Századok – 1966
Közlemények - B. Lőrincz Zsuzsa: Adatok a Vatikán politikájához a magyar diplomáciai iratokban (1939–40) 452
ADATOK A VATIKÁN POLITIKÁJÁHOZ 453 Hitler 1938 májusi római látogatását megelőzően találgatások folytak diplomáciai körökben, kér-e vajon a kancellár kihallgatást a pápától. Paeelli biboros államtitkár közlése szerint a pápa hajlandó lett volna Hitlert rangjának kijáró külsőségek között kihallgatáson fogadni. Hitler azonban ezt nem vette igénybe. így évtizedek után Hitler volt az első államfő, aki nem tisztelgett a pápánál, holott országa a Vatikánnal diplomáciai kapcsolatot tartott fenn. A pápa már április 30-án este kiment castelgandollói kastélyába és a Vatikán hivatalos lapja, az Osservatore Romano egy szóval sem tett említést Hitler római útjáról. így a megbeszélés elmaradt, és még annak a tanácskozásnak a terve is kudarcba fulladt, amelyet a kibékülést oly erősen szorgalmazó vatikáni német és magyar követ szeretett volna nyélbeütni. Elképzelésük az volt, hogy egy Paeelli— Ribbentrop találkozóval vetik meg a további együttműködés alapjait. Ennek az előzetes tanácskozásnak a magyar követség lett volna a színhelye; e vágyálom a tervezgetésnél tovább nem jutott és komolyabb formát soha sem öltött. A Vatikán kezdeményező készsége a németek részéről jövő állandó visszautasítások dacára sem csökkent. Az Anschluss után a német kormány az osztrák kormány által kötött konkordátumot nem tartotta magára nézve kötelezőnek. A Vatikán hajlandónak mutatkozott a tárgyalások megindítására, tett is lépéseket ebben az irányban, de teljesen eredménytelenül. 1938. június 14-én Paeelli jegyzéket intézett a német kormányhoz, amelyben egy, az osztrák konkordátumra vonatkozó eszmecserét javasolt. A Vatikán erre a jegyzékre sem kapott választ. XI. Pius halála után egy ideig úgy látszott, hogy Eugenio Paeelli beváltja a németbarát oldalról személyéhez fűzött reményeket. Már az államtitkári funkció betöltésekor feladatának tekintette mindazon nézeteltéréseknek a lehetőséghez képest legteljesebb elhárítását, melyek a Szentszék és a fasiszta Olaszország, valamint a Szentszék és a náci Németország között felmerülhettek. Ilyen irányú működésére von Bergen, a vatikáni német nagykövet mindig.is számított ós joggal remélhette, hogy pápává történt megválasztása után a saját elképzeléseit maradéktalanul meg tudja majd valósítani. Pacellit 1939. március 2-án választották meg a római katolikus egyház fejévé és a Kúria rövid időn belül újabb kezdeményező lépéseket tett a szívélyes légkör megteremtésére. Az Osservatore Romano minden esemény kommentálásánál helyt adott a németországi vezetők állásfoglalásának. A pápa egy német zarándokcsoport előtt tetszetős beszédet tartott, amelyben egy szóval sem bírálta a német egyházpolitikai viszonyokat. Előzékenységében odáig ment, hogy születésnapja alkalmából melegen gratulált Hitlernek. A Kúria vezető személyiségei egy ideig úgy igyekeztek feltüntetni, mintha az engedékeny politikának már kezdetben meglett volna az eredménye. Maglione biboros államtitkár elégedetten magyarázgatta a magyar követnek, hogy az új pápa megválasztása óta szünetelnek a német újságok egyházellenes támadásai. Ugyanakkor azonban a berlini magyar követ — mintegy önkéntelen válaszul Maglione tájékoztatására — arról számolt be Budapestre küldött jelentésében, hogy tovább folyik a sajtóban az egyház elleni támadás. A követ fel is terjesztette a Külügyminisztériumba a „Das Schwarze Korps" cimű lap 1939. május 25-i számának egy cikkét, amelyben a lap támadást intéz a római katolikus egyház ós intézményei ellen. A Völkischer Beobachter wieni kiadásának 1939. május 20-i és 21-i száma is közölt egy-egy éles egyházellenes cikket. A németországi hangulatból, a német kormány magatartásából a berlini magyar követ 1939. június 7-én azt a következtetést vonta le, hogy „az atmoszféra legfeljebb csak vatikáni oldalról javult meg, mert a Vatikán a támadásokra nem reflektál úgy, mint az az előző pápa életében történt, de német részről az eddigi helyzet csak annyiban változott, hogy a nunciussal udvariasan bánnak."2 Idővel a Vatikánban is rá jöttek arra, hogy az enyhülés teljesen egyoldalú. A nácik továbbra is üldöznek katolikus papokat és korlátozzák az egyház befolyását. Az új pápa mindezt elnézte, sőt erkölcsileg támogatta a német kormányt. Ujabban köztudomásúvá vált, hogy XII. Pius politikájával még a pápa környezetében sem mindenki értett egyet. A vatikáni magyar követ július 12-i jelentésében.3 miután beszámolt arról, hogy a pápa előzékeny és engedékeny magatartása a katolikus, egyház helyzetén semmit sem javított, megjegyzi, hogy ennek az engedékeny politikának a felsőbb papság körében komoly ellenzéke támadt. Anélkül, hogy neveket említett volna, beszámolt arról, hogy a Kúriában kezdenek kritikát gyakorolni a pápa politikája felett. Azt hangoztatták, hogy a német kormány az engedékenységtől vérszemet kapott, gyengeségnek minősítette a pápa magatartását ós ettől kezdve még céltudatosabb kíméletlenséggel igyekezett letörni a •O.L K. 63. 1939-54-3086. "0. L. K. 63. 1939-54-2902.