Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

600 FOLYÖIRATSZEMXE bement változás gazdasági következmé­nyeit. Pontosabban, korlátozott piaci lehe­tőségek mellett hogyan állott szemben a lényeges technikai újítások révén fel­frissült, nagyobb hozamú és kiterjedtebb mezőgazdasági kapacitás a nagyobb ható­körű, szélesebb általánosabb gazdasági te­vékenység szükségszerű terheivel. Továbbá mennyire volt erőteljes vagy komolyan számításba vehető a mezőgazdasági beru­házások ós jövedelmek hanyatlása a XVIII. század második negyedében és mennyiben hatott ez a gazdasági fejlődés menetére. A szerző e kérdések kapcsán feladatának tekintette, hogy tisztázza az 1750 előtti technikai változások helyét és idejét, vala­mint a termelésre gyakorolt hatásukat. Feladatának tekintette továbbá, hogy a maga elé tűzött tudományos kérdések meg­oldása mellett áttekintést adjon tárgyában az eddig elért általános eredményekről és a kutatások jelenlegi állását figyelembe­véve megjelölje a további munka irány­vonalait. — Hasonló tárgykörben kutatási eredményeit összegezi A. H. JOHN, szű­kebb időszakban, 1700 és 1760 között vizsgálva az angliai gazdasági fejlődós és a mezőgazdasági termelés adatait (19 — 34. 1.). Megállapítja, hogy statikus népes­ség mellett a termelés növekedése véget vetett a mezőgazdasági termékek relatív árai felfelé irányuló mozgásának. Átmeneti jellegű visszaesésektől eltekintve elsősor­ban a gabonafélék árai estek (főleg a búzáé). Ennek társadalmi következménye az lett, hogy az ország legszegényebb rétegei (amelyeknek táplálkozása nagyobbrészt ke­nyérből állt) bizonyos mértékig emelhették életszínvonalukat. Ugyanakkor a farmer lakosság életszínvonala sem hanyatlott, mi­vel a csökkenő gabonaárakkal egyidőben az angol farmok állatállománya teteme­sen megnövekedett. Foglalkozik a szerző a mezőgazdaságban időszakosan vagy ál­landóan foglalkoztatottak keresetével és munkaidejével, összefüggésben a megnö­vekedett mezőgazdasági termeléssel és a hazai (belső) piacra gyakorolt hatásával, a növekvő fogyasztással. Ennek kapcsán tér ki а XVIII. század első felónek kül­kereskedelmi tevékenységére is. — D. AL­DEN összehasonlító jellegű gazdaságtörté­neti tanulmányában Brazília gyarmati kór­szaka indigó-iparának termelésével, fel­lendülése és hanyatlása okainak elemzésé­vel foglalkozik (35 — 60. 1.). — A. KAHAN írása a gazdasági tevékenység és politika folyamatosságát igyekszik bizonyítani, a Nagy Péter előtti kezdeti manufaktúra­ipar fejlődésót végigkísérve, Nagy Péter erőszakosan siettető gyárfejlesztési prog­ramján keresztül а Péter utáni korszakot jellemző magánvállalkozások természeté­nek és а kormánypolitikához való viszo­nyának leírásáig (61 — 85. 1.). 1965. 2. (szept.) szám. — Á. C. KELLEY az ausztráliai népességmozgás és gazdasági fejlődés összefüggéseit az 1865 —1935-ös időszakra vonatkozóan vizsgálja (333 — 351.1.). — L. E. DAVIS statisztikai tábláza­tokkal bőségesen alátámasztott tanulmá­nya az észak-amerikai nemzeti piac jelle­gét, alakulását, fejlődósét főleg а beruházá­sok alapján (1870 és 1914 között) tag­lalja és M. M. Postán munkásságát, ered­ményeit figyelembevéve hasonlítja össze а XIX. századvégi és XX. századeleji brit képlettel (355 — 399. 1.). — J. VAN FEN­STERSMAKER az 1782 — 1818 között léte­sült amerikai kereskedelmi bankok szá­máról és betétállományukról ad összefog­laló képet (400 — 413. 1.). — II. HISTORISCHE ZEITSCHRIFT 1964. 200. köt. 1. szám. — K. F. WERNER: A virág­zó középkori birodalom Franciaország poli­tikai tudatában (X—XII. sz.) (1 — 60. 1.) szembeszáll а középkori német-római biro­dalom egyetemes voltáról a történeti iro­dalomban kialakult legendával. Francia­ország számára a francia király volt a frank császárok egyetlen utóda, a német-római császár nem volt több, mint Németország­nak és az itáliai, a Róma-városi birodalom­nak ura. Utóbbi sem foglalt magában poli­tikai, hanem csupán vallási értelmű egye­temességet. A német-római császár soha­sem élvezett Franciaországban sem auctori­tast, sem potestast, sem döntőbírói szerepet, hanem csupán magasabb dignitast, vagyis tiszteleti előjogot Róma és a pápaság védel­mének ellátásáért. A virágzó középkor uralkodói szuverénitásukat nem a császár­tól kapják, hanem saját jogon élvezik. На а francia történet kora középkori sza­kaszában az imitatio imperii eszméje bizo­nyos szerepet játszik, ezen a római biro­dalom példája értendő. Európa sok orszá­got (regnum) foglalt magában, s ennek a kortársak is tudatában voltak. — ERICH ANGERMANN: A rendi joghagyományok az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatban (61 — 91. 1.) abból indul ki, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat kortársai az államalapító ok­mány jelentőségét nem az emberi jogokat ünnepélyesen deklaráló bevezető részben, hanem az utána következő, az angol koro­nától való elszakadást kimondó ós meg­indokoló jogi nyilatkozatban látták, amely­nek a virginiai Jefferson volt megfogalma­zója. Ez a jognyilatkozat ntem magyaráz­ható kizárólag Locke modern természetjog­tanából, hanem gyökereiben a régebbi rendi jogfelfogásra, ezen belül elsősorban a hűbérurat és hűbéreseit összekapcsoló hűbéri jogra nyúlik vissza. Minthogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom