Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
SZ. OHMOS MÄRIA nemtámadási szerződést,6 3 ennek aláírására azonban csak 1932. november 29-én került sor.6 4 Az ankarai magyar követ szerint e fejlemények eredménye' ,,. . .a szovjetellenes irányzatukban híven kitartó államok (köztük Magyarország is) meggyőződésének megrendülése egy európai szovjetellenes gazdasági vagy katonai front megalakulásának lehetősége iránt, mely tény kétségkívül hozzájárul majd az államok eddig követett szovjet politikájának revíziójához. . ,"6 5 1933-ban a francia tapogatózás még élénkebbé vált, Herriot szovjet lapját Paul-Boncour külügyminiszter is felvette. Nem sokkal Hitler hatalomrajutása után Herriot a francia kamara külügyi bizottságában feltűnően barátságos szavakkal emlékezett meg a Szovjetunióról, s ezt a külügyminiszter hasonló nyilatkozata követte. Ugyanakkor Genfben kezdett átalakulni a szovjet leszerelési álláspont. A szovjet kormány revízió alá vette korábbi, az általános leszerelésre irányuló programját, felismerve, hogy erre Németország eltökélt fegyverkezési szándékának szomszédságában többé a béke veszélyeztetése nélkül kevés remény van. A hitleri politika alapot teremtett ahhoz, hogy Litvinov a megváltozott körülmények között megértést tanúsítson a francia álláspont iránt, amely a leszerelés feltételeként a biztonság megteremtését jelölte meg.66 Ugyanakkor élénk francia—szovjet gazdasági tárgyalások kezdődtek, s 1933 májusban Párizsban megjelent a Szovjetunió első ottani katonai attaséja, akit a politikai és katonai körök igen jói fogadtak.67 Ebben az időben azonban a közeledés politikáját a négyhatalmi paktumra vonatkozó tárgyalások beárnyékolták. A francia kormány igyekezett a kisantanthoz és Lengyelországhoz hasonlóan a Szovjetuniót is megnyugtatni afelől, hogy sem a békeszerződések revíziójába nem megy bele, sem négyhatalmi direktóriumra nem gondol, ez a „megnyugtatás" azonban teljes sikert természetesen egy oldalon sem ért el. Mindenesetre a francia diplomácia támogatást nyújtott az agressziót meghatározó ún. londoni paktum előkészítéséhez, amit a londoni gazdasági konferencia alkalmával 1933. július 3-án a Szovjetunió mellett Lengyelország, Törökország, Irán, Afganisztán, Lettország, Észtország, Litvánia és Románia képviselői irtak alá.6 8 Az agresszió meghatározása önma-63 A kereskedelmi megállapodásról: Küm. pol. 1934—11/28 — 203/3393(1931* Villani párizsi magyar követ jelentése 1931. aug. 3. és 11/28 — 203/3723(1931) Tahy ankarai magyar követ jelentése 1931. aug. 22. Az aug. 24-én parafált egyezmény szövegét 1931. dee. 22-én az Echo de Paris leközölte, a Quai d'Orsay azonban, amely a franciaszovjet paktumot ekkor még junktimban kívánta tartani a szovjet—lengyel paktummal, az egyezmény létét egyelőre tagadta. Küm. pol. 1934—11/28 — 203/5620(1931) Arnóthy Jungerth helsinkii magyar követ jelentése 1931. dee. 8. 64 A francia—szovjet paktumot Herriot francia miniszterelnök és Dovgalevszkij párizsi szovjet követ írták alá. Küm. pol. 1934 — 11/28 — 203/2853(1932) Villani párizsi magyar követ jelentése 1932. dec. 3. 65 Küm. pol. 1934—11/28 — 203/3723(1931) Tahy ankarai magyar követ jelentése 1931. aug. 22. " Küm. pol. 1933—11/28 — 507 Wettstein berlini id. magyar ügyvivő jelentése 1933. febr. 18. 67 Vencov katonai attasé 1933 májustól szóleskörű kapcsolatokat épített ki. Több ízben tárgyalt Weygand ós Gamelin tábornokokkal, s az utóbbi nagy feltűnést keltve többször is megjelent a szovjet nagykövetség fogadásain. Tevékenységéről: Küm. pol. 1933 — 11/28 — 507(1477), 507(1875), 507(2059), 2218(2398) Villani párizsi magyar követ jelentései 1933. máj. 16., jún. 14., júl. 2. ós aug. 3. 68 A paktum leszögezi a Kellogg—Briand paktum érvényét, kiemeli a felek szándékát egymás területi épségének biztosítására, s elfogadja a leszerelési konferencia biztonsági bizottsága ún. Politis-jelentésének meghatározását az agresszorról. Szövege: DIA, 1933. 230-233. 1.
