Századok – 1966
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562
FOLYŐIRATSZEMLE 600 kában 1939—1940, Magyarország és a második világháború . . ., Horthy Miklós titkos iratai. Megállapítja, hogy a közzétett iratok igen fontosak a Dunamedence eseményeinek megértéséhez, s úgy véli, hogy e kötetek anyaga kiegészíti a már létező, de nem kielégítő nemzetközi dokumentációt. Kifogásolja a szovjet—német megnemtámadási egyezmény magyarországi hatásának elhanyagolását. Megállapítja, hogy az iratok tanusága szerint a délkelet-európai országok barátsága és szoros együttműködése a nácizmus számára komoly akadályt képezhetett volna, s hogy ennek hiánya viszont egyformán terheli a magyar, csehszlovák, román és jugoszláv vezetőket, akik a németek és részben az olaszok által egymás ellei} hagyták uszítani magukat, mit sem tudva az őket magukat fenyegető veszélyről. Leszögezi, hogy az adatok megcáfolják Horthy politikájának emlékiratában előadott mentegetését és igazolását. Végül úgy véli, hogy az iratok a nyugati szövetségesek felelősségét is felvetik, amennyiben arról vallanak, hogy a nyugathoz közeledést kereső Magyarország és általában a keleti országok esetében nemcsak hallgatólagosan tudomásul vették, de bátorították is a szovjet igényeket. 1964. 54. (ápr.) szám. — Az egész számot Franciaország német megszállásának szentelték s három az 1963 szeptemberi Karlovy Vary-ban tartott nemzetközi konferencián elhangzott előadást adnak közre. A konferencia témája: Európa megszállása A tengely-hatalmak által. HENBI MICHEL: Franciaország német megszállásának politikai aspektusa (1940 június —1944 december) c. tanulmányában (1 — 40. 1.) a megszállásról és Franciaország státusáról létrejött fegyverszüneti egyezmény feltételeit, okait, a megszállók szándékait, alkalmazása szellemét vizsgálja. Megállapítja, hogy a németek célja az ún. szabad zóna ós a független francia kormány fenntartásával csupán az volt, hogy Franciaországot kívül tartsák a háború további menetén, megakadályozzák a francia kormány emigrálását és a francia flotta egyesülését az angollal. Ismerteti a fegyverszüneti feltételeket, a megszállási rendszert az egyes zónákban. Kimutatja, hogy Abetz-et kivéve a hivatalos német szervek nem számítottak tartós kollaborációra, 1940 őszén azonban Hitler maga is gondolt egy rövidlejáratú katonai együttműködésre Anglia gyors kapitulációjának kikényszerítése érdekében, amiben a vichy-i kormány rendelkezésére engedett kis haderőnek is szerepe lehetett. A tárgyalások azonban, mivel a németek csak nagyon korlátozott engedményeket helyeztek kilátásba a vichyistáknak, nem vezettek eredményre, majd miután Hitler az Anglia elleni támadást elejtette és elhatározta, hogy a Szovjetunió ellen fordul, Vichy elvesztette számára jelentőségét, annál is inkább, mivel az együttműködés politikája Franciaországban igen szűk rétegre korlátozódott. Vichy mégis elment a Németország oldalán való hadbalépés határáig, mielőtt 1942. november 11-én a németek megszállották a déli zónát. 1943 nyarától Franciaország a partizán-háború, 1944 júniusától a reguláris háború színterévé vált, miközben a francia kollaboránsok egyre inkább csak a látszatát képviselték egy nem létező francia rezsimnek. A hadviselés szükségletei szerint változó német megszállás állandó tényezői a francia nemzeti vagyon kizsákmányolásának igénye, a jövőt illető minden igéret visszautasítása, a legyőzött franciák megvetése és a valódi érzelmeikkel szembeni bizalmatlanság volt. Kollaboráción mindössze azt értették, hogy elfogadják azokat a szolgálatokat, melyeket Vichy nekik nyújtani tud. A másik fél ezzel szemben abban bízott, hogy enyhíteni tudja a fegyverszüneti feltételeket, a jövőben pedig — kisebb áldozatok árán — biztosíthatja Franciaország helyét a fasiszta ,,új Európában". — FRANÇOIS BOUDOT: A franciaországi német megszállás gazdasági aspektusa c. tanulmányában (41 — 62. 1.) vizsgálja a német gazdasági politika általános vonásait, eszközeit, gépezetét, a gazdaság kifosztásának eredményeit a mezőgazdaság, a szállítás és közlekedés, az ipar, a munkaerő területén. Konklúziójában megállapítja, hogy a politika lényege igen egyszerű volt: Franciaország anyagi és emberi gazdagságának rendszeres kifosztása. Ez a politika azonban nem egyformán érvényesült az egész szakaszban ós nem egyformán sújtotta az egyes vidékeket és különféle hatása volt az egyes társadalmi rétegekre is. — MICHEL DE BOUARD: A német megtorlás Franciaországban c. dolgozatában (63 — 90.1.) mindenekelőtt ismerteti a megtorló apparátus szervezetét a fegyverszünet és 1942 június, valamint 1944 között; második részében a letartóztatások, deportálások, a túszok kivégzése, a kollektív megtorlások, tömeggyilkosságok elvi megalapozásával és számszerű méreteivel foglalkozik, majd befejezésül a franciaországi zsidók ellen alkalmazott rendszabályokat ismerteti. Dolgozata végén felhívja a figyelmet arra, hogy szükséges lenne a megtorlások szociológiájával és lélektanával is foglalkozni. 1964. 55. (júl.) szám. — A számot a francia partizánmozgalomnak szentelték, címe: A makik Franciaország felszabadításában. — ROGER LEROUX: A Saint-