Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
406 SZ. ORMOS MÁRIA az angol politikáról utólag, a francia parlamenti vizsgálóbizottság előtt 1947. május 21-én így nyilatkozott: „Az első világháború befejezése óta Angliának mindig mintegy politikai ideálja volt, hogy Németország és Franciaország között majd az egyik, majd a másik oldalára állva, valamiféle döntőbíráskodást gyakoroljon abból a célból, hogy megakadályozza Európában — az angol politikának mindig ez a nagy formulája — egy szupremácia, egy politikai hegemónia létesülését, aminek áldozata lehetne. MacDonald úr, Sir John Simon és brit kollégáik pressziót gyakoroltak Franciaországra avégett, hogy — mint mondották — a jogegyenlőség valósággá váljék."1 1 Ami a tengereket illette, egyelőre úgy tűnt, beláthatatlan időre van szükség ahhoz, hogy egy esetleg megépítendő német flotta Angliát komoly mértékben fenyegethesse. Ezért Anglia továbbra is kész volt arra, hogy a hadiflotta kérdésében az USÁ-val és Japánnal megyegyezzék bizonyos korlátozásokban (s különösen szerette volna a viszonylag nagy francia tengeralattjáró flotta korlátozását), s kisebb koncessziót nyújtson Németországnak is. Az egyetlen terület, ahol a közeljövőben magára nézve komoly veszélyt látott, a levegő volt. Ebből adódott, hogy míg a német reklamációkat minden más téren többé-kevésbé megértően fogadta, 1933-ban és 1934 elején hallani sem akart a német légiflotta megteremtéséről, később pedig éppen ezen a területen igyekezett elsősorban megegyezést létesíteni Németországgal. A fő kérdésekben az Egyesült Államok delegációja, illetőleg kormányzata az angol álláspontot támogatta. Az USA magatartása amellett, hogy a veszélyövezettől távol volt és ezt a távolságot a kongresszus izolacionista többsége nagyobbra becsülte, mint amekkorának a valóságban végül bizonyult, a hadiipar ellenkező érdekeltsége motiválta. így alakult ki az elvileg általános leszerelést és egyenlősítést szorgalmazó amerikai politika, amely azonban gondosan ügyelt arra, hogy a leszerelés ne lehessen általános, hanem inkább csak kiegyenlített és korlátozott. Ami Franciaország leszerelését illette, erre nézve az USA követelését még egy szempont befolyásolta. Miután Franciaország a gazdasági válság és a német jóvátétel megszűnése miatt fizetésképtelenné vált, s világos volt, hogy az USÁ-val szemben fennálló tartozásait (egyébként a többi adós állammal együtt) nem tudja törleszteni, a kongresszus többsége azt az álláspontot kezdte hangoztatni, hogy az európai adósok ne fegyverkezzenek Amerika pénzén, hanem szereljenek le és fizessék ki tartozásaikat. Az amerikai alapszempontokat tükrözte Hoover elnök 1932. június 22-én előterjesztett tervezete, amely a hadseregeket a fennálló légierő és hadiflotta mintegy egyharmados csökkentése mellett közös színvonalra hozta volna, egyidejűen előírva, hogy a nehézfegyverzetet (nehéztüzérség, tankok, bombázók) nemzetközi gyámság alá helyezzék. A tervet a franciák ellenállása következtében az. udvarias frázisok halmaza alá temették.12 Olaszország mintegy 360.000 főnyi és részben modern fegyverzettel is ellátott hadserege 1933 — 34-ben az egyik legjelentősebb erőnek számított Európában. Olaszország fasiszta vezetői azonban tudták, hogy egy kiterebélyesedő fegyverkezési hajszában sem Franciaországgal, sem Németország-11 Les événements survenus en France de 1933 à 1945. Témoignages et documents recueillis par la Commission d'enquête parlementaire. Paris. I. köt. 11. 1. 12 Ursachen und Folgen... 283 — 284. 1.; J. Paul-Boncour: Entre deux guerres. Souvenirs sur la IIIe République. II. köt. Les lendemains de la victoire 1919 —1934. Paris, 1945. 220-222. 1.; V. M. Hajcman: i. m. 309-320. 1.
