető bizonyos elmaradás. Amikor ezt megemlítem, nemcsak a hagyományos módszertani kérdések, pl. a forráskritika kérdéseinek újbóli megvizsgálására gondolok. Történettudományunk most kibontakozó nagy közös vállalkozása, a tíz kötetes Magyarország története elkészítése is feltétlenül szükségessé teszi a módszertani-elméleti problémák újbóli felvetését. Arra, hogy ez egyáltalán nem felesleges, éppen a legutóbbi periodizációs vita nyújtott bizonyítékokat. De nem vettünk e vonatkozásban eléggé tudomást arról sem, hogy a Szovjetunióban is egy jelentős elméletimódszertani megújulás van kibontakozóban, amely részben a hagyományos problémák felülvizsgálatára, részben más tudományok eredményeinek bekapcsolására, új módszerek kidolgozására, alkalmazására irányul. Ennek eredményeit magunkévá kell tennünk, saját tapasztalatainkkal kell gazdagítanunk. Kedves Elvtársak ! Az elkövetkező időszakban két évforduló közeledik, amelyeknek megünneplésével — történelmi munkákkal való megünneplésével — kapcsolatban fontos teendők várnak ránk. Ezeknek iránya együtthalad magasabb célkitűzéseinkkel. Az egyik évforduló a Magyar Történelmi Társulat megalapításának és folyóirata, a Századok megindulásának centenáriuma. Ez az egész magyar tudománytörténet, művelődéstörténet szempontjából is jelentős évforduló jó alkalmat kínál a historiográfia fellendítésére, nemcsak a magyar polgári történettudomány 80 esztendős tevékenységének felmérésére, beható kritikájára, hanem a magyar marxista történetírás 20 esztendős útjának, fejlődósének tanulmányozására is. A bírálatra, illetve önbírálatra s ugyanakkor marxista történetírásunk eredményeinek reális, túlzásoktól mentes bemutatására, továbbhaladásunk érdekében feltótlenül szükség van.