Századok – 1966
Tanulmányok - Kosáry Domokos: 1815 történetirodalmának kritikájához 371
396 KOSÁR Y DOMOKOS nyerni.7 7 De akadt szerző, aki ennél jóval messzebbre, bírálói szerint a kelleténél is messzebbre ment és a Szent Szövetségnek nagyobb politikai jelentőséget tulajdonított, mint amelyet az egykor a valóságban képviselt.7 8 E szerző J.-H. Pirenno, abból indult ki, hogy helytelen figyelmünket az európai politikára korlátozni akkor, midőn világpolitikai méretű, az Európán kívüli területekre is kiterjedő rivalitás folyt Oroszország és Anglia között a hegemóniát biztosító pozícióért. Anglia olyan rendszert akart kialakítani, amely Európán kívül, a tengeren, az ő szupremáciáját biztosítja, Európán belül pedig egymással tartja egyensúlyban a különböző hatalmakat. Oroszország viszont olyan rendszert, amely Európában, a kontinensen biztosítja az ő szupremáciáját, és Európán kívül, a tengeri hatalmakat tartja egymással egyensúlyban. Anglia a négyes szövetséghez ragaszkodott, hogy az orosz politikát a kontinens színterére korlátozza: e szövetségben nem volt olyan tengeri hatalom, amelyet Oroszország Anglia ellen fordíthatna, volt azonban olyan: Ausztria, amelyet Anglia, adott esetben, Oroszország ellen felhasználhat. Oroszország ezt a keretet igyekezett állandóan tágítani, és ennek eszköze lett volna a Szent Szövetség, amelyhez a cár az Egyesült Államok csatlakozását is elnyerni próbálta. A tengeren túli erőkre is támaszkodó orosz—porosz—németalföldifrancia blokk, amelyhez Ausztria is igazodni kényszerülne, az egész világpolitika egyensúlyát a cári hatalom javára billentette volna. J.-H. Pirenne szerint ez volt a Szent Szövetség célja. S ez csak azért maradt ,,platonikus" elképzelés, szerinte, mert Anglia elzárkózott előle. Ha el is tekintünk azonban az ilyen konstrukciók túlzásaitól, az kétségtelen, hogy a cár 1815 —1818 között megkísérelte a négyes szövetség kibővítését, általánosabb szövetségi rendszerrel való felváltását, és hogy ennek során a Szent Szövetség gondolatát is megpróbálta újra felhasználni. Ami ismét Metternich ellen bizonyít. A cár törekvése világosan kitűnt az 1818. évi aacheni konferencián, amelyet ő eredetileg nagyobb, általános európai kongresszus formájában szeretett volna megrendezni.7 9 Ezt Anglia és Ausztria megakadályozta, nehogy a cár esetleg a kisebb államok élére álljon. Az 1818. október 8-i orosz t emlékirat azt fejtette ki, hogy a külső és belső, forradalmi veszéllyel szemben közös biztonságra, ennek alátámasztása érdekében pedig általános szövetségre van szükség. Tulajdonképpen már létezik is 1815 óta, a négyes szövetség vezetése alatt, egy ilyen „alliance générale". Ennek meglétét kell hát most határozott formában deklarálni, azzal, hogy ez ad közös garanciát a területi status quo és a legitim kormányzat számára. Amennyire helyeselte azonban Castlereagh és Metternich, az egyik oldalon, a legitimitás elvét, éppoly határozottan sietett hangsúlyozni azt, hogy ilyen általános szövetség sem 1815-ben, sem azóta nem jött létre. Castlereagh válasz-memoranduma külön kitért arra, hogy a Szent Szövetség, azon elveivel, amelyeket a különböző államok elfogadtak, képezheti valami erkölcsi rendszer alapját az európai politika számára, tényleges nemzetközi szerződésnek azonban nem tekinthető, a nemzetközi politikát nem ez, hanem csak a négyhatalmi szerződés szabályozza. Metternich nem 77 P. Renouvin: i. m. 116 —117. 1. 78 J.-H. Pirenne: i. m. 261 — 265. 1. 79 Az aacheni konferenciára: Webster: i. m. (Castlereagh), II. 3. fejezet. Schmalz: i. m. 36—47. 1. Schwarz: i. m. 121 —147. 1., aki azonban tévesen képzeli a Szent Szövetséget valóban olyan „általános szövetségnek", amilyet a cári diplomácia szeretett volna létrehozni. У
