Századok – 1966
Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329
A MAG Y. TÖRT. EMLÉKBIZOTTSÁG ÉS AZ 1942. MÁRC. 15-1 TÜNTETÉS 355 írás nélküli röpcédulákon, vagy házak, gyárak falaira festve terjesztett. így vált világossá, hogy e jelszavak kommunista jelszavak.14 1 A bácskai vérengzésről szóló, több mint 10 000 példányban sokszorosított röpiratot, majd néhány héttel később a „Sztálin napiparancsa"14 2 című röpiratot az e célra létrehozott „rohamgárdák" szakszervezetekben, s főleg munkáskerületekben, nagyüzemek előtt, s ahol erre lehetőség volt, üzemekben terjesztették.143 A párt ezzel is mintegy ellensúlyozni akarta azt a nagyfokú elmaradást, ami az üzemi szervezés területén mutatkozott. S az élő szó helyett e röpiratokon kívánt szólni a nagyüzemi munkásokhoz. Az Emlékbizottság nyilvános jelentkezése és célkitűzései körül kibontakozott vitát, a polgári szárny részéről a hegemón szerepre való törekvést a kommunisták azzal vélték ellensúlyozni, hogy az egyes munkásszervezeteknek, ifjúsági csoportoknak ós más szocialista munkásegyesületeknek a bizottsághoz való csatlakozását szorgalmazták. Be akarta jelenteni csatlakozását a „Soli Deo Gloria" református diákszövetség Kabai Márton-köre és a szociáldemokrata Országos Ifjúsági Bizottság (OIB) képviselőiből alakult közös bizottság, amelyet a munkás-paraszt-értelmiségi fiatalok 1942. február 15 — 22. között tartott konferenciáján hoztak létre.144 Csatlakozni kívánt a Művészek, írók, Kutatók Szövetsége (MIKSz) is, amelynek egyik vezetője a kommunista Hont Ferenc volt.14 5 Egyes — elsősorban kisebb — szakszervezetekben is történtek ilyen irányú kezdeményező lépések. A MÉMOSz-ban a különböző szakszervezetek képviselői előértekezletet tartottak, amelyen az Emlékbizottsághoz való csatlakozás problémájáról tárgyaltak.14 6 Az Észak-Erdélyben 1941-ben újjászervezett Március 15-e Állandó Bizottság szintén a csatlakozás mellett döntött.14 7 Ezek után már egyre sürgetőbbé vált, hogy a Történelmi Emlékbizottság a nyilvánosság előtt is bejelentse megalakulását. Keresztes-Fischer belügyminiszter, aki kezdetben helyeselte ezt a német-ellenes csoportosulást, látva abban a munkásosztály súlyának megnövekedését, „a bizottság iránti politikai érdeklődést", a csoportosulás robbantására törekedett. Közölte tehát Szekfűvel, a bizottság elnökével, hogy tovább már nem helyesli a munkában való részvételét. Szekfű, eleget téve a belügyminiszter kívánságának, kivált a bizottságból. Az elnöki teendőket Szekfű után Kovács Imre vállalta. Szekfű lemondása után sokan távol maradtak, az ingadozás fokozódott. Ezért határozta el a KMP vezetősége, hogy utasítja Földes Ferencet és Kállai Gyulát, hogy tegyék közzé a viták során módosított és a belügyminiszter által is elfogadott14 8 közös kiáltványt. így 1942. március 1-én a Népszavában nyilvános-141 A párt jelszavai voltak: „Azonnali békét Magyarországnak ! Ki a háromhatalmi szövetségből ! Egy magyar katonát sem Hitlernek ! Bíróság elé a délvidéki vérengzés bűnöseivel ! Önrendelkezést és egyenjogúságot a velünk élő nemzeteknek ! Magyar búzát, magyar népnek ! Le a drágasággal ! Földosztást ! A parasztság adóhátralékának ós bankadósságainak elengedését !" (Uo.) 142 Lásd Illegális Szabad Nép. 56 — 58. 1. 143 A rendőrségi jelentések, a VKF Bíróságának adatai szerint a legtöbb röpcédulát az újpesti üzemek körül, Angyalföldön a Váci úton, a csepeli Weiss Manfréd-gyárban és környékén, Rákospalotán a Chinoin, Phöbus környékén stb. terjesztettek. 144 Részletesebben lásd: Zágoni Ernő: i. m. 245 — 247. 1. 145 PI Arch. Budapesti ügyészség 1943—IV—444. 146 Orosz Dezső szóbeli közlése, továbbá PI Arch. Budapesti ügyészség, VKF Bíróság. 147 Kállai Gyula: i. m. us pi Ar eh. Budapesti ügyészség, 1943—IV—444.
