Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
438 SZ. ORMOS MÁRIA felállíthatják, mind pedig a Népszövetségbe való visszatérésük érdekében.11 5 Noha Olaszországban a hallgatag angol külügyminiszterről igen rossz benyomás alakult ki,11 6 s a Palazzo Chigiben meg voltak győződve arról, hogy tárgyalásainak semmilyen konkrét eredményük nem lesz, az angol külügyminiszter, miután a kiszivárgott hírek szerint meglehetősen élesen, de kevés eredeménnyel követelte a francia kormánytól a német követelések java részének elfogadását, január 29-én leszerelési javaslattal állt elő. Ez az irat tulajdonképpen válasz volt az 1933. december 11-i német előterjesztésre, amit azonban megküldtek a francia és az olasz kormánynak is. Az angol kormány bejelentette, hogy korábbi javaslatában (az ún. MacDonald-tervben) nem a 200 000 szám a lényeges és változtathatatlan, hanem a paritás elve Németország, Franciaország, Olaszország és Lengyelország között. Az angol kormány hajlandó tárgyalni annak érdekében, hogy a javasolt 200 000-es létszám és a németek által kívánt 300 000 fő között kompromisszumot találjanak. A jegyzék hozzájárult a német részről kívánt felszereléshez, és elejtette az előzetes, korábban az ellenőrzés megszervezésére fenntartott periódust. Ezt csak a légierőre nézve írta elő oly módon, hogy két évig a kérdést függőben hagynák, feltételezve, hogy ezalatt a többi államok megegyezésre jutnak a légierő megsemmisítése tekintetében, illetve, ha ez nem történik meg, megállapítják a megfelelő arányszámokat. Az angol válasznak mindössze két pontja volt, ami a német igényeket nem elégítette ki; az egyik, hogy a folyamatot 10 évre akarta elnyújtani, a másik, hogy nem engedélyezte a német légierő azonnali megszervezését.117 Az új angol tervezet nagy horderővel bírt. MacDonald kormánya saját kezdeményezése alapján a versailles-i béke katonai intézkedéseit minden eddiginél merészebben húzta át. A nácik számára ez az okmány annyit jelentett, hogy amennyiben végrehajtják 1933-ban felállított tervüket és 1935 végére, 1936 elejére létrehozzák a 300 000 főnyi hadsereget, aminél többet ekkor még a gazdasági nehézségek és a dolgok belső logikája folytán nem láttak reálisnak, ennek útjába Anglia nem fog akadályt állítani. Az angol kormány lényegében szentesítette, jóváhagyta ezt a tervet, deklarálta, hogy a német követeléssel egyetért. A nácik kezdtek meggyőződni arról, hogy csak követelniök kell és a dolgok menni fognak. 115 DBFP 2. szer. VI. köt. 161. sz. 243 — 251. 1.; 164. sz. 254 — 259. 1.; DGFP (C) II. köt. 172. sz. 332—333. 1.; 178. sz. 344 — 340. 1.; Küm. pol. 1934-2/27-35(41); 11/25— 282(110). Baroza vatikáni magyar követ távirata 1934. jan. 5. és jelentése 1934. jan. 6.; 2/27 — 35(42), 35(174) Királdy Lukács római id. magyar ügyvivő távirata 1934. jan. 5. és jelentése jan. 16. 116 A Palazzo Chigiben ez a szólás járta „Sir John is not a lawyer but a liar". (Simon eredetileg ügyvéd volt.) 117 DBFP 2. szér. VI. köt. 206. sz. 314 — 324. 1.; átnyújtása a német kormánynak és nómet értelmezése: DGFP (С) II. köt. 228. sz. 436—437. 1.; 245. sz. 459—462.1. — Több szerző nem tesz említést az új angol javaslatról, ill. azt állít ja,, hogy az továbbra is ragaszkodott az eredeti 200 000 főben megszabott maximumhoz. így például Chaslanet : i. m. 95. 1.; Paul-Boncour a dolgot úgy tünteti fel, mintha a további vita az olasz tervről folyt volna, i. m. 391 — 392. 1.; s ami a legkülönösebb, Eden, a leszerelés angol szakértője emlékiratában azt állítja, hogy a német követeléssel szemben az angol javaslat csak a régi keretet helyezte kilátásba, i. m. 54. 1. — Ugyanakkor Neurath külügyminiszter interpretálva az angol jegyzéket 1934. febr. 10-én egy körtáviratában megállapította: „Az angolok most elfogadhatónak deklarálják a MacDonald-terv által előírt rövid szolgálati időn alapuló jövendő nómet hadsereg számára a létszám 200 000-ről 300 000-re emelését." DGFP (С) II. köt. 461. 1.
