Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

FOLYŐIRATSZEMLE 597 nagyobb része tárgyalásra kerül itt. A szám közli Том MBOYA előadását (6 — 12. 1.) Ke­nya jövőjéről. Az afrikai miniszter a kül­földi tőkét befektetésekre csábítja, garan­tálva Kenya stabilitását, tagságát a Nem­zetközösségben. Ugyanekkor fellép az afri­kai egységtörekvések mellett, figyelmeztet a rhodesiai helyzetben rejlő veszélyekre és Nagy-Britannia felelősségére. — IAN SMITH, aki Dél-Rhodesia és jövője c. előadásának megtartásakor (13 — 22. 1.) még csak pénz­ügyminiszter volt, további bevándorlókat és további tőkebefektetéseket kér. Állítása szerint ez csak akkor fog bekövetkezni (az üzleti köröket idézve), ha „kivívják" a füg­getlenséget. — LORD WALSTON (23 — 31. 1.) Afrikában háromfajta belső ellentét létét emeli ki: 1. faji ellentétek (ami nem aka­dályozza meg a Dél-Afrikai Köztársaságot, hogy a japánokat ne tekintse egyenran­gúaknak az európaiakkal), 2. „tradiciona­lista", vagyis a törzsi hagyományokat erő­sen kultiváló, és „haladó" afrikaiak közötti ellentétek, 3. a hagyományos ellentét a gazdagok és a szegények között. — A kelet­afrikai kikuyu törzs ősi nevelési rendszeré­ről ír NEIL MCCLASHAN. A kikuyu társa­dalom szerkezetére a szerző sémát készített. A mindkét nembeli ifjút a felavatás (körül­metélés) vezeti be a felnőtt társadalomba (kb. 15, ill. 18 éves korban). 23 éves koráig a férfi harcos, ekkor családot alapít, majd tevékenyen részt vesz a törzsi igazságszol­gáltatásban, amely nem a büntetésen, ha­nem az elkövetett vétekért adandó anyagi jóvátételen alapul, az ítélkezés a szokásjog alapján történik. A szerző kitér a nők feladataira, a kikuyuk vallási képzeteire. Szorosan vett neveléssel csak a felavatási előkészületek során találkozunk. Ez is szó­beli, a memóriára épít, tárgyai: a viselke­dás, a vallás, a nemi élet és a háború mes­tersége. Ez a rendszer nem (.udott alkal­mazkodni a gyarmatosítással járó új hely­zethez. 251. (ápr.) szám. — ALI A. MAZRUI Egyiptom nemzetközi helyzetét és cél­kitűzéseit vizsgálja. (129 — 141. 1.). Meg­állapítja, hogy Egyiptom négy „kör" kö­zéppontja, vezetője igyekszik lenni: az arab világ, a mohamedán világ, Afrika és az elnemkötelezettek táborának vezető­szerepére törekszik. Ennek esélyeit taglalja részletesen. — P. A. OWIREDU: Ajánlatok egy nemzeti nyelvre Ghana számára (142 — 145. 1.) síkraszáll a twi és fante nyelvek egyesítése mellett, az így létrejövő akan nyelv betölthetné a nemzeti nyelv szere­pét. 252. (júl.) szám. — Az ismert Afrika­szakértő COLIN LEGUM: Pán- Afrikanizmus, a kommunisták és a Nyugat (186 —196. 1.) fellép Afrika problémáinak két helytelen megközelítése ellen: a régi gyarmati gon­dolkodás még mindig gazdasági és politikai gyarmatnak tekinti a földrészt, míg a má­sik irányzat a hidegháború újabb szinterét látja a kontinensben. Legum szerint Afri­kában hét fontosabb problémával kell szá­molni. 1. A „balkanizáció", vagyis mintegy ötven kisebb-nagyobb állam jöhet létre, melyek nagyobb része nem alkalmas önálló állami létre gazdasági helyzete alapján. 2. Az afrikai országok a nyersanyagexport­tól függenek, így ezek árának változásától (vagyis állandó csökkenésétől). 3. A tár­sadalmi viszonyok forradalmi helyzet ki­alakulásához vezetnek — függetlenül az egyes vezetők politikájától. 4. Állandó a félelem a neokolonializmustól. 5. Kato­nailag gyenge, önálló akciókra képtelen államokkal állunk szemben. 6. Afrika nem­zetközi politikai versengés tárgya. 7. Álta­lában az egypártrendszer felé halad. Mind­ezekre a problémákra a pánafrikanizmus­ban látja az orvoslást, de kétségbevonja, hogy az egység a közeljövőben létrejöhet. Tárgyalja az egységtörekvések négy fő kor­szakát (1600 — 1900; 1900 — 1935; 1935 — 1957; 1958—) és a marxizmus viszonyát a gyarmati felszabadításhoz. — SIR JOHN FLETCHER-COOKE: A ,, Westminster-minta" kudarca (197 — 208. 1.) szerint az angol politikai intézmények Afrikában történő átültetésének nyilvánvaló kudarca a két földrész népeinek eltérő vitamódjában rej­lik: az európaiak az eltérő nézetek dialek­tikájára építik a kormányzást, míg az afrikaiakban sokkal erősebb a közösségi érzés, és a viták célja egy közös álláspont kialakulása — ez valósul meg az önkor­mányzat, a függetlenség elérése után, előbb vagy utóbb. A szerző szerint Afrikában nincs „kommunista veszély", mert nincse­nek osztályok. — GEORGE BAKER az infor­máció (sajtó, film, rádió, televízió) jelen­tőségéről ír Afrika fejlődésében (209 — 220. 1.) 253. (okt.) szám. — Az időközben füg­getlenné vált Malawi jövőjét vázolja fel R. W. KETTLEWELL: Nyaszaföld — honnan hová? (258 — 265. 1.). Minthogy az ország­ban eddig még nem találtak számottevő ásványkincset, a népsűrűség viszont nagy, a jövő a mezőgazdaságon nyugszik. Itt viszont az ősi módszerek felhagyása (a fo­lyamatos termesztés) eróziót, a talaj pusz­tulását vonhatja maga után, ezt cfeak be­fektetésekkel: töltésekkel és védőfalakkal lehet megakadályozni. A szerző szükséges­nek tartja a földreformot, azonban túlsá­gosan kicsiny gazdaságok létesítésétől óv. 1965. 64. köt. 254. (jan.) szám. — A. MOELLER DE LADDERSONS Kongó (Lóo­poldville) gazdasági viszonyairól ad pontos adatközlésen alapuló elemzést (6 —16. 1.),

Next

/
Oldalképek
Tartalom