Századok – 1966
Krónika - Levéltári hírek - 271
KRÖNIKA 275 állapítja meg. Hangsúlyozta, hogy a századfordulón a délszláv fejlődésben nincs nyoma a magasfokú koncentráción alapuló ipari és bankmonopóliumoknak s az ebből kialakuló finánctőkének. A statisztikai elemzésekről elismerően szólva az opponens megjegyezte, hogy néhány táblázat kiszűrése és összevonása hasznára válnék a disszertációnak. A politikatörténeti fejezetekről az opponens elmondotta, hogy a szerző kitűnő elemző készséggel világítja meg a pártalakulásokat, az egyes pártok osztályösszetételét, jellegét, helyét, a program ós taktika változásait. Némi hiányokat leginkább a kiegyezési tárgyalások feldolgozásánál találhatunk, ahol a szerző látásmódja kissé jogtudományi jellegűvé szűkül. Az 1868-as kiegyezés értékelését is érdemes lenne alaposabban kimunkálni, rámutatni, hogy miként hatott ez a további társadalmi fejlődésre, a pártviszonyok alakulására és a Monarchia egészének sorsára. Az opponens kifogásolta a Tisza Kálmán és Khuen-Héderváry személye közötti párhuzamot, hangsúlyozva, hogy az utóbbi egyénisége, helyzete és szerepe erősen különbözött Tiszáétól. Khuen-Héderváry mérsékelten konzervatív és a közvéleménynél kevésbé nacionalista volt. Hiányolta a Horvát Szociáldemokrata Párt parasztpolitikájának bemutatását, az 1848-as, 1867-es események és a századfordulón bekövetkező válság összmonarchiai problematikájának alaposabb kifejtésót. Végezetül a munka érdemeit még egyszer hangsúlyozva a disszertáció elfogadását s a szerző részére a kandidátusi fokozat megítélését ajánlotta. Kemény G. Gábor hozzászólásában Katus László disszertációjának érdemeit méltatta, majd a felhasznált forrásanyaggal és egyes értékelésekkel kapcsolatban néhány fontos kiegészítő megjegyzést tett. Kovács Endre az értekezés nemzetközi viszonylatban is úttörő jelentőségét, a szerző koncentráló és rendszerező készségét, objektivitását hangsúlyozta. Kiemelte, hogy olyan koncepcióval van dolgunk, melynek kimunkálása a szerző érdeme. Gulyás József középiskolai tanár azt javasolta, hogy a munka szenteljen nagyobb teret az irodalmi vonatkozásoknak. Katus László válaszában elöljáróban megemlékezett I. Tóth Zoltánról, aki a munka kezdeti szakaszán a tapasztalt kutató tanácsaival támogatta, az ő nyomán kívánt haladni a szerző, amikor a délkelet-európai népek közös történeti problémáinak egyikét szándékozott nacionalista elfogultság nélkül, korszerű tudományos módszerekkel megvizsgálni. A munka szerkezetével és arányaival foglalkozva arra utalt, hogy a téma természetéből ós a források hozzáférhetőségéből eleve következnek bizonyos aránytalanságok, amelyeket vállalni kellett, hisz ez az a műfaj, ahol ilyen aránytalanságok megengedhetők, mert az új eredmények bizonyítását itt nem korlátozhatják az arányosság és terjedelem — más esetekben fontos — szempontjai. Ezért maradt ki a kultúrával foglalkozó fejezet, s nem lehetett tekintettel az 1849 előtti fejlődés részletes ismertetésére. Ennek ellenére indokolt a horvát mozgalom nemesi és polgári szárnya közötti viszony alaposabb, az 1848-as magyar kormány horvát politikájára vonatkozó adatok bővebb ismertetése. Rámutatott, hogy a kérdés eddigi irodalma szinte kizárólag politikai és köz jogi természetű, a maga részéről viszont fő célkitűzésnek tekintette, hogy a kérdést Horvátország kapitalizmuskori fejlődésének egészébe ágyazza be. Ehhez sokoldalú és jól feldolgozott gazdaság-és társadalomtörténeti anyagra volt szükség, amit magának kellett felkutatnia. Vitatott kérdésekről lévén szó, igyekezett minél több bizonyító anyagot, felhozni. A gazdaságitársadalmi elemzés részletekbe menő voltát indokolta az is, hogy a vizsgálatokból olyan megállapításokra remélt jutni, amelyek elősegítik a Habsburg-Monarchia függő helyzetben levő népeinek fejlődéséhez kapcsolható problémák megértését. A politikai fejezeteket illetően magáévá teszi a Monarchia többi népeinek történetével való összevetések tekintetében elhangzott javaslatokat. A tartalmi mondanivalóra rátérve, a vita két főkérdését emelte ki: egyrészt indokolt-e egy ország kapitalista fejlődésének vizsgálata során olyan általánosabb összefüggéseket megállapítani, amelyek az illető ország fejlődésének sajátságait vannak hivatva kifejezni és értelmezni? Másrészt helyesek-e azok az általános következtetések, amelyeket a horvát fejlődés elemzéséből a kapitalizmus első szakaszának értelmezésére levont? Arató Endrével egyetértett abban, hogy a tárgyalt periódus a kapitalizmus egy szakasza; azonban itt épp az a fontos, hogy milyen alakban, milyen speciális feltételek között érvényesülnek az alapvető törvények. A további lépés a konkrét folyamat elemzése után megállapított általános vonásokat vizsgálat alá venni, s megállapítani érvényességi körüket. így illeszthető az egyes népek története az egyetemes történelembe, így oldhatók fel egyes ellentmondásos jelenségek, mint pl. a horvát kereskedőtőke osztályméretekben bekövetkezett pusztulása stb. A jelölt hangsúlyozta disszertációja e részeinek kísérleti jellegét. Kitért a strukturális válság okaira és körülményeire is. Kifejtette, hogy erre a három évtizedes periódusra sűrűsödnek a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet olyan jelenségei és folyamatai, amelyek a vezető nyugati országokban a forradalmat meg-18*
