Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234

260 FOLYÓIItATSZEMLE erőhiány, a szőlőművelés válsága, egyes ágak sorvadása formájában az általános nehézségek jelentkeztek; az iparosodás kezdte éreztetni hatását, miközben a mezőgazdaság egészében véve archaikus maradt. Modern kapitalista vállalat még csak egy létezett; a mimkaviszonyok, a hosszú munkaidő, a női és gyermekmunka nagymérvű igénybevétele, az általában (főleg az új iparágakban) alacsony munkabérek tekintetében megegyeztek az átlagossal. A szerző kimutatásokat közöl egyes szakmákban a halálozási arányról, az írni-olvasnitudás mértékéről, majd ismerteti az ipari munkások szervezeteit, melyek tevékenységében az osztálytudat már kifejezésre jutott, a harc gondolata azonban még nem. — GEORGES DUPETJX: AZ első Léon Blum kormány bukása (35 — 44. 1.) Blum 1937. június 21-i lemondásának okaival foglalkozik. Mikor a szenátus a gazdasági felhatalmazás kérdésében a kormányt leszavazta, a szerző szerint Blumnak két lehetősége volt: az alkotmányos út a parlament feloszlatásával és új választások kiírásával, valamint a szenátus ellenállásának megtörése a kormány mögött álló tömegek erejének felhasználásával. Az előbbit a radikálisok ellenzése, az utóbbit — mint L. Blum a pártkongresszuson állította — a népfront gyengesége, a polgárháború veszélye és a háborús veszély miatt nem választotta. A továbbiakban a szerző megcáfolja Blum indpkclását: a népfront eléggé erős volt ahhoz, hogy a polgárháború veszélye nélkül érvényesíthesse akaratát (a radikálisok a követüező választások miatt nem merhették, a kommunisták a jelek szerint nem akarták felbomlasztását), s ezt Blum is tudta, a háborús veszély pedig nem volt közvetlen. Az igazi okot a szerző abban látja, hogy Blum ekkor már nem hitt kísérlete sikerében. Miután reform-politikája megtorpant, s ő kénytelen volt kapitulálni a munkáltatók szövetsége előtt, elvesztette a népfront mögött álló tömegek feltétlen bizalmát anélkül, hogy az előbbiek együttműködését elérhette volna. A könynyen megtartható hatalom átadásának oka tehát az volt, hogy Blum nem talált olyan polgárságot, mely képes lett volna megérteni és elfogadni, amit neki nyújtott, Franciaország gazdasági és társadalmi rendjének forradalom nélküli átalakítását. 1963. ápr. — jún. sz. — LESLIE DERFLERA Millerand-eset új felfogásban (81 —104. 1.) szerint az eddigi megítéléssel szemben az iratok azt tanúsítják, bogy a Millerand ellen felhozott eszmei vádak későbbiek, mint maga az eset, s hogy ezek nagyrészt személyes ellentétekből táplálkoztak. Részletesen ismerteti Millerand és az egyes szocialista csoportok nézetének alakulását a Dreyfus-ügyben, Millerand tevékenységét széles koncentrációs köztársasági kormány alakítása érdekében, majd a Waldeck-Rousseau-féle kormányalakítási tárgyalások során folytatott tanácskozásait a szocialista vezetőkkel. Az utóbbiak részéről nem merült fel kifogás Millerand kormányba léptével kapcsolatban, csupán Vaillant hangoztatott aggályokat amiatt, hogy a kormánynak Gallifet, a kommün egyik hóhéra is tagja lesz. Jaurès a belépés mellett volt és maradt akkor is, amikor Guesde és csoportja megkezdte az elvi támadást, a szerző szerint nem is annyira Millerand, mint Jaurès népszerűségének és befolyásának csorbítása céljából. — CLAUDE LÉVY: ' Clémeneeau „Le bloc" с. újságba (1901 január—1902 március) (105 — 120. 1.) a politikai pályán még el nem indult Clémeneeau egyedül szerkesztett hetilapját mutatja be, amelyben mint radikális dreyfusard jelenik meg. 1963. júl. — szept. sz. — JEAN-BAPTISTE DUROSELLE: AZ angol —amerikai stratégiai konfliktus 1910 júniusától 1944 júniusáig (161 — 184. 1.) ismerteti az angol—amerikai vita fázisait. A meg-megújuló, szinte szakadatlan nézeteltérés alapja abban állt, hogy míg az amerikaiak a legerősebb ellenséget, tehát Németországot kívánták legerősebb pontján a lehető leghamarabb, minden erő koncentrálásával térdrekényszeríteni, feltételezve, hogy a többi ráadásként elintéződik, az angolok épp ellenkezőleg, az ellenséget számos gyenge ponton, a kudarc veszélye nélküli másodrendű színtereken akarták gyengíteni, a főerőket megtartva az utolsó menetre. Az ellentét nem csupán a katonai szakértők és vezérkarok, hanem a politikusok és a közvélemény között is fennállt. Okait nem a vezetők képzettsége, felkészültsége, vagv politikai szempontjai között meglevő esetleges eltérésedben látja. A meglehetősen elterjedt nézetet, mely szerint Churchill kívánságát több esetben, így különösen a balkáni hadművelet forszírozása esetében az indokolta volna, hogy a Vörös Hadsereg európai előnyomulását megakadályozhassa, elveti. Nézete szerint Churchill, bár kommunistaellenesebb volt, mint Roosevelt, ezidőszerint egyetlen célnak a győzelmet tekintette. Közelebb fekszik a kérdés magyarázatához az az ellentét, amely az ameri kai ,,stratégia—haderő—felszerelés' ' és az angol „szállítás-stratégia" koncepció között mutatkozott, ami kifejezésre juttatja egyfelől, hogy az amerikaiak lebecsülték a szállítási nehézségeket, míg az angolok ezt tekintették a kérdés kulcsának. Ez a szempont azonban csak megjelenési formája a két nemzet eltérő katonai tradícióinak, amennyiben az angolok évszázadokon