Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
A F EGYVERKEZÉS KÉRDÉSE HITLER HATALOMRAJUTÁSA UTÁN 435 Hitler hajlandó ellenőrzés alá bocsátani az SA-t, hajlandó megnemtámadási egyezményeket kötni szomszédaival ! Ami az első ún. „engedményt" illeti, nehéz megállapítani, hogy Hitlert milyen megfontolás vezette. Talán egyrészt az a meggyőződés, hogy az egyezmény úgysem valósul meg, de talán az az ellentét is, ami a német vezérkar és az SA között fennállt. Ez az ellentét csökkentette a német fegyverkezés ütemét. A Reichswehr vezetői nem akartak megtűrni két hadsereget az országban, s lehetetlen állapotnak vélték, hogy a jövő német hadseregének jelentős részét egy külön testület képezze ki, amely ezen az úton veszedelmes hatalomra tesz szert. Mindenesetre az a tény, hogy Hitler az SA nem-katonai jellegét hangoztatta és ezt hajlandó volt elvileg be is bizonyítani, a német vezérkar elképzeléseinek felelt meg. A megnemtámadási paktumok ígéretével Hitler már másodízben kecsegtette vitapartnereit, erre azonban komolyan egy percig sem gondolt. Pontosabban szólva arra gondolt, hogy ezzel az eszközzel .— egyezményt kötve egyik szomszédjával és megtagadva azt a másiktól — hozzájárulhat ellenfelei megosztásához. Pontosan rávilágítottak erre a szándékra azok a tárgyalások, amelyeket a német békeszólamoktól kissé idegessé válva a magyar kormány ebben az időben kezdeményezett. Hitler paktum-ígéretei, Elzász-Lotharingiáról történt „lemondása" stb. után a magyar kormány kérdést intézett a Wilhelmstrasséhoz, hogy mindezek alapján hogyan értelmezze Németország korábban hirdetett revíziós politikáját.10 3 Eleinte a német külügyben kitérő válaszokat adtak. „Németország elvben — fejtette ki Bülow államtitkár Masirevich Szilárd magyar követnek — változatlanul a békeszerződések revíziójának álláspontján áll, de in praxi ezen politika aktív folytatásától egyelőre eltekint. Németországnak évekig a belső megerősödésre kell törekednie, ha belül erős lesz, akkor a sikerre való nagyobb kilátással űzheti majd a revíziós politikát. Ez természetesen nem zárja ki, hogy ha valamikor arra alkalom nyílnék, vagy ha a körülmények kedvezően alakulnának, Németország a kínálkozó alkalmat meg fogja ragadni és aktív revíziós politikát fog kezdeményezni." Magyarország meg lehet győződve, hogy „revíziós politikája részére, amelyet itt semmiképpen nem tekintenek a német revíziós törekvésekkel junktimban lévő ügynek, mindenkor biztosítva van Németország erkölcsi támogatása".104 Mivel a magyar kormány úgy vélte, hogy Németország erkölcsi támogatása édes-keveset ér, ha közben Németország paktumot köt Csehszlovákiával, vagy esetleg a kisantant valamennyi államával, tovább makacskodott, s tárgyalások megindítását javasolta a két ország közötti gazdasági kérdések, valamint a magyar—csehszlovák és a német—csehszlovák viszony kérdéseinek 103 Magyarország általános németbarát külpolitikai irányvonalára Id.: I. Berend — Oy. Ránki: German—Hungarian Relations Following Hitler's Rise to Power (1933— 1934). Acta Historica, III. köt. 1961. 3 — 4. sz. 104 Küm. pol. 1934 — 21/7—5980 Masirevich berlini magyar követ jelentése 1933. nov. 25. A német revíziós koncepciót Magyarország számára valamivel később, 1934 márciusában Röhm, az SA vezetője így konkretizálta: „Az első elérhető eredmény Csehország irányában mutatkozik. Magyarországnak arra kell törekednie, hogy Németországgal karöltve Csehországot megsemmisítse. Éppen ezért Jugoszláviával és Romániával szemben a megegyezés politikáját kell követni. Ha Magyarország visszaszerezte a Felvidéket, úgy a további célra lehetne gondolni, már amennyire ez a magyarlakta területeket illeti." Küm. pol. 1934 — 21 — 981 Hollósi Sándor feljegyzése, amelyet 1934. márc. ' 20-án Velics müncheni főkonzul terjesztett fel a Külügyminisztériumnak.