Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

568 FOLYÓIRATSZEM LE 568 zai gazdasági életet, 1960-ban a munkanélküliek száma 1,5 millió volt. Ugyanebben az évben alakult meg Dél-Vietnam felszabadításának nemzeti frontja, amely 22 tömegszervezetet egyesít, a hozzá tartozó politikai pártokon kívül. Az 1962 februárjában ós márciusában tartott I. kongresszusán három párt szövetségeként jelentkezett a Front, ezek: a haladó erőket tömörítő népi forradalmi párt, a demokrata párt (amely a nemzeti burzsoáziát képviseli), és a radikális szocialista párt (az értelmiség és a kishivatalnokok pártja). A Front már ekkor ellenőrzése alatt tartotta Dél-Vietnam területének 4/5 részét, 10 millió lakossal, leszállította a földbérlet árát, jónéhány más intézkedést is hozott, és 1962 —1963 során megkezdte a lakosság felfegyverzését. 1963. május 8-án a Buddha-ünnep betiltása miatt tört ki a fegyveres harc. Erre következett november 1-én amerikai ösztönzésre az államcsíny, amely véget vetett Dhiem uralmának. De Gaulle figyelmeztette az amerikaiakat, hogy ezt a háborút nem lehet megnyerni, tárgyalni kell. Az amerikai kormány mégis Í964. augusztus 5-ón első ízben támadást intézett a Vietnami Népi Demokratikus Köztársaság ellen. — A. P. KOROLEVA: Új szakasz az amerikai négerek szabadságmozgalmában, 1960—1964 (19 — 33. 1.) először a négerek társadalmi helyzetét világítja meg: a néger lakosság 70%-a munkás, a tőkés vállalatoknak csak 2%-a van négerek tulajdonában. A mozgalom 1960-tól vett nagy lendületet, s 1964-ben már fegyveres összetűzésekre is sor került. A néger mozgalmon belül hár'om irányzat különíthető el: az integracionista, amely a tömegeket képviseli, s programja a négerek bekapcsolódása a társadalomba, az egyenjogúsítás, demokratikus reformok végrehajtása, ezen belül van egy minden áron a törvényesség keretein belül maradni kívánó és egy harcosabb szárny; a szegregacionisták, akik az eddigi helyzetet akarják fenntartani, ez az irányzat a déli államok néger burzsoáziájának önző céljait szolgálja ós reakciós; ugyancsak reakciós jellegű az 1913-ban kezdődött szeparatista-nacionalista „fekete muzulmánok" irányzat, amely a négerek teljes elszigetelődését kívánja, s faji alapon áll. Az amerikai burzsoázia álláspontja megoszlik a néger kérdésben, saját érdekeinek megfelelően: az északkeleti államok burzsoáziája a négerek helyzetének az enyhítését kívánja, a sok néger munkást dolgoztató vállalatok az eddigi helyzet fenntartását, a déli államokban a nagybirtokkal szembenálló bankok a négerek mellett állnak. Kennedy felemás egyenjogúsítási törvényének kétségtelenül van sok pozitívuma. Figyelembe kell venni viszont azt is, hogy a nagy szakszervezetek nem foglalnak állást a négerek mellett. — JE. V. ANAPOVA: A dominicai tragédia. I. Trujillo kényuralma (34—52. 1.) Trujillo életrajzát és karrierjét mutatja be: a különböző nemzetiségű ősöket felmutató szegény sorsú és becsvágyó fiatalember tisztnek áll be, amerikai kiképzést kap. 1930-ban megválasztatja magát elnöknek, nagyarányú személyi kultuszt bontakoztat ki maga körül. Rendszerének támaszai a nagybirtokosok, nagyiparosok, nagykereskedők. Uralma alatt a parasztok jelentős részét megfosztották a földtől, a megmaradt birtokos parasztság 42%-ának a földje 5 ha-nál kisebb. Több tízezer embert megöltek, pl. 1937-ben a Haitiből Dominicába menekülteket. 1954-ben a Vatikánnal kötött konkordátum révén Trujillo az egyházi támogatást is biztosította. Államapparátusa felett szigorú felügyeletet gyakorolt, egy hivatalnok sem maradhatott sokáig ugyanazon a helyen. A kubai forradalom győzelme után az amerikai kormány számára kényelmetlenné vált Trujillo diktatúrája, el akarta távolítani, ezért hazai támogatása is csökkent. Az összeesküvésben, amelynek eredményeképpen 1961. május 30-án meggyilkolták Trujillót, az amerikai kormánynak fontos szerepe volt. — G. BERTI: Demokraták és szocialisták az olasz Risorgimentóban (53—-62. l.).Mazzini és az utópista szocialista Carlo Pisacane példáján illusztrálva állapítja meg, hogy a demokraták nem voltak egységesek, nem volt kapcsolatuk a parasztsággal, minden kérdést alárendeltek a nemzeti egyesülés problémájának. Amikor ez a cél megvalósult, a demokraták útja szétvált, s baloldali szárnyukból alakul ki a szocialista párt, amely már az osztályharcot helyezi az előtérbe. — I. M. MAJSZKIJ: A háború napjaiban (63 — 72. 1.) visszaemlékezéseinek azt a részét közli, amely a Churchill kormányra jutása és a Szovjetunió elleni német támadás közti időszakot tárgyalja, lényeges itt Hess angliai repülése, amelynek a célja egy kompromisszumos béke megkötése volt, azután az angol kormánytól kapott értesítések a szovjet határon folytatott német csapatösszevonásokról, amelyeket hiába jelentett Moszkvába. — M. M. SEJNMAN: A „Syllabus"-tói a II. vatikáni zsinat határozatáig (73 — 80. 1.) emlékeztet IX. Pius 1864-ben kiadott, minden haladó irányzatot elítélő Syllabusára, s rámutat arra, hogy a katolikus egyház ma felismeri: nem zárkózhat el a világ fejlődésétől, nem szabad egy rendszerrel azonosulnia. Az ideológiai harcról nem mond le az egyház, kísérleteket tesz a keresztény felekezetek egyesítésére, sőt a nem-keresztény vallásos tömegekhez való közeledésre is. De a kapi-