Századok – 1966
Jegyzetek - R. Várkonyi Ágnes: „Rendezni végre közös dolgainkat” 607
JEGYZETEK „RENDEZNI VÉGRE KÖZÖS DOLGAINKAT" (Egy ismertetés ürügyén) Négy esztendővel ezelőtt jelent meg Csanda Sándor munkája a törökellenes és kuruc harcok történetének szlovák—magyar kapcsolatairól. De még ma is azzal lapozhatjuk csak végig a figyelemre méltó munkát, hogy reálisan végiggondolva történettudományunk igényeit, igazság szerint sem kritikát, sem szokásos ismertetést nem lehet írni róla. Mindkettő méltatlan lenne a mű témájához. A téma ugyanis az utóbbi években hirtelenül kinőtte Csanda könyvének szükségszerűen szerény és szűkreszabott kereteit. Megoldása ma már komplex módszereket követel és elképzelhetetlen a szomszédos országok tudósainak szoros együttműködése nélkül. Ezzel szemben nemzetközi összefüggéseiben ma még marxista megközelítésének egyetemes értékkategóriái sincsenek tisztázva, nemhogy az érdembeli kritika elméleti szempontjai kikristályosodtak volna. Ezért kevés már az ismertetés, korai még a kritika. Csak beszélnünk lehet ma róla, sőt kell is, mert egyre égetőbb a szükség, hogy foglalkozzunk vele. A hallgatás ma már vétek, nagy lehetőségek elmulasztásának vet ágyat, s mi több, gátat emelhet a szocialista nemzettudat egységes, korszerű kibontakozása elé. E témakörben a szocialista országok történettudósai még nem találták meg a közös hangot. De egyre többen ismerik fel, mennyire nem jutunk semeddig, ha országonként felparcellázva vizsgáljuk a többszázéves múlt e gazdaghatárú területét. Nem csupán Csanda könyve erre a példa.1 Mitruly Miklós a Korunk 1965. évi 10. számában megjegyzéseket fűzve két Romániában megjelent kiadványhoz2 a népi meseanyeg nemzeti jellegének eldöntésében a gazdaság- ós társadalomtörténeti alapvetés szükségéről beszél és azt fejtegeti, hogy a népballadák mennyi hiteles mozzanatát őrizték meg a különböző nyelvű jobbágyok nemzeti történeti tudatvilágának. Rövid ismertetése a rendkívül bonyolult kérdés lényegét ragadja meg. Nálunk ez a kérdés már évek óta viták kereszttüzében áll. Miként vélekedtek a letűnt századok folyamán az elnyomott tömegek az államról, melynek keretei között éltek, országuk s maguk történetéről milyen fogalmaik voltak? Mi ösztönözte tetteiket, táplálta érzéseiket és indulataikat, mikor nemegyszer gyűlölt uraik oldalán hullatták vérüket a csatatereken. Hol voltak határai az ellenállásnak, hol értelme az önfeláldozásnak, hiszen a feudalizmus viszonyai között a fóltenivaló javak vékonyak, a jobb életre, a társadalom napfényesebb oldalaira szűkek az utak, hamar lezárulók s a keserves erőfeszítések gyümölcseit mindig az államhatalom ós a földesúr szedi le. Mennyit láttak mindebből maguk a rendi kiváltságok falain kívülélők? Honnan kerültek gondolatvilágukba az ország történetét, a feudális nemzet érdekét tükröző motívumok, s ezek mennyiben és'hogyan fejezik ki saját történetszemléletüket, véleményüket, ítéletüket? Bármennyire is sok még a nyitott kérdés, a vitákból máris sokat nyert történettudományunk. Többek között tisztázódott, hogy mely eljárásokkal kell élnünk, ha kendőzések nélkül akarjuk feltárni a történelem e legtávolabbi valóságát is. Számot kell vetnünk például azzal, hogy a nép gondolatvilágáról rengeteg téves vélekedés alakult ki. Különböző történetszemléleti irányzatok építettek bele elgondolásaikba s ennek következtében igen sok többé-kevésbé tudatosan stilizált, elrajzolt, sőt hamis motívum került bele a tudományos vérkeringésbe, vagy rakódott le a különböző korok és rétegek történeti gondolkozásában. Ha nem akarjuk áltatni önmagunkat, el kell vetnünk vagy leg-1 Csanda Sándor: A törökellenes és a kuruc harcok költészetének magyar—szlovák kapcsolatai. Irodalomtörténeti füzetek 32. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1961. 223 1. + IV t. 1 Aranyhajú testvérek. Romániai népmesék. Bukarest. 1964. Jávorfa muzsika. Népballadák. Bukarest. 1965. Mitruly Miklós: Két népköltészeti kiadvány. Korunk 1965. 10. 1463-1465. 1. 21*
