Századok – 1966
Közlemények - B. Lőrincz Zsuzsa: Adatok a Vatikán politikájához a magyar diplomáciai iratokban (1939–40) 452
ADATOK A VATIKÁN POLITIKÁJÁHOZ 459 német — szentszéki viszony, valamint a Szovjetnek a nyugati nagyhatalmakkal készülő szövetkezése rendkívül megnehezíti."2 3 XII. Piust közvetítő politikájának folytatására biztatta az angol—, francia—szovjet tanácskozások eredménytelensége. Augusztus 17-én már nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugati hatalmak annyira félnek a Szovjetunió európai térhódításától, hogy még Hitler ellen sem lépnek fel erélyesen. Augusztus 24-én hangzott el a pápa újabb békeszózata. Ennek ugyan nagyobb jelentőséget sehol sem tulajdonítottak, de egy ismételt nyilvános kísérletnek tekinthetjük. Apor, vatikáni magyar követ ezt írja augusztus 26-i jelentésében: „tekintettel a hatalmi viszonyokra, nem lehet konkrét hatása és inkább egy szép prédikáció eredményével lehet egyenlő".2 4 A háború kitörésének hírére a Vatikánban teljes nyugalom következett. „Mihelyt kitört a háború és a Vatikán leplezetlen örömére Olaszország be nem avatkozása nyilvánossá vált, teljesen be lett szüntetve'a politikai munka" — irja a magyar követ.2 5 Az egyik legkatolikusabb ország tragédiájának küszöbén áll és az egyház vezetői kényelembe helyezkednek. A lengyel katolikusok százai, ezrei vesztik életüket, a legkegyetlenebb brutalitásoknak vannak kitéve, minden idők legjobban kiképzett hóhéraitól és. . . „a bíboros államtitkár Nápoly melletti hazájába ment pihenni, a Vatikán személyzete nagyrészt szabadságra ment".2 0 A pápa szűkebb környezetét, az anticamera tagjait, majd mind szabadságra küldte, ő maga pedig Castel-Gandolfoba ment kipihenni fáradalmait. , A lengyel háború alatt a francia ós angol kormányok egymásután kérik fel a pápát, hogy legalább hallassa a szavát, ítélje el az agressziót, nyújtson erkölcsi támogatást a harcoló katolikus Lengyelországnak, — de a pápa hallgatott. Szeptember 18-én érkezett Rómába a menekülő fiiond bíboros, Lengyelország prímása. A pályaudvaron hűvösen fogadták és mellőzték a rangjának megfelelő üdvözlést. Vatikáni körök ezt azzal magyaráznák, hogy a Kúriában és elsősorban a pápánál nagy visszatetszést váltott ki az a tény, hogy a bíboros elhagvta hazáját. A pápa véleménye szerint az egyház fejének nem szabad elhagynia a híveket és végig ki kell tartania szolgálati helyén még akkor is, ha élete veszélyben forog. Nem akarjuk kétségbevonni az állítás valódiságát, mely szerint ezért fogadták hűvösen Hlond bíborost Rómában, és nincs okunk kételkedni abban sem, hogy XII. Pius az előbbieket közölte a bíborossal annak hosszú kihallgatása alkalmával. Annál is inkább elfogadható ez a vélemény, mert ugyanez történt a spanyol prímás esetében is. A spanyol herceprímás a Vatikánba „menekült", és később XI. Pius parancsára vissza kellett térnie Madridba. Nyilvánvaló, hogy elsősorban tehát azért neheztelt XII. Pius Hlond prímásra, mert elhagyta híveit, de ugyanakkor kézenfekvőnek látszik az a következtetés is, hogy jelenléte terhes volt a Kúriának. Pius semmiképpen nem akart politikai bonyodalmakba keveredni, azaz nem akart a németekkel szembekerülni. Ezt bizonyítják a pápának a lengyel katasztrófa utáni állásfoglalásai. XII. Pius szeptember 29-én Hlond prímás rendelkezésére bocsátotta a vatikáni rádiót, hogy szólhasson híveihez, de ő maga csak 30-án hallatta szavát. Majd egy hónap telt el a világháború kitörése óta, ez alatt az idő alatt a pápa hallgatott. És amikor megszólalt, akkor sem lehetett német részről semmi panasz, de a lengyelek annál inkább méltatlankodtak. XII. Pius fogadta a lengyelek küldöttségét, akik Hlond bíboros és a lengyel nagykövet vezetése alatt jelentek meg. A pápa beszédet intézett hozzájuk, amely prédikáció a magyar követ jelentése szerint át volt hatva szeretettől és rokonszenvtől, de olyan ügyesen volt fogalmazva, hogy elkerült minden politikai állásfoglalást. Neheztelésüket a lengyelek sem titkolták, de rosszallásának adott kifejezést a vatikáni körök egy része is. Oly hallható volt a nehezményező vélemény, hogy ZTj Ósservatore Romano külön cikkben foglalkozott a kérdéssel és védekezett. A litván követ megbízólevelének átadásakor a pápa ismét foglalkozott a lengyel helyzettel és kijelentette: „Nous ne laisserons pas notre action s'engager dans les controverses purement temporelles et les compétitions territoriales entre les Etats."27 Ez egyértemű kijelentés volt, s ugyanilyen volt a cselekedet is. Amikor Hlond prímást a párizsi emigráns lengyel kormány Párizsba hívta, a Szentszék arra utasította, hogy Poznanba térjen vissza. Addig, míg az államtitkár vízumot kért számára a német kormánytól, a Vatikán területén utaltak ki számára lakást. "O.L.K. 03. 1939-54-2071 (3173). "O.L. K. 63. 1939-54-4291. «O.L.K. 63. 1939-54-4044. "O.L.K. 03. 1939-54-4644. "O.L.K. 03. 1939-54-7349.
